1. Abban az időszakban, amikor Hitler és náci párta felemelkedett, Chaplin a legnagyobb nemzetközi sztárok közé tartozott. 1931-es berlini útján rajongók tömegei üdvözölték, ami rendkívül bosszantotta a nácikat. Vígjátékstílusát nehezményezve kiadtak egy pamfletet A zsidók rád néznek (1934) címmel, amelyben a humoristát „undorító zsidó akrobatának" nevezték, noha Chaplin nem is volt zsidó. Ivor Montagu, Chaplin közeli barátja mesélte el később, hogy elküldte a humoristának a kiadvány egyik példányát, és mindig is úgy hitte, hogy Chaplin A diktátor (1940) elkészítésével torolta ezt meg.

2. Már a film születése előtt is számos humorista használta fel a Hitlert és Chaplin közötti hasonlóságot, és nem csak a Chaplin által a „kis csavargó” filmekben viselt furcsa kis bajusz volt a közös vonásuk. Szinte ugyanakkor születtek, 1889 áprilisában, mindössze négy nap különbség volt köztük. Mindketten a szegénységből törtek ki, és a szülőhazájukon kívül – mégis ugyanazon nyelvterületen lettek „sikeresek”. Az osztrák Hitler Németországban, az angol Chaplin az Egyesült Államokban. Erre Chaplin fia így emlékezett vissza:

Sorsuk szöges ellentétben állt egymással. Az egyik milliókat ríkatott meg, a másik az egész világot megnevettette. Apa soha nem tudott Hitlerre gondolni borzongás nélkül, félig rémülettel, félig lenyűgözve. „Gondolj csak bele” – mondta nyugtalanul –, „ő az őrült, én meg a komikus. De fordítva is lehetett volna.”

3. A film előkészítése 1937-ben kezdődött, amikor a náci ideológiát még sokan nem tartották komoly probléma forrásának, sőt. Chaplin és filmje óriási nehézségekkel szembesült, az amerikai filmipar félt a lehetséges német megtorlástól és annak pénzügyi következményeitől.

A német volt az amerikai filmek legnagyobb külföldi piaca, és ezt a nácik a végsőkig kihasználták.

Mindent megtettek, hogy ne szülessenek őket rossz fényben feltüntető filmek, ahogy rendre azt is megakadályozták, hogy zsidó származású rendezők vagy akár csak zeneszerzők dolgozzanak a később bemutatandó filmeken. Ráadásul Amerikában akkor az irányadó politikai vonal az izolacionizmus volt, az ország mindenáron való semlegességének megőrzése, így kevesen álltak a színész rendező mellé.

4. Lengyelország 1939-es lerohanása és Franklin D. Roosevelt elnök hivatalban maradása megváltoztatta a helyzetet. Chaplin nemcsak befejezhette a filmet – amelynek forgatása 539 napig tartott, ami alatt sok változás történt –, hanem Roosevelt kifejezett támogatását is megkapta az ország politikai megosztottsága dacára; Henry Ford például nyíltan támogatta a Harmadik Birodalom eszméjét.

5. A közvetlen inspirációt a filmhez meglepő módon Leni Riefenstahl híres-hírhedt propagandamunkája, Az akarat diadala (1934) jelentette. Chaplin újra és újra megnézte a filmet, és innen tanulta meg utánozni Hitler testbeszédét, beszédmódját és modorosságait.

Hollywood úgy táncolt, ahogy a nácik fütyültek

A nácik már hatalomra kerülésük előtt sikeresen törték be a nagy amerikai stúdiókat, és azt is elérték, hogy a német cenzúra a még el sem készült filmekre és az olyan produkciókra is érvényes legyen, amiket náluk nem is forgalmaznak.

