Baromarc! A magnetbank után reklámozni fogod Lölő MBH bankját is? Illene a sötét elmédhez!

Zuhanás közben c. filmet nem tudja valaki, hol lehetne megszerezni?

Nem tûntem el c. életrajzi film készült 2014-ben Richter Gedeonról.Abban õ játszotta el.

Jó, csak kicsit furcsa hangvételû volt a bevezetõ mondatod, én azonban nem vagyok olyan, akik tartósan fennakad a furcsaságokon.

Amiket írtál, azokat elhiszem neked, de akiknek ezekrõl a próbákat is elpróbáljuk dolgokról nincsenek információi, annak marad az ismertetõ, és az ismertetõ nem erre utalt, amit te írtál. Az ember pedig az ismertetõ alapján másként értelmezi a rögtönzést továbbra is.
Én utoljára akkor álltam színházi színpadon, amikor egy vidéki színházban énekkaros voltam. Nagyjából ennyi fogalmam van a színfalak mögött zajló felkészülési folyamatokról. Énekkari próba egy hátsó helyiségben, ahol nincs levegõ, aztán elõadás elõtt pár alkalommal néhány próba a színpadon, a rendezõ idegrohamot kap, aztán elõadás.

De mi a próbákat sosem próbáltuk el. :-)

Nem tudom, miért pont nekem írod ezeket, és miért pont te, csak sejtem.
Az alapötlet,hogy kiábrándító az improvizáció begyakorlása, nem csak az én szememet bántja, és nem is én vetettem fel eme portálon.

Az emberek nagy részének a fejében a rögtönzés rögtönzést jelent, ott, helyben és azonnal, amire bizonyos nagyobb emberek képesek is, pl. Hofit élõ adásban hallottam rögtönözni, és az nem begyakorolt dolog volt, mert nézõtéri megnyilvánulásokra reagált, nem egyszer, hanem szinte minden mûsorában, legfeljebb az improvizáció hossza volt rövid. Vannak/voltak emberek, akik képesek erre, hogy ott, helyben rögtönözzenek.

Itt ahogy elnézem, jó ideje azon vitázunk, hogy nem mindenki olyan õrülten járatos abban, hogy mi történik a színfalak mögött, mit és milyen mértékben próbálnak el. Mert ha a Beugró egy már begyakorolt valami, akkor viszont sokkal profibbnak kellene lennie, mert ahhoz gyengécske.
Egyébként hogy lehet, hogy mindig Kálloy Molnárnál meg Rudolfnál vannak az izmosabb poénok? Ha begyakorlásról van szó, akkor a másik két személynél is sokkal erõsebb poénoknak kellene lenni, viszont õk ketten harmatgyengék ebben az egészben.

Egyébként színész mesterségben nincs olyan, hogy rossz napom van, és ezért csak nézek ki a fejembõl.Olyan van, hogy nem tudok a színpadra állni, mert beteg vagyok, de egyéb dolgokat nem szoktak megengedni maguknak azok, akik minõségi munkát végeznek.

Nevezzük az egész Beugrót egy közepesen jó szórakoztató mûsornak, és kész. Nagyobb jelzõket meg ne használjunk rá, és akkor minden az, ami.

A lop, csal, hazudik itt helyszínét mindenki döntse el maga, és ne fogadjuk már el helyesnek ezt a jelenséget.

Ja és egy idézet a Beugró ismertetõjébõl:

" szereplõk az egyes játékok jellegét ismerik, de a konkrét feladatokkal, szerepekkel akkor és ott, a színpadon találkoznak elõször, tehát valóban rögtönözve kell kitalálniuk, hogyan játsszák tovább a készen kapott alaphelyzeteket. "

Úgyhogy ne engem kritizáljatok már, hanem azt, aki ezt így ide az ismertetõbe leírta, mi meg elolvastuk, és készpénznek vettük, mert azt hittük, igaz.

Jaj, ne má'! Nem láttam ezt a produkciót, de sztem teljesen életszerütlen lenne, ha a szereplõk csak úgy bemennének a színházba, néznének ki az arcukból és ha éppen rossz napjuk van vagy nincs egy estére való ötletük, akkor csak nézik egymást. Vagy elmarad az elõadás? "Kedves Közönség, ma este semmi improvizációs ötletünk nincs, kérjük, fáradjanak a ruhatárba! A jegyeket visszaváltani nem áll módunkban." Vagy hogy lenne? Egy (házi)buliban talán nem gyakorolnak (improvizálnak) elõzetesen a résztvevõk, bár lehet h már ilyen is van h jobban pörögjön a buli.

Profi produkcióban elképzelhetetlen a zéróról való rögtönzés.

Ha ez egy improvizációs játék v ahogy az ismertetõ írja: szituációs játékokon alapuló...szatirikus alaphelyzetekre kitalált helyzetgyakorlatok, rögtönzések stb. akkor ezt -jóindulattal és látatlanban- úgy képzelem el h a produkciónak van egy alapvonala, "csontváza" v nevezzük bárminek és azt esetenként, elõadásonként variálgatják, de nem teljesen ad hoc alapon, nulláról. Ha kezdés elõtt (szünetben, ha van) el-elsütögetnek 1-1 ütõs poént sõt, ha délelõtt valamennyire bepróbálják, abban semmi kivetnivalót nem látok. Úgy tudom, a "spontán" kabarétréfákat is elõre bepróbálják = melyik poén jön be, hol kell hatás- azaz tapsot generáló szünetet tartani v éppen továbbmenni stb. A rögtönzés persze egyidõs a színházzal s egyben réme is minden színháznak, ügyelõnek, rendezõnek = 100%-ban rögtönzésre elõadást építeni nem lehet...még egy randit s e m.

Egyébként és röviden: igen, mindenki mindig lop, csal, hazudik itt :) Hol is?

Most már értem miért tartod átverésnek a Beugró-t.

Nekem is újdonság, hogy az improvizáció begyakorlása a színészmesterség része.

(A Showder-club-ban sem improvizálnak, hanem egy nagy kivetítõrõl olvassák.)

Nem értek egyet. Ha a poénok nem a színpadon születnek, spontán, akkor ez átverés. Mert épp attól tûnnek zseniálisnak a színészek, hogy csípõbõl lökik a hülyeséget a másikéra reflektálva. Ha épp ez az, amit elõre begyakorolnak, akkor hiba úgy hirdetni egy elõadást, ahogy a Beugrónál tették:
"A szereplõk az egyes játékok jellegét ismerik, de a konkrét feladatokkal, szerepekkel akkor és ott, a színpadon találkoznak elõször, tehát valóban rögtönözve kell kitalálniuk, hogyan játsszák tovább a készen kapott alaphelyzeteket."

az elõre betanult szituáció egy alap, amelyrõl elindulnak valamerre és elõre elpróbálnak sok lehetõséget (párbeszédet, jajgatást, grimaszt, mozgást, orrpiszkálást), utána élesben kiválasztják az adott irányt és abban már biztos vannak spontán elemek is.
nincs semmi átverés, attól még improvizálnak, hogy egy sokszor elpróbált alapról indulnak el.

Hallottam Joe Murányi-t elkezdeni egy gyönyörû jazz standard-et (nagyon finoman klarinétozott), ami szépen átívelt egy ismert magyar népdalba, utána visszatért az alapra. Sajnos õ is meghalt, 2012-ben.