Ahogy Murphy törvénye mondja: „Ami el tud romlani, az el is romlik.”
Néha kifejezetten jól esik olyan filmet nézni, ami a hétköznapi gondokat és stresszhelyzeteket mutatja be: az ilyen alkotások képesek megnyugtatni, hiszen nem felerősítik a szorongást, hanem enyhítik azt, ha látjuk, másoknak is olyan nehéz, mint nekünk: néha rájuk is csőstül ömlik a szar. Több filmes is próbálta megragadni ezt a végeláthatatlan folyamatot, amikor az ember azt kívánja, fel se kelt volna reggel, mert minden csak egyre rosszabb és rosszabb lesz. Íme öt film, ami megmutatja, milyen az, amikor minden tönkremegy körülöttünk.
Égető bizonyíték (2008)
Senki sem olyan profi abban, hogy keserű nevetéssel oldja karakteri nyomorúságát, mint a Coen-tesók, gondoljunk csak a Fargóra (1996) vagy a Hollywoodi lidércnyomásra (1991), de igazából
a 2008-as Égető bizonyítékban járatták csúcsra a tragikusan szélsőséges helyzeteket.
Ebben a filmben a folyamatos félreértések egy komikusan eltúlzott katasztrófába torkollanak. Két fitnesz edző egy különös lemezt talál, ami volt CIA-tagokról tartalmaz titkos információkat: ezt megpróbálják pénzzé tenni, ami események katasztrofális láncolatát indítja be. Bár az egész tragikus, Coenék abszurd látásmódja tragikomédiává oldja az egészet.
Jólét (2017)
A Robert Pattinson főszereplésével készült filmben a színész egy ügyetlen bűnözőt alakít, aki megpróbálja kihozni a sittről a testvérét, aki egy elfuserált bankrablás miatt került oda. A Jólétet a 2019-es Csiszolatlan gyémánt rendezőpárosa, Josh és Benny Safdie jegyzi, akik remekül értenek ahhoz, hogy érzékeltessék a szorongás fojtogató erejét, és
olyan embereket tesznek meg főszereplőnek, akik épp életük legrosszabb napját élik át.
A Safdie-testvérek szándékosan zavarba ejtő stílusa és gyors vágástechnikája egy rémálomszerű, másfél órás pánikrohamot eredményez, amiben Pattinson figurája, Connie megpróbál elmenekülni a folytonos fenyegetések elől, amik veszélyeztetik az egyetlen embert, aki fontos neki.
Párducbébi (1938)
Nincs szórakoztatóbb annál, mint két gyanútlan embert nézni, akiket egy közös probléma hoz össze, pedig semmi közös nincs bennük, és még utálják is egymást. A Párducbébi egy klasszikus „ellenségekből szerelmesek”-sztori, amiben egy lány belerángat egy férfit valami leopárd körüli zűrzavarba. Cary Grant és Katharine Hepburn párosán lehetetlen nem szórakozni:
a lány végig higgadt marad, a férfit pedig felemészti a feszültség és a lány közömbös hozzáállása.
De ez a film valójában egy izgalmas, romantikus utazás a két nem közti különbségek mentén, ami végül szerelembe torkollik. A problémakezelés szívmelengető sztorija a Párducbébi.
Blindspotting (2018)
A 2018-as film egyedi megközelítésből mutatja be azt a szorongást, amit amiatt érzünk, hogy a dolgok állandóan rossz irányt vesznek.
Főszereplője egy fekete férfi, Colin, akit a rendőrség faji előítéletei miatt ártatlanul vádolnak meg, és épp a próbaideje utolsó három napját tölti, ami alatt bármi gyanúsat tesz, azonnal visszakerül a börtönbe.
A Blindspotting csordultig van feszültséggel, mivel Colin folyamatosan olyan helyzetekbe kerül, amiket bármikor gyanúsnak ítélhet a rasszista rendőrség, így állandóan ott lebeg a feje felett a letartóztatás esélye. A film remekül megmutatja azt a szűnni nem akaró szorongást, ami abból adódik, hogy bármelyik pillanatban elveszítheted a szabadságod.
Zola (2022)
Az egyik legszorongatóbb rémálom, amikor az ember megpróbál hazajutni, de sehogy sem sikerül megtennie az utat. Ez történik a Zola című film két főszereplőjével: a táncosnők csak egy országúti kirándulásra indultak, ám egyiküket emberkereskedők rabolják el – innentől egyetlen céljuk van, mindenáron hazajutni. Bár ez elég sötét sztorit sejtet, a Zola egy kifejezetten szatirikus film. Elsősorban
a helyzet keserű komikumára koncentrál, és sosem neveti ki a szereplőit,
akiket mélységes empátiával kezel.
(via FarOut)