Tovább

6. Ez volt Charlie Chaplin első teljes egészében hangos filmje. Bár a Modern idők volt az első, technikailag hangos filmnek számító alkotása, de erre a filmjére mondhatjuk azt, hogy eredetileg is annak készült. Chaplin elég sokáig várt ezzel, Hollywood zöme már évek óta hangosfilmeket készített, de ő sokáig várt a nagy váltásra, amire rendkívül alaposan készült, hosszan csiszolt minden mondatot, szinte minden szón sokáig agyalt.

7. Külön érdekessége a filmnek, hogy több helyen is eszperantó nyelvű feliratok, cégtáblák szerepelnek benne. Ezt a mesterséges nyelvet Hitler a német kultúra elpusztítására irányuló antinacionalista zsidó összeesküvés részének tartotta, mivel egy nemzetközi nyelv volt, amelynek alapítója egy lengyel zsidó volt.

8. És egy katonai érdekesség. Hynkel katonáin még első világháborús, ún. Pickelhaube német sisak van, azonban a sisakot fordítva vették fel, és a tetején található tüskét is eltávolították. Bár a Pickelhaube sisak a porosz militarizmus jelképe volt, rengeteg országban viselték különböző egységek, Oroszországtól Latin-Amerikán át egészen az USÁ-ig, ahol rövid ideig a tengerészgyalogság hordta.

9. Konrad Bercovici román származású író 1947-ben plágiumpert indított Chaplin ellen. Állítása szerint ő adta az ötletet a filmhez egy ötoldalas vázlat formájában, amit annak idején megmutatott Chaplinnek, akivel órákon át beszélgettek aztán. Az ügyből peren kívüli megegyezés lett, Bercovici pedig $95,000-t kapott (mai értékben 1.34 milliót), cserében elismerte, hogy nem tőle származott az ötlet. Chaplin később azt nyilatkozta, hogy mivel ekkoriban nem számított már annyira népszerűnek, csak azért fizetett, hogy ne emlegessék a nevét egy lehetséges botránnyal kapcsolatban.

10. A diktátor Chaplin legsikeresebb és talán legnagyobb hatású filmje volt - az összbevétele 11 000 000 dollár volt –, Chaplin azonban megbánta az elkészítését. Miután kiderültek a koncentrációs táborok borzalmai: önéletrajzában azt írta, ha hamarabb tudott volna róla, nem gúnyolta volna ki a nácik „gyilkos őrületét".

11. Ugyan Chaplin már számos korábbi filmje alapján kiérdemelte volna az Oscar-jelölést, de a némafilmeket látványosan mellőzte az Akadémia. Ha nem számítjuk A cirkusz (1928) című filmjét, amiért egy speciális életműdíjat kapott, valójában ez volt az első alkotása, amelyet jelöltek is a legjobb film díjára. Emellett Chaplint két kategóriában is jelölték (legjobb férfi főszereplő és legjobb eredeti forgatókönyv), illetve a Mussolinit (azaz Napalonit) kiválóan alakító Jack Oakie és a zeneszerző Meredith Willson is kapott egy-egy jelölést, de a film végül nem kapott díjat.

12. Nincs egyértelmű válasz arra, hogy Hitler látta-e a filmet, de nagyon valószínű, hogy igen. A birodalmi kancellária nyilvántartásában található dokumentumok szerint

a filmet vetítették, ráadásul többször is.

Valószínűleg ezek a berlini kancellária magánmoziteremében zajlottak, nem pedig a Berghofban, Hitler kedvenc pihenőhelyén. Budd Schulberg forgatókönyvíró, akit megbíztak azzal, hogy leltározza a nürnbergi perhez felhasználható fényképeket és filmfelvételeket, talált egy listát azokról a filmekről, amelyeket Adolf Hitler megnézett. Ezen a listán szerepelt A diktátor is, méghozzá kétszer. A kópiát állítólag a semleges Portugálián keresztül hozták be Németországba.

12+1. Chaplin munkáit természetesen betiltották a náci Németországban, amiről egész vicces módon a békekötés után teljesen megfeledkeztek. Így fordulhatott elő, hogy A diktátor is egészen 1958-ig a tiltólistán maradt.