Már a geekek sem örülnek a geek filmeknek, hatalmas csalódás volt a Batman Superman ellen, az X-Men 3, a A függetlenség napja 2 és a többi blockbuster.
A korábbi évekhez hasonlóan a 2016-os év is a remake-folytatás-képregényadaptáció szentháromságban telt el Hollywoodban. Talán csak annyi különbséggel, hogy idén már a videojáték-adaptációból is több volt a korábbiakhoz képest.
Ez azért van így, mert stúdiók ma már egyszerűen nem mernek kockáztatni. Inkább folytatják a '80-as és a '90-es évek legnépszerűbb franchise-ait, arra alapozva, hogy akik akkor voltak gyerekek, azok ma már a jól kereső harmincas-negyvenesek, akik a saját gyerekeiket is elviszik a legújabb Star Warsra meg a többi folytatásra.
Geeknek lenni ma már nem a szomorú kirekesztettséggel egyenlő,
hanem a mainstreamhez tartozó vagányságot jelenti. Nem dugják el senki tízóraiját vagy tornazsákját amiatt, mert a nagyszünetben képregényt olvasott, vagy azt mondta az iskola izomagyának, hogy Luke Skywalker menőbb Rambónál. Eljött a geek mennyország - csakhogy pont az óvatoskodó hollywoodi nosztalgiamámor vezetett mostanra oda, hogy ma már maguk a geekek is szomorúan jönnek ki egy-egy agyonreklámozott blockbuster után a moziból. Szinte folyamatosak a Facebookra kiírt "újabb felesleges folytatás erőszakolta meg a gyerekkorunkat". Az új filmek már annyira futószalagon gyártott, felejthető alkotások, hogy ehhez a cikkhez is úgy kellett visszaolvasnom a korábbi írásaimat, hogy kiderüljön: mi ment még a mozikban idén a zseniális Rendes fickók és a meglepően jól sikerült Zsivány Egyes mellett.
Batman Superman ellen - Az igazság hajnala
Márciusban a fél világ azon pörgött, mennyire menő lesz Ben Affleck mogorva Batmanje, aki még egy drabális, kryptonitmeghajtású vaspáncélt is barkácsol magának, csak hogy bepancsolhasson Supermannek.
A borongósan is kúl Batman Superman ellenről mindenki azt hitte, méltó válasz lesz a Marvel Bosszúállókjára, de sajnos gyalázatos lett. Ben Affleck Batmanje ugyan jó volt, de Jesse Eisenberg csapnivaló Lex Luthorja és a mémmé vált "A te anyád is Martha? Akkor legyünk barátok!"-csavar miatt a végeredmény Joel Schumacher legendásan rossz Batman-filmjeit is alulmúlta.
X-Men: Apokalipszis
A Warner Batman-fiaskója után májusban a Fox stúdió is leszerepelt szuperhősfronton. Amilyen jól indult Bryan Singer új X-Men-trilógiája Az elsőkkel 2011-ben, annyira lapos és ötlettelen lett a lezárás az Apokalipszisben. A címbéli figura eleve nem egy félelmetes főgonosz, hanem egy nevetséges, kék gumimaci, zavaros világuralmi tervekkel. A Star Wars 7 sztárját, Oscar Isaacet nagyjából annyira lehetett komolyan venni ebben a szerepben, mint amikor Schwarzenegger a saját életnagyságú műanyag akciófiguráját alakította a Batman és Robinban.
A Fox stúdió jó történet helyett inkább a szupersztár Jennifer Lawrence-szel, az adamantium karmokkal hadonászó Hugh Jackmannel és a dominaszerkóban akciózó geek modellel, Olivia Munn-nal akarta eladni ezt a filmet. Csak reménykedni tudunk, hogy Jackman utolsó X-Men-filmjét, az igen ígéretes Logant nem fogják ennyire elcseszni.
