A 64-es betegnapló

A Jussi Adler-Olsen regénysorozatából készült Q-ügyosztály széria (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta) legújabb, és a hírek szerint legutolsó darabja mindent hoz, ami egy klasszikus skandináv krimihez kell. Van leharcolt nyomozó, a múlt sötét árnyai, a jelen társadalmi kérdései, nők elleni erőszak és eltorzult családi szál. És igen, ezek már a kezdetekben is sablonok voltak, de ha valaki jól tudja használni őket, akkor remekül működnek. És jelen esetben is működnek, miután a régi felderítetlen ügyek már jól ismert alagsori nyomozópárosa, a mizantróp Carl Mørck és a barátságos Assad pályafutásuk legnehezebb ügyével találják magukat szembe. Valaki bevándorló lányokat sterilizál azok tudta nélkül, és ez összefügg pár nemrég talált mumifikálódott holttest esetével.

Kritikánk a filmről: ITT

Üveg

A film a két előzménydarab, a 2000-es A sebezhetetlen és a 2017-ben bemutatott Széttörve ismerete nélkül aligha dekódolható, és ezt érdemes észben tartani. Ezekből érkezik a sebezhetetlen szuperhős, a hétköznapi életet élő, de közben esőköpenyben igazságosztó David Dunn (Bruce Willis), régi ellensége, a tolókocsis, törékeny csontozatú, de zseniális agyvelejű Mr. Üveg (Samuel l. Jackson), és a nemrég megismert Kevin Wendell Crumb (James McAvoy), a maga 23 különböző énjével, akik között ott van az emberfeletti erővel énje, a Fenevad. Ők hárman egy szigorúan őrzött intézetben találkoznak, aminek persze nem lesz jó vége, ahogy a filmnek sem, de M. Night Shyamalan rendkívül izgalmas, elgondolkodtató történetet rakott össze.

Kritikánk a filmről: ITT

Kafarnaum - A remény útja

A nagyjából 12 éves libanoni Zain úgy 8-nak néz ki, a korára az orvosa is csak tippelni tud. És miért nem tudja a fiú, hogy hány éves? Mert szülei nem anyakönyveztették, nem tartották fontosnak, hogy papírjai legyenek, ahogy azt sem, hogy játékai legyenek vagy iskolába járjon. Sőt, Zain tartja el őket és megannyi kistestvérét. Egy boltban dolgozik mindenesként, csemegét árul az utcasarkon, vagy éppen hamis receptekkel drogként használható gyógyszereket vált ki. Aztán egy nap, amikor szülei kedvenc kishúgát gyakorlatilag eladják a boltosnak, Zaidnak elege lesz, megszökik otthonról, és a sors úgy hozza, hogy egy etióp menekült lány fogadja be. És ebből a filmből már 10 perc is olyan torokszorító, mint 10 másik film együtt, ugyanakkor egy megejtően szép történetről van szó.

Kritikánk a filmről: ITT

Mi

Gyorsan el is mondjuk, honnan ez a semmitmondó cím: adott ugyanis egy színes bőrű család, akit egy éjszaka egy másik család „látogat meg” tengerparti nyaralójukban, és az idegenek egyáltalán nem kedvesek – és pont úgy néznek ki, mint hőseinkre. Azt leszámítva, hogy sötétbordó ruhában vannak, valamiért golfkesztyűt hordanak, és éles ollót lóbálnak. Erősek, gyorsak, céltudatosak és akarnak valamit, de sokáig nem tudjuk meg, mit, mert az eredeti család sorsa miatt kell aggódnunk. Akik a klasszikus home invasion – jobb híján fordítsuk „erőszakos behatolás"-nak – filmek kulisszái közül hamarosan egy túlélő mozi kliséi közé kerülnek, egyre leharcoltabban, egyre véresebben, és a klisé szót itt egyáltalán nem rosszallóan írtuk le. Jordan Peele a Tűnj el! után emelni tudta a tétet és irtózatosan paráztató, ugyanakkor elgondolkodtató horrort hozott össze.

Kritikánk a filmről: ITT

A hiányzó láncszem

Sir Lionel Frost a legendás lények kutatója, aki filmünk elején a Loch Ness-i szörny nyomára bukkan, de van olyan balszerencsés, hogy erről kézzel fogható bizonyíték nem marad a kezében. Ő azonban nem adja fel, és egy névtelen levél nyomában járva rátalál egy előemberre, a hatalmasra nőtt, jóindulatú, de magányos Mr. Linkre. Aki nem mellesleg tud beszélni, és meglepően tájékozott a világ dolgait illetően, és ők ketten, no meg egy temperamentumos hölgy átszelik a fél világot, hogy megtalálják Mr. Link rokonait, a jetiket. Chris Butler  (ParaNorman) rendező szinte egy az egyben a 80 nap alatt a Föld körül történetét kölcsönözte, de nem ez a fontos, hanem a karakterek, a hangulat és persze az animáció számít. És ezekben a Laika Stúdió (Coraline és a titkos ajtó, ParaNorman, Doboztrollok, Kubo és a varázshúrok) a legjobb ma a piacon!

Kritikánk a filmről: ITT

Bosszúállók: Végjáték

A film készítői három dologra vállalkoztak, és kicsit olyan, mintha három filmet néznénk sorjában. Egyfajta terápiára, hiszen Thanos csettintése után mindenki gyászol valakit, és el is viszi a film első harmadát, de a rendező testvérek, Anthony Russo és Joe Russo hagyták a színészeiket játszani, kibontakozni. A következő az új csapatépítésé, az új terv megszületéséé, amiben fontos szerepet kap Amerika Kapitány, a Hangya, Nebula, a kissé megváltozott Thor, illetve az előző részben elég keveset vállaló Hulk, de az agy megint Tony Stark. Ezt aztán a nagy összecsapás követi a maga különböző oldalhajtásaival, bár itt nincs olyan sok helyszín, mint a Végtelen háborúban, és ami még fontosabb, Russóék itt varrják el a szálakat. Ami nem feltétlenül hálás munka, hiszen egyrészt újabb hősöket kell beáldozniuk, hiszen nincs háború halott nélkül, másrészt le kell zárni mindent, amit a korábbi tizenegy film összerakott és elkezdett.

Sarkvidék

Egy férfi meséje egy lezuhant repülőgép belsejében várja a végtelen hómezőn, hogy végre felbukkanjon egy mentőcsapat. Ő egy alapos pasas, aki mindent szisztematikusan, hideg fejjel végigcsinál, és ezért van még életben – egy közeli kőkupac azt jelzi, hogy a társa nem volt ilyen alapos. Aztán végre megérkezik a mentőhelikopter, de a legrosszabbkor, a hirtelen támadt vihar a földhöz vágja a gépet, a pilóta meghal, a társa súlyosan megsebesült, és a férfinak már nem csak magáról, hanem egy magatehetetlen, haldokló nőről is gondoskodnia kell. Nincs mese, neki kell vágnia a zord tájnak a remélt biztonság felé. Bear Grylls pedig felőlem elmehet hagymát pucolni az összes kamu műsorával, én ezután csakis Mads Mikkelsennek hiszek, ha túlélésről van szó, mert őegy isten adta zseni!

Kritikánk a filmről: ITT

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

Hogy mire számítson az, aki elmegy Amerika történetének egyik legelvetemültebb és legnépszerűbb sorozatgyilkosa történetét feldolgozó filmre? Ne számítson véres gyilkosságokra, noha Ted Bundy kivégzése előtt harminc fiatal nő és gyereklány megölését vallotta be – a legfiatalabb 12 éves volt -, és ne számítson arra, hogy megtudja, miért ölte meg és erőszakolta meg áldozatait, vagyis miért vált kegyetlen gyilkossá ez a meggyőző, magabiztos férfi, aki annyi mindent elérhetett volna. És tegyük hozzá, az sem derül ki a néző számára, hogy miért akadt az életében mégis egy olyan nő, akit feltehetőleg valóban és önzetlenül szeretett. Továbbá számíthatunk Zac Efron meglepően jó alakítására, aki tényleg át tud lényegülni pszichopata sorozatgyilkossá!

Kritikánk a filmről: ITT

Toy Story 4

A PIXAR animációs stúdió első nagyjátékfilmje nem csak az első teljes egészében számítógéppel készült rajzfilm volt, hanem egy egész generáció kedvence, és ezen a két folytatás sem változtatott, és úgy nézett ki, búcsút mondtunk Woodynak, a játék seriffnek és társának Buzz Lightyearnek. És milyen nagyot tévedtünk! Visszatértek, új barátokat és új ellenségeket szereztek, és van köztük olyan, aki végre megtanulja, hogy nem attól lesz egy játék igazi játék, hogy gazdája van. A negyedik rész nem hoz szégyent a korábbi Toy Story filmekre, sőt! Egyrészt technikailag még jobb, ha ez egyáltalán lehetséges, másrészt még nagyobb szíve van, mint eddig volt, és remek új szereplőket is kapunk.

Kritikánk a filmről: ITT

Yesterday

Mi lenne, ha az egész világ elfelejtené minden idők egyik legzseniálisabb zenekarát, a Beatlest? Mi lenne, ha csak egy küszködő, a karrierjét éppen feladni készülő vidéki zenész emlékezne a felejthetetlen slágerekre? Mi lenne, ha elkezdené játszani a mesés négyes dalait, és egy csapásra világsztár válna belőle? És mi lenne, ha a hirtelen hírnév kikezdené a magánéletét? A Trainspotting, a 28 nappal később és a Gettómilliomos rendezője, Danny Boyle új, romantikus vígjátékában ezekre a meglehetősen meghökkentő kérdésekre is választ kapunk. És aki szereti a Beatlest, az el fog alélni, és hát vannak belőlük páran…

Kritikánk a filmről: ITT