Bonnie és Clyde (1967)

Nem lehet az amerikai popkultúrában bűnöző párokról beszélni anélkül, hogy ne említenénk Bonnie-t és Clyde-ot. Arthur Penn filmje, amely a nagy gazdasági világválság idején törvényen kívüli Bonnie Parker (Faye Dunaway) és Clyde Barrow (Warren Beatty) valós tetteit dramatizálja, az egyik legtisztább összehasonlítási pont a GTA 6-ban szereplő Lucia és Jason számára.

A Bonnie és Clyde tette alaptézissé a „két szerelmes a világ ellen” képletét a modern krimiben.

A film még ma sem évült el az erőszak hiteles ábrázolása, a fekete humora, a társadalmi kommentárja miatt, és azóta is fiatal filmesek generációi számára biztosít ihletet. Sokak szerint Penn munkája kulturális paradigmaváltást eredményezett Hollywoodban, egy olyan korszakot indítva el, amely elvetette a régi hőskultuszt a nyers, erkölcsileg kétértelmű realizmus javára. A Bonnie és Clyde a néhai Gene Hackmant is feltette a térképre, aki akkoriban megélhetési gondokkal küszködő színész volt, aki addig csak mellékszerepeket és kisebb tévészerepeket játszott. A filmben Buck Barrow, Clyde harsány és rendkívül hűséges bátyjának megformálásáért kapta első Oscar-jelölését.

Drive - Gázt! (2011)

Hősünk (Ryan Gosling), aki itt csak Sofőr néven fut, nappal kaszkadőr filmforgatásokon, éjszaka viszont gengszterek sofőrje, különböző akciók során a menekülésre szolgáló autót vezeti, és nem kérdez semmit, csak teszi a dolgát. Csakhogy ez a szenvtelenség cserben hagyja, amikor a szomszédban lakó csinos, gyerekét egyedül nevelő lány férjét kiengedik a börtönből, és a Sofőr

most először egy olyan munkát vállal el, amelyben személyesen is érintett.

A Drive régimódi film, Gosling alakítása, fazonja pedig sok letűnt filmsztárt idéz meg Steve McQueentől James Deaning, a történet feszessége, a benne megvillanó, erősen stilizált erőszak viszont mai, és ez egy olyan végeredményt produkál, ami menőbb már nem is lehetne – és akkor a tökéletes elektronikus filmzenéről még nem is értekeztünk hosszabban. A Drive vegytiszta egyszerűsége ellenére – vagy pont azért – megléphetetlen alapmű, amihez képes a saját művészetébe beleszerető dán Nicolas Winding Refn következő munkája, a Csak Isten bocsáthat meg, szintén Goslinggal a főszerepben, hatalmas csalódásnak bizonyult.

A filmtörténet legjobb autósüldözései

Az igazán parádés filmes autósüldözésekhez nem feltétlenül izomautók kellenek, hanem jó ritmusérzék, rengeteg fantázia és egy olyan csapat, akik a legőrültebb ötleteket is megcsinálják – lehetőleg komoly sérülések nélkül.

Tovább

Mint a kámfor (1998)

Jack Foley (George Clooney a legsármosabb alakításában) több bankot rabolt fegyver nélkül, mint bárki más. Háromszor kapták el, amikor nem volt szerencséje menekülés közben. Három évtizedet kellene letöltenie. Mindennap szökéséről, az utolsó nagy balhéról és új életéről álmodozik. A szökés pillanatában egy nyomozónő kerül a férfi és társa, Buddy (Ving Rhames) útjába, ezért túszként magukkal viszik. Karen Sisco (Jennifer Lopez egyik legjobb alakításával) becsületes nyomozócsaládból való, és minden alkalmat megragad fogva tartói terveinek meghiúsítására. Az első menet döntetlent hoz, de már késő: sorsuk össze van kötve: minden eldőlt ott, Miamiban egy csomagtartóban. A történet aztán egy másik „motor city-ben”, Detroitban folytatódik. Ha Elmore Leonard, akinek a regényéből született a Steven Soderbergh rendezte film, videójátékok történetét írta volna könyvek helyett – vagy mellett – akkor biztosan valami olyasmit hozott volna össze, mint a GTA.

