Előfordul, hogy csak egy véletlenen múlik, hogy épp a legalkalmasabb színészt találják meg a szerepre. Persze nem elsőre.
Vannak filmek, amik kifejezetten a rossz szereposztás miatt buknak el, és vannak olyanok, amikben úgy érezzük, a legalkalmasabb színészt találták meg a szerepre. Sőt, az is előfordul, hogy mindez csak a véletlen műve, és elsőre nem is sikerül jól castingolni. Következzen öt sci-fi, amit egy váratlan színészcsere mentett meg.
Harrison Ford – Star Wars: Egy új remény (1977)
Bár szinte képtelenség elképzelni, hogy Han Solót más alakítsa a Star Wars-filmekben, nem Harrison Ford volt az első választás. A szerepet többen is visszautasították, többek közt Al Pacino, Christopher Walken és Burt Reynolds is – bár az utóbbi évekkel később megbánta. De még mindig nem Ford volt a potenciális jelölt, hanem Tom Selleck, aki viszont a Magnum-széria szerződése miatt nem tudta vállalni. Később - amikor a első Indiana Jones forgatókönyve készült - George Lucas-nak kétségei voltak, hogy Ford, Han Solo népszerűsége után, alkalmas lesz-e a régészprofesszor szerepére, de olyan jól sült el a dolog, hogy
Ford két kultikus karakterrel is dicsekedhet.
Arnold Schwarzenegger – Terminátor (1984)
Ha Terminátor, akkor Schwarzenegger, ám James Cameron ezt nem mindig gondolta így. Eredetileg jó barátjára, Lance Henriksenre akarta bízni a szerepet, Schwarzenegger pedig Kyle Reese szerepére jelentkezett. Aztán Cameron megpillantotta az osztrák izomkolosszust, és egy csapásra megváltozott a véleménye.
Azonnal meglátta Scwarziban a gyilkológépet, az élő szövetet a fémvázon.
Henriksen és Cameron barátsága persze ettől még nem romlott meg, sőt a színész egy kisebb szerepben fel is tűnik a filmben: ő alakítja az egyik nyomozót.
Sandra Bullock – A pusztító (1993)
Az idén 30 éves film bár elsősorban Sylvester Stallone és Wesley Snipes játékáról híres, de az egész alaposan kibillenne Sandra Bullock karaktere nélkül, aki elnavigálja a jövőben John Spartant (Stallone). Pedig eredetileg Lori Petty játszotta Leninát, ám két nap után meg kellett válni tőle, mivel nem passzoltak össze Stallonéval. Bár vannak, akik szívesen látnák a filmet az eredeti szereposztással, akkor jó választás volt Bullock, aki
egy nőiesebb, csöndesebb hangvételű zsarukaraktert hozott és meghagyta a maszkulin kakaskodást a fiúknak.
Tyrannosaur Rex – Jurassic Park (1993)
Steven Spielberg dinós filmjének egyik kultikus jelenete, amikor a hatalmas T-Rex elbőgi magát az előcsarnokban, és aláhull a Jurassic Park feliratú molinó. Pedig eredetileg a hüllőhölgy nem happolta volna el a finálét. Eredetileg az szerepelt a forgatókönyvben, hogy Alan Grant (Sam Neill) és a gyerekek átsasszéznak az előcsarnokon, ahol
az utolsó velociraptorra ráesik az egyik kiállított csontvázról egy T-Rex koponya.
Szép példázat ez az élet körforgásáról, ám mennyivel meglepőbb és látványosabb, amikor egy élő Zsarnokgyík ront be, hogy bekebelezze a raptorokat. Mivel egészen odáig remekül működött a CGI, semmi akadály nem volt, hogy ezt megvalósítsák.
Ed Harris – Truman show (1998)
Dennis Hopper mindig teljes gőzzel benne volt a szerepeiben, és hatalmas elánnal alakította a kissé kettyós figurákat. Érdekes elképzelni, hogy ő alakította volna a Truman showban Christoffot, a rendezőt. Pedig pár napig Hopperé volt a szerep, ám nagyon hamar leváltották, és Ed Harris vette át a karaktert. Valószínűleg
a higgadt, éteri tekintetű Harris jobban illett az isteni direktor szerepéhez,
mint az izgága, lázas képű Hopper.
(via Slashfilm)
