1. Buster Keaton (eredeti nevén Joseph Frank Keaton) 1895. október 4-én született az egyesült államokbeli Piqua-ban. Családja varietékben lépett fel, a vaudeville névre keresztelt, akrobatikát, komédiát és mindenféle más performanszokat vegyítő színpadi műfajban dolgozott, így sajátította el a szakma csínját-bínját. Már három éves korától fellépett családjával,  a kis Buster fellépőruhájára fogantyúkat is varrtak, hogy könnyebben lehessen hajigálni. Buster a fellépéseiért egyébként ugyanannyi pénzt kapott, mint a szülei. Tizenkét évesen, 1907-ben már vásárolt egy autót magának.

2. Buster, aki művésznevét állítólag magától Harry Houdinitől kapta, aki szemtanúja volt, hogy a kisfiú lezúg néhány lépcsőfoknyit, aztán sértetlenül felkel, és megy tovább, és akivel apjának közös  vállalkozása volt, 1917-ben találkozott felfedezőjével, a kor legnagyobb burleszk sztárjával. Roscoe „Fatty”Arbuckle-lel New Yorkban. Az akkor a legjobban fizetett komikusnak számító Arbuckle volt Charlie Chaplin mentora is, ő fedezte fel és vitte be a fiatal Bustert a film világába, majd számos filmben játszottak együtt, a sorban a legelső A mészárosfiú (1917) volt. Az élet pedig úgy hozta, hogy Keatonnak meg kellett hálálnia a szívességet Hollywood első igazán nagy botránya során.

3. Történt ugyanis, hogy egy partyn, amit Arbuckle tartott a villájában, egy Virginia Rappe nevű, 26 éves színésznő rosszul lett, két nappal később pedig kórházba került, ahol 24 órán belül meghalt hashártyagyulladásban, amit a húgyhólyagjának megrepedése okozott. Barátnője azt állította, hogy Arbuckle megerőszakolta Rappét (segélykiáltásait még a személyzet is hallotta) a lány halálát pedig az okozta, hogy a túlsúlyos színész gyakorlatilag összezúzta. Az ügy hatalmas port kavart, Arbuckle mindent tagadott, majd nagy médianyilvánosság előtt sor került az első tárgyalásra. Aztán a másodikra, és a harmadikra is, ahol előlépett Buster Keaton, aki barátja mellett tanúskodott. Bár felmentették – a mai napig nem tudni, jogosan vagy sem -, Arbuckle karrierje ezzel gyakorlatilag véget ért, de itt a következő fordulat. Amíg később álnéven vissza nem tért – nem színészként, rendezőként -, addig megkapta Keaton produkciós cége nyereségének 35%-át.  (Ebben a cikkben írtunk korábban a botrányról.)       

4. A már befutott Keaton védjegye a keskeny karimás, lapos kalap volt, amelyet kezdetben ő maga, később felesége fazonírozott: a tetejét levágták, és cukros vízzel keményítették a szalmát, hogy minél látványosabban törjön. Tört is: filmenként jó, ha féltucattal megúszta a dolgot. A másik védjegye természetesen a rezzenéstelen arc volt:

bármi is történt a vásznon, ő végig a Nagy Fapofa maradt.  

5. Keaton nem csak színészként és saját maga kaszkadőrkoordinátoraként volt újító, de filmesként is, olyan montázstechnikákat használva, amire addig nem volt még példa. A színház (1921) című filmjében az alig 20 perces játékidő alatt 25 különböző karaktert játszott el, akik néha egyszerre jelennek meg a vásznon. Ezt úgy érte el, hogy a kamerában a nyersanyag film egy részét kitakarták, úgy vették fel az első jeleneteket, majd újra befűzték a filmet, de már a másik felét takarták ki, ahova más karaktereket vettek fel ugyanahhoz a jelenethez – ezzel mellesleg egyik riválisát, Thomas Ince-t zrikálta, aki hajlamos volt a valóban eljátszottnál többet feltűntetni a stáblistán. Az Ifjabb Sherlock detektívben (1924) a szundikáló mozigépész megjelenik abban a filmben, amit éppen vetít, később pedig Keaton szó szerint átugrik egy emberen, majd önmagát kergeti rendőregyenruhában.