10 dolog, amit talán nem is tudtál a Mint a kámforról

A film, amiben Jennifer Lopez George Clooney nyomába ered.

Tovább

Pain & Gain (2013)

Michael Bay valós történet alapján készült filmje olyan, mintha tényleg a játékbeli Vice Cityben játszódna – ami nem véletlen, mert azt Miamiról mintázták –, szereplői annyira túlrajzoltak, az akció annyira stilizált. Persze Baynek van humora is – amit kevesen sejtettek –, és ebben a napfényes tájban mozgó túlszínezett, túlságosan kigyúrt karakterek mindig a lehető legrosszabb döntéseket hozzák, ez viszi előre a történetet, aminek megjósolhatóan nem lesz jó vége. És nemcsak Bay humora és remek stílusérzéke a meglepetés, hanem az is, hogy az imidzsükre rendszerint kínosan figyelő Mark Wahlberg és Dwayne Johnson lelkes partnerek voltak a komfortzónából való kimozdulásban.

Kigyúrt, ostoba,  irracionális testépítőket alakítanak,

akik váltságdíj reményében elrabolnak egy üzletembert, az akció azonban iszonyatosan rosszul sül el. Bay egy megtörtént esetet dolgozott fel, ahol az elkövetők pont ilyen primitívek voltak, és bár sokan jogosan kritizálták a filmet, hogy a kegyetlenkedést viccesen állítja be – egyébként egy kint élő magyar pár volt az egyik áldozatuk –, meg kell adnunk, a film tényleg szórakoztat.

Minden lében négy kanál (2007)

Kevés olyan film vagy sorozat van, ami jobban hordozná magán a 2002-ben kijött Grand Theft Auto: Vice City világát és hangulatát, mint ez. Hőse, Michael Westen (Jeffrey Donovan) vérbeli profi, de afrikai bevetése óta csak exkém, aki menekülni és bujdosni kénytelen hozzá hasonlóan profi üldözői elől. Nincs is jobb rejtekhely, mint a napfényes Miami, ahol lakás és minden egyéb civilizált segédeszközök nélkül is el lehet tengődni. A túlélésért vívott harcban Michael esélyei bíztatók: a munkanélküli kém a megélhetéséért fejében elvállal minden reménytelen ügyet, csakis védtelen emberekét, akiket a rendszer kihasznál, és akiket a kormány eltipor. Legyen az zsarolás vagy ipari kémkedés, Michaelnek egyre megy. Hősünk azonban a nézővel is kegyes, részletesen kommentálja a fejleményeket, kedvünkért megállítja az eseményeket, ha kell, demonstrál és tanácsot ad, hogyan járjunk el például akkor, amikor fegyvert fognak ránk, és csak egy rágó van a szánkban.

Nyomd, bébi, nyomd (2017)

Baby csak külsőre olyan, mint egy átlagos tinisrác. Kezdjük ott, hogy folyamatosan szól a zene a fejében, és nemcsak azért, mert mindig zenét hallgat és gyárt is, hanem azért, mert mindent zenére csinál. Aminek megvan a maga oka, de ez csak később derül ki.  Ansel Elgort, aki rendkívül kellemes meglepetés, ezt tökéletesen hozza. Zenére sétál, vezeti a bankrablásoknál használt menekülőautót, mert ez neki a melója – ő egy olyan „szakember”, akit mindig más csapathoz közvetítenek ki, ő pedig mindig a legjobbat hozza. Ha valami félremegy, az sosem az ő hibája, de neki is viselnie kell a következményeket. Az angol Edgar Wright (Haláli hullák hajnala) első amerikai filmjében mindezt nemcsak tökéletesen megkomponálta, hanem elképesztően stílusosra is vette, olyan dumákat rittyentve köré, hogy csak na, amit vagy Jamie Foxx vagy Jon Hamm szállít, és egyik őrültebb, mint a másik. És akkor még nem beszéltük a tökéletes nyitójelenetