A zsémbes kisembereket alakító komikus sokáig jazz-zongoristaként kereste kenyerét, és csak több mint 80 kisebb szerep után kapta meg élete első főszerepét, de akkor azonnal sztár is lett belőle - hogy aztán a sok munka vigye el.
1. Louis de Funès – teljes nevén - Louis Germain David de Funès de Galarza - Franciaországban letelepedett spanyol nemesi családban látta meg a napvilágot 1914. július 31-én – szülei azért költöztek Franciaországba, mert odahaza családjuk tiltakozása miatt nem házasodhattak össze. Édesanyja, Léonor Soto Reguera galíciai gyökerekkel rendelkezett, míg apja, Carlos Louis de Funès de Galarza baszk származású sevillai ügyvéd volt, aki új hazájában, miután nem praktizálhatott, gyémántműves lett.
2. A fiatal Louis, barátainak csak Fufu nagyszerű neveltetést kapott, folyékonyan beszélt spanyolul és angolul, tehetséges grafikus volt, és imádott zongorázni. Sokáig úgy is volt, hogy zenész lesz, a párizsi Condorcet líceumba járt, majd
jazz-zongoristaként bárokban lépett fel, ahol elsősorban beszédes arckifejezése, élénk grimaszai miatt vált népszerűvé.
Amikor belevágott a színészetbe, de nem kapott szerepeket, újra fellépett zongoristaként, és abból tartotta el magát.
3. Sokáig színházi színész volt – a színháznak akkor sem fordított hátat, amikor már ünnepelt sztár volt -, első kisebb filmszerepét csak 31 évesen kapta meg. További 80 produkcióban vállalt egész kicsi, majd egyre nagyobb szerepeket, mire eljutott az első főszerepig. Ezalatt zenéléssel és szinkronmunkákkal keresett pénzt.
4. Első komoly sikerét 1956-ban, az Átkelés Párizson című komédiában aratta, két évre rá pedig egész Franciaország kedvence lett a Horgász a pácbannal. Világhírét az 1964-es A Saint Tropez-i csendőrben Lütyő felügyelő szerepével alapozta meg, amihez a következő húsz évben még öt folytatás készült. Még ugyanebben az évben jelent meg a Fantomas Juve felügyelőjeként, amellyel újabb sikert könyvelhetett el magának – és amihez szintén készültek folytatások. A hatvanas-hetvenes években élte virágkorát, amikor vígjátékok sorában játszott.
5. De Funès a hatvanas évekre igazi szupersztár lett egész Európában, beleértve annak keleti részét is. A francia forgalmazók jó viszonyt ápoltak a szocialista országokkal, és így juthatott el hozzánk akkori mércével gyorsan, már 1960 legelején az első itt forgalmazott filmje, a Horgász a pácban. Ehhez képest érdekes módon a színész Amerikában gyakorlatilag ismeretlen volt – a dolgon aztán a Jákob rabbi kalandjai (1973) változtatott. Pedig az 1972-es müncheni merénylet után senki nem rajongott egy olyan film ötletéért, amely zsidók és arabok barátságáról szól, és amelyben Funès a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita francia polgár szerepében, magát ortodox rabbinak álcázva belekeveredik egy túszejtési ügybe.
6. A részben New Yorkban forgatott film Amerikában is óriási siker lett, a Jákob-tánc pedig fogalommá vált. Igaz, a zene és a tánc nem autentikus, hanem kifejezetten a filmhez készült, bár a hagyományos haszid zene ihlette. A zsidó közösség ennek ellenére átvette, és gyakran hallható a mai napig a Bar Mitzvah-kon vagy zsidó esküvőkön.
7. De Funès első házasságát 1936-ban kötötte Saint-Étienne-ben. Az ara Germaine Louise Elodie Carroyer volt, akitől egy fia született (Daniel Charles Louis). 1942-ben elváltak, és Louis egy évre rá másodszorra is megnősült. Ezúttal Jeanne Augustine Barthélémy-vel, Guy de Maupassant unokahúgával kötötte össze az életét, aki abban a zeneiskolában volt titkárnő, ahol a II. világháború és a német megszállás alatt dolgozott. Ebből a házasságból két fia született: Patrick Charles, radiológus és Olivier Pierre, pilóta lett az Air France-nál.
8. Néhány hónappal utolsó filmje, A csendőr és a csendőrlányok (1982) bemutatása után hunyt el, szívrohamban, 1983. január 27-én otthonában. Mivel több mint 150 filmben és legalább 100 színdarabban játszott, a rendkívül megfeszített munkatempó lassan tönkretette a szervezetét, és volt időszak, amikor a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás kockázatát. Két korábbi infarktust még lábon kihordott, a harmadikba azonban belehalt.
9. De Funès rajongott a rózsákért, minden otthonában volt rózsabokra, majd amikor már vagyonos lett, a kastélya kertjében saját rózsakertet alakított ki, sőt, saját rózsafajtákat is kikísérletezett, amelyek közül az egyiket hivatalosan is Louis de Funès rózsának neveztek el.
10. 2013-ban egy De Funès emlékmúzeum nyílt Château de Clermont-ban, ahol 30 éven át élt. A XVII században épült, a Loire folyóra néző kastély, amelynek 3 hektárnyi parkja és hét hektárnyi szőlészete van, 27 kilométerre található Nantes-tól, korábban a Maupassant család tulajdona volt – mint tudjuk, ide házasodott be De Funés. 2019-ben egy másik De Funès múzeum is megnyitotta a kapuit a dél-franciaországi Saint-Raphaëlben, ahol a színész a nyarait töltötte.
10+1. A francia posta 1998. október 3-án jelentetett meg – egy elég csúnyácska - De Funès emlékbélyeget, ami mintha csak egy jel lett volna mások számára. Az olyan egykori francia gyarmatok, mint Niger, a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy az apró S. Tome e Principe szigete is megjelentették a maguk De Funès bélyegeit, sőt, sorozatokat és blokkokat, is, amik azóta gyűjtői érdekességek – már ha gyűjti még valaki a bélyegeket.