6. Arbuckle-t 1933-as haláláig nagyrészt Keaton tartotta el. Részben ez az anyagi tehertétel, részben a hangosfilm eljövetele vetett véget karrierjének. A cége tönkrement, ő maga az MGM fizetett alkalmazottja lett és elveszítette alkotói szabadságát. 1932-ben Natalie Talmadge-dzsal kötött házassága is felbomlott. Élete utolsó 25 évében a megélhetésért küzdött. Alkoholista lett, majd újra elvált. Harmadik, Eleanor Norrisszal kötött házassága sokat segített, hogy rendbe jöjjön az élete, és végül a negyvenes évektől volt egy második virágkora, mivel a televízió újra felfedezte magának a némafilmeket. Ez a népszerűség új szerepeket és egy saját tévéshow-t is hozott neki, de messze volt ez a régi sikerektől. Aztán 1960-ban életmű-Oscart kapott, 1965-ben pedig a csaknem hetvenéves Keaton meghívást kapott a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol zajos taps és ünneplés fogadta. Néhány hónappal később hunyt el rákban.

7. A 1952-es Rivaldafény volt az első nagyjátékfilm, melyben a két híres némafilmes színészóriás, Buster Keaton és Charlie Chaplin közösen szerepeltek – Chaplin egy öregedő, részeges bohócot alakít, Keaton pedig egykori partnere. Ők ketten játszottak már együtt Seeing Stars című promóciós filmben – lásd lentebb -, sőt, jól ismerték egymást, és a némafilmek hőskorában volt köztük egy vicces rivalizálás, amelynek tétje az volt, ki tud kevesebb inzerttel, vagyis felirattal megcsinálni egy filmet. A minél kevesebb szöveg nyilván azt jelentette, hogy annál többet tudnak mimikával elmondani.

8. Buster Keaton nemcsak komikus, hanem félelmet nem ismerő artista, illetve kaszkadőr is volt. Túl azon, hogy több száz veszélyes mutatványt hajtott végre autós üldözésektől robbantásos jeleneteken át éles verekedésekig, még a színészkollégák helyett is beugrott néha kaszkadőrködni. Azt a szót, hogy lehetetlen, nem ismerte, amire kiváló példa az 1928-as Az ifjabb Gőzös, ahol (majdnem) a fejére esett egy házfal. Mindegy, hogy ezt hányszor tesztelték és mérték ki, még így is rengeteg bátorság kellett ahhoz, hogy ott álljon azon az egy ponton. Természetesen igazi falat használtak, a stáb fele pedig lelépett aznap, mert nem merték végignézni a mutatványt.

Keaton eleve nem volt jó passzban, előző nap tudta meg, hogy saját stúdiója csődbe ment, és közölte mindenkivel, hogy őt nem érdekli, agyonzúzza-e a fal vagy sem.

9. Buster Keatonnak többször is baja esett a forgatásai alatt. Az Isten hozta című filmben majdnem megfulladt, amikor egy sebes sodrású folyóban kellett úsznia, hasonló történt a Buster Keaton: A navigátor (1924) forgatásán, amikor egy búvárruha sisakját úgy rögzítették a fején, hogy ő még éppen cigizett. A Ráz a ház (1922) című rövidfilmben egy mozgólépcsőn eltörte a bokáját. A generális készítése során egy elsülő ágyú kiütötte, és elveszítette az eszméletét. A már emlegetett Ifjabb Sherlock detektív (1924) forgatásán pedig leesett arról a csőről, amivel a gőzmozdonyokat szokták vízzel feltölteni. A rázúduló víz súlyától a sínre esett, és keményen beütötte a nyakát, és ekkor még nem tudta, de megrepedt a nyakcsigolyája – ez csak 12 évvel később derült ki, amikor teljesen más miatt volt orvosi vizsgálaton.

10. Ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor jó eséllyel A Generálisban látható a filmtörténet legköltségesebb mutatványa. Buster Keaton, aki nemcsak főszereplője, de rendezője is volt a produkciónak, 750.000 dolláros (átszámolva 12 milliós) büdzséből dolgozhatott, aminek a jelentős részét (egyes források szerint a felét) költötte erre a bizonyos jelenetre A sztori szerint egy mozdony megpróbál áthaladni egy égő hídon, amely összeomlik a súlya alatt. Természetesen minden valódi volt, a híd, a mozdony, a tűz, a folyó és a zuhanás is. Mivel így csak egy felvételre volt lehetőség, Keaton biztosra ment, és hat kamerával rögzítette a mutatványt.

+1. Buster Keaton stílusa és játéka sokakat inspirált, de senkit sem annyira, mint a fiatal Jackie Chant. A Generális (1926) volt a legnagyobb hatással a fiatal kínai srácra, aki Keaton filmjeit nézve határozta el, hogy a saját munkáiban ő is mindent maga fog csinálni. Ezért hozta 1983-ban létre a Jackie Chan Stunt Teamet válogatott kaszkadőrökből, és azóta is csak velük dolgozik, közösen hozzák létre a koreográfiát is. Ahogy annak idején Keaton is tette, Jackie is gyakran beugrik kaszkadőrnek is, sok színész helyett ő csinálja meg a veszélyesebb mutatványokat.