A függetlenség napja - Feltámadás
1996-ban hatalmas siker volt A függetlenség napja, nem is igazán értettem, miért várt Roland Emmerich (és állandó tettstársa, Dean Devlin forgatókönyvíró) 20 évet a folytatással. Sajnos a júniusban mozikba került második rész már egyáltalán nem a az a fajta szórakoztató blockbuster lett, amiből még évek múlva is idézgetni fogunk a konyhába szorult házibulikon Helyette egy csapnivaló B-filmet kaptunk, ami a retró kikacsintásokon és az unalmas városromboláson túl semmi mást nem volt képes adni a nézőknek.
Ráadásul a készítők elkövették azt a hibát is, hogy kihagyták a folytatásból Will Smith-t. A 48 éves sztár valószínűleg túl sokat kért volna a főszerepért, és sokak szerint már nem is akkora húzónév , mint 20 évvel ezelőtt volt). Oké, Jeff Goldblum természetesen itt is profin hozta a gyilkos humorú tudóst, de lényegében ez is csak a régi sikereszerepeinek (A légy, Jurasic Park 1-2) újramelegítése, ami ma már nem elég a kasszarobbantáshoz, mivel minden hétre jut egy újabb ostoba blockbuster.
Suicide Squad - Öngyilkos osztag
Zack Snydernek, a 300 és a Watchmen rendezőjének már az Álomháború után el kellett volna tűnnie Hollywood süllyesztőjében. Ehelyett a Warner sorra bízza rá a képregényadaptációkat, hátha sikerül végre megszorongatniuk a Disney-vel összeállt Marvelt. És hiába gyűlölték még a geekek is az Acélembert meg a Batman Superman ellent, Snyder produceri felügyeletével elkészült a Suicide Squad is, a következő években pedig jön a Wonder Woman, az Aquaman, a ketté szedett Igazságliga meg a többi szuperhősfilm is. A nagy számok törvénye alapján valamelyik majd csak jó lesz - az Öngyilkos osztag ugyanis nem volt az. A képregényfilmes zsánert felrobbantani és feje tetejére állítani akaró Öngyilkos osztag sajnos csak egy halkat pukkant idén nyáron.
A bohócjelmezes Margot Robbie-t kivéve mindegyik szuperhősnek kikiáltott szuperbűnözőt utálták a kritikusok, és szinte mindenki, a megveszekedett DC fanboyokat kivéve. Jared Leto Jokere csak egy hülye ripacs a korábbiakhoz, Jack Nicholsonhoz és Heath Ledgerhez képest, Will Smith Deathshotja fájóan hímsoviniszta, Gyilkos Krok szimplán csak röhejes, a többiek pedig mind túljátszott idióták, akikért egyetlen másodpercig sem tud izgulni a néző.
Assassin's Creed
Év végére befutott az év egyik legrosszabb filmje is. Mindenki az Assassin's Creedtől várta, hogy majd végre megtöri a játékadaptációk örök átkát, és feledteti velünk a Bob Hoskins Super Marióját, Van Damme Street Fighterét, Chritopher Lambert Mortal Kombatját meg a többi ZS-kategóriás blődséget. Eleinte minden jel arra mutatott, hogy ennek a tendenciának vége, és végre készül egy jó videojátékos film.
Hiszen a rendező, Justin Kurzel Macbeth-jét sokan szerették, mert nagyon szépen ötvözte benne Shakespeare-t a művészfilmes beállításokkal és a Trónok harcát idéző kaszabolással. Az Assassin's Creed játéksorozatot pedig milliók imádják, mert iszonyú menő benne csuklyás orgyilkosként végigharcolni a keresztes háborúk Jeruzsálemét, a reneszánsz Itáliát, a függetlenségi háborúját vívó Amerikát, a forradalom lázában égő Párizst, a karibi kalózvilágot és a viktoriánus Londont. Ehhez képest kaptunk egy béna és közhelyes templomos lovagos összeesküvést lejárt szavatosságú Erich von Däniken-konteókkal, az Édenkert tiltott gyümölcsével és minden idők legszörnyűbb párbeszédével:
- Mi van az almában?
- A szabad akarat genetikus kódja!
