1968-ban ezen a napon mutatták be a leglíraibb és legtitokzatosabb sci-fit, a 2001 – Űrodüsszeiát, amiről maga a rendező, Stanley Kubrick ejtett el néhány fontos infót egy interjúban.
Arthur C. Clarke The Sentinel című novellája alapján Clarke és Stanley Kubrick írta azt a forgatókönyvet, amiből aztán Kubrick leforgatta az egyik legtitokzatosabb sci-fit, ami valaha készült. A 2001 – Űrodüsszeiát a premier óta eltelt 56 évben már oda-vissza elemezték, de igazán senki sem tudta megfejteni, főként a zárójelenet jelentését. A tudományos-fantasztikus témát lírai eszközökkel feldolgozó filmet 1968. április 3-án mutatták be, ez alkalomból újra nekiveselkedünk az értelmezésének, felhasználva a rendezővel készült interjúkat.
Kubrickot már a premier évében kérdezték a filmről, ám mindig vonakodva válaszolt. A Playboynak azt nyilatkozta 1968-ban:
„nyugodtan spekuláljon a film filozófiai és allegorikus jelentéséről – és az ilyen spekulációk bizonyítják, hogy sikerült mélyen megragadni a nézőt –, de nem akarok olyan verbális útlevelet adni a 2001-hez, amit minden nézőnek követni kell, különben lemarad a lényegről”
– mondta dacosan.
Bár Kubrick igyekezett kerülni, hogy bármit is mondjon az Űrodüsszeiáról, részt vett a japán dokumentumfilmben, amit Junichi Yaoi újságíró készített. A filmet végül sosem mutatták be, de nemrég előkerültek a rendezővel készült interjúk. Ebben Kubrickot a film zárójelenetéről is kérdezték, mire jó nagyot sóhajt: „Mióta megjelent a film, igyekszem ezt elkerülni. Ha kimondod az ötleteket, akkor nagyon ostobán hangzanak, ám dramatizálva már érzi az ember – de megpróbálom” – kezdett bele, majd annak ellenére, hogy korábban tényleg nem beszélt róla, hosszasan részletezte, hogy neki milyen szándékai voltak az Űrodüsszeia lezárásával.
„Az elképzelés az volt, hogy istenszerű entitások, tiszta energiából és intelligenciából álló, alak és forma nélküli lények veszik magukhoz (ti. a főszereplő űrhajóst – szerk.). Beteszik őt egy olyan helyiségbe, amit emberi állatkertnek nevezhetnénk, hogy tanulmányozzák, és az egész élete attól kezdve abban a szobában telik el. És nincs időérzéke. Azért választották ezt a szobát, ami a francia építészet (szándékosan) pontatlan másolata, mert volt valami elképzelésük arról, hogy mit tart szépnek, de nem tudták pontosan. Ahogy az állatkertben sem tudjuk biztosan, hogy mit szeret az adott élőlény, csak próbáljuk megteremteni neki az otthonos környezetet. Mindenesetre végül valamiféle szuperlénnyé alakítják át, és visszaküldik a Földre. Hogy mi történik, mikor visszamegy, azt csak találgatni tudjuk. Ez a minta a legtöbb mitológiában megtalálható – ezt próbáltuk sugallni.”
Bár az interjút Kubrick telefonon adta, később kiderült, hogy ott volt aznap a stúdióban, csak nem akart találkozni a stábbal, és nem akarta, hogy lefilmezzék.
Ez is érdekelhet
7 film, amit még most sem igazán értünk
Vannak elgondolkodtató filmek, és vannak olyanok, amiken vég nélkül lehet gondolkodni.
Tovább
(via Far Out)
