Sőt, sokszor bőven elég egyetlen, mesterien kivitelezett momentum ahhoz, hogy a közönség akár évekkel később is emlékezzen rá. Egy jó színész ugyanis képes olyan erőteljes jelenlétet teremteni, a képernyőn töltött időtől függetlenül, hogy az alakítás ikonikussá váljon. Összeállításunkban most pontosan ilyen eseteket hoztunk, 5 pokolian jó egyjelenetes alakítást. 

Ez is érdekelhet

5 ikonikus filmes gonosztevő, akit valós személy ihletett

Hannibal Lecternek, a Sikoly-filmek maszkos sorozatgyilkosának és a gonosz milliomossá váló Biffnek is volt előképe a való életben.

Tovább

Drew Barrymore – Sikoly

Az eredeti Sikoly – amit 1996-ban mutattak be – mára már igazi legendává vált, ami egyáltalán nem furcsa. Wes Craven horrorja ugyanis egyszerűen mesteri, ami tele van valódi feszültséggel, néhol pedig egy kis szürreális humorral. A nyitójelenetben Casey Becker (Drew Barrymore) otthon pattogatott kukoricát készít, amikor egy ismeretlen felhívja telefonon és horrorfilmes kvízkérdésekkel kezdi zaklatni. A játék hamar halálos macska-egér játékká válik, Barrymore pedig percek alatt járja végig a magabiztosság, a pánik és a rettegés skáláját. Ezzel pedig egyértelműen megteremtette a horrorfilmek történetének egyik legemlékezetesebb nyitányát. 

Vanessa Redgrave – Vágy és vezeklés

Az Ian McEwan regényén alapuló 2007-es romantikus tragédia a ’30-as–’40-es évek Angliájában játszódik, a film végén pedig Redgrave alakítja az idős Brionyt, aki felfedi a szívszorító igazságot: Cecilia és Robbie sosem élhették meg a boldog befejezést, mert mindketten meghaltak a háború alatt. Redgrave alakítása tele van gyásszal, bűntudattal és fájdalommal. Rövid jelenet ez, ám annál letaglózóbb élmény, olyan, ami sokáig képes kísérteni a szentimentális beállítottságú nézőket.  

Dean Stockwell – Kék bársony

David Lynch misztikus krimije egyszerre bizarr és kissé hipnotikus. Dean Stockwell, mint Ben, egyetlen fontos jelenetben szerepel csupán, amikor fehér porral az arcán, egy lámpát tartva Roy Orbison In Dreams című dalára tátog. Ez a különös performansz hátborzongató és egyben lenyűgöző, a filmtörténelem egyik legfurcsább, de mégis felejthetetlen momentuma. 

Christopher Walken – Ponyvaregény

Walken csupán egyetlen monológot mondott el a Ponyvaregényben, de Koons kapitányként mégis örökre belopta magát a nézők emlékezetébe. Koons a még fiatal Butch-nak ad át egy aranyórát, miközben komikusan, de mégis teljes komolysággal meséli, hogyan rejtette azt el az az apja a háború alatt, a fenekében. A Tarantino által kreált szöveg és Walken higgadt, de groteszk elődadása egyszerűen zseniális. 

Beatrice Straight – Hálózat

Beatrice Straight mindössze öt percet szerepelt az 1976-os filmben, de mégis Oscar-díjat kapott Louise Schumacher szerepéért, a legjobb női mellékszereplő kategóriában. A sztori szerint a nő Max felesége, aki éppen szembesíti a férfit a hűtlenségével. A jelenetben düh és a gyász egyvelege elevenedik meg, miközben tanúi lehetünk annak, ahogy a nő házassága és a világa darabjaira hullik. Straight alakítása erőteljes példa arra, hogy a rövid játékidő is lehet maradandó, ha egy színész mindent belead. 

via Far Out 

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!