1996. június 25-én, Los Angeles Westwood nevű városnegyedében, a Mann Plaza Theaterben tartották meg A függetlenség napja ünnepélyes gálavetítését. A premiert követően az Egyesült Államok többi mozija július 3-tól tűzte műsorára a ma már kultikus sci-fi akciófilmet, ami  természetesen nem volt véletlen: a július 4-re eső nemzeti függetlenségi napi hosszú hétvége miatt különösen sok nézőt vártak a filmszínházakba (érdekesség, hogy nekünk, magyaroknak egészen az október 23-i nemzeti ünnepünkig, egészen pontosan október 24-ig kellett várni a film kópiáira). Az ufók Amerika elleni invázióját látványosan bemutató alkotás az 1996-os esztendő legtöbbet kaszáló blockbustere lett 817 millió dollárral, ami még ma is szép summa lenne, 25 éve pedig annyira jónak számított, hogy a film egyből maga mögé utasította a bevételi toplistán a Twistert, az első Mission: Impossible-t, A sziklát, Mel Gibson Váltságdíját és a Space Jamet is, egy évvel később pedig elnyerte a legjobb vizuális effektek Oscar-díját is. A 25 éves jubileum alkalmából összeszedtünk 2+5 kulisszatitkot a filmről.

1. Szenzációs A függetlenség napja keletkezéstörténete: eredetileg csak egy vicc volt egy sajtótájékoztatón. A film ötlete ugyanis akkor született meg, amikor Roland Emmerich rendező és Dean Devlin forgatókönyvíró épp Európában népszerűsítették a korábbi közös filmjüket, az 1994-ben bemutatott Csillagkaput. Ekkor kérdezte meg egy újságíró Emmerichet arról, hogy miért készített tudományos-fantasztikus filmet egy idegen civilizációval való találkozásról úgy, hogy valójában nem is hisz az UFÓ-kban. Emmerich kijelentette, hogy őt igenis elbűvöli az idegenek létezésének gondolata, a velük való kapcsolatfelvétel nemkülönben, és megkérte az újságírót, képzelje el, milyen lenne egy reggel úgy felébredni, hogy az ablakon kinézve azt látja: 25 kilométer széles idegen űrhajók lebegnek a világ nagyvárosai felett. Emmerich ezután Devlinhez fordult és azt mondta neki:

Azt hiszem, meg is van az ötletem a következő filmünkhöz!

A forgatókönyvet egy egy hónapon keresztül tartó, közös mexikói nyaralás alatt írták meg, Peter Chernin producer, a 20th Century Fox filmes divíziójának akkori igazgatója pedig miután megkapta a kész forgatókönyvet, már másnap áldását adta a forgatásra. Ez 1995 februárjában meg is kezdődött, 75 millió dolláros büdzséből (összehasonlításképp: a Mission: Impossible, a Space Jam és A szikla is nagyjából ugyanekkora összegből készült akkortájt).

2. Az amerikai hadsereg kezdetben támogatta a filmet, de az 51-es körzet miatt kissé berágtak. Dean Devlin forgatókönyvíró-producer visszaemlékezése szerint a sereg kezdetben készséggel beleegyezett abba, hogy a stáb valódi katonai bázisokon forgathasson. Sőt, szakmai konzultációt is felajánlottak azoknak a színészeknek, akik a katonatisztek szerepét kapták meg. Csakhogy miután kiderült, hogy a forgatókönyvben komoly szerepet kap a híres-hírhedt 51-es körzet, a hadsereg visszavonta a támogatást (az 51-es körzet az Amerikai Egyesült Államok légierejének nevadai bázisa, amit évtizedek óta rendszeresen titkos katonai kísérletekkel és UFO-konteókkal hoznak összefüggésbe, a filmben pedig azzal a gondolattal játszottak el Emmerich-ék, hogy valóban itt őrzik az 1947-ben Roswellnél lezuhant repülő csészealjat, az űrlényeken pedig titkos kísérleteket végeznek a tudósok).

3. Eredetileg Kevin Spacey lett volna az amerikai elnök a filmben. Whitmore elnököt egy Richard Nixon-szerű, sokkal kevésbé megnyerő alaknak mutatta be a forgatókönyv korai változata. Dean Devlin eredetileg egy régi középiskolás osztálytársának, bizonyos Kevin Spacey-nek szánta volna ezt a szerepet. A 20th Century Fox stúdió főnöksége azonban nem volt hajlandó Kevin Spacey-t alkalmazni, mert 1995 elején még egyáltalán nem látták benne a nagy hollywoodi sztárt. Devlin újraírta a forgatókönyvet, és az elnök átdolgozott szerepét már Bill Pullman kapta meg. A sors különös fintora, hogy A függetlenség napja után Pullman eléggé eltűnt a süllyesztőben, Kevin Spacey viszont sokkal nagyobb sztár lett idővel, mint ő, köszönhetően az olyan kultikus alkotásainak, mint a Hetedik, a Közönséges bűnözők, a Szigorúan bizalmas, az Amerikai szépség, a K-PAX - A belső bolygó, később pedig a Kártyavár tévésorozat, amelyben már ő játszotta az Egyesült Államok elnökét (és amelyből végül kiírták, amikor előkerültek a múltbéli zaklatási ügyei is). Pullman persze végül másodjára is eljátszotta Whitmore elnököt a 2016-os A függetlenség napja – Feltámadásban, de az már korántsem lett akkora kasszasiker, mint anno az első rész.

4. Eredetileg Tom Cruise vagy Keanu Reeves lett volna Will Smith helyett a vagány vadászpilóta. De Eddie Murphy, Johnny Depp, Jean-Claude Van Damme és William Baldwin neve is szóba került, mint Steven Hiller kapitány, az amerikai légierő vakmerő pilótája. Végül Will Smith kapta meg a szerepet, mivel Dean Devlinnek és Roland Emmerich-nek is nagyon tetszett az akkor még nem annyira ismert, fiatal fekete színész alakítása a 6szoros ölelés című filmben és a Kaliforniába jöttem című tévésorozatban. Emmerich később arról számolt be, hogy Will Smith szerepeltetése keltett némi feszültséget, sőt, néhány stúdióvezetőből egyenesen rasszista kijelentéseket is kiváltott, ám a rendező nem engedett ezeknek, és mindvégig ragaszkodott az általa kiválasztott színészhez. A függetlenség napja hatalmas sikere természetesen azonnal fénysebességre gyorsította Will Smith filmes karrierjét, és gyakorlatilag egyik napról a másikra hollywoodi szupersztárrá tette őt.

5. Matthew Broderick lett volna eredetileg az űrlények hajóját tönkre tévő vírus programozója. Csakhogy ő épp nem ért rá forgatni, ezért végül Jeff Goldblum játszotta David Levinsont. Emmerich kárpótlásul odaadta Matthew Brodericknek a főszerepet a következő filmjében, az 1998-as Godzillában.

6. Emmerich nem mert Bill Clinton mellé ülni A függetlenség napja Fehér Házban tartott díszbemutatóján. A rendező ugyanis attól félt, hogy az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke esetleg szóvá tenné neki a premieren, hogy miért robbantották fel az űrlények a washingtoni Fehér Házat. Emmerich végül úgy védte ki Clinton esetleges kellemetlen kérdéseit, hogy a premiervetítés előtt a filmbéli elnököt ültette le az igazi mellé – vagyis gyorsan felajánlotta inkább a székét a mit sem sejtő Bill Pullmannak.

7. Hát persze, hogy a Filmvilág 1996-ban A függetlenség napját is lehúzta. Barotányi Zoltán nem túl hosszú, de annál pikírtebb kritikája a korszak bevett szokása szerint a Láttuk még rovatban jelent meg – rendre ide voltak száműzve az aktuális kasszarobbantó amerikai blockbusterek, és az akkori recenzorokra egyáltalán nem volt jellemző, hogy agyondicsérték ezeket az alkotásokat. A 25 évvel ezelőtti sorokat olvasva komoly összegbe mernék fogadni, hogy nem A függetlenség napja volt a szerző kedvenc hollywoodi filmje a '90-es években:

...a függetlenségnapi új undokok (porhüvelyük az X-aktás átlagufó és a „nyolcadik utas”-típus hibridje) már nem vackolnak, s az emberre semmilyen formában sincs szükségük: nem akarnak felhasználni minket. Valljuk be, fáj ez nekünk. Akárcsak a film. A Függetlenség napja ezek után méltó közönségsikert aratott hazájában: ennyi idő alatt ennyi (sok) néző még soha egyetlen filmet sem látott. Ha város nagyságú ufókat, felrobbanó felhőkarcolókat, lökéshullámtól porrá zúzódott metropoliszokat, kompjúterrel szimulált bátor űrcsatákat, szikével faragott nemes jellemeket és alkoholista MÁV-alkalmazottra emlékeztető ufonautákat akarunk látni, akkor nem csalódhatunk. Egyébként igen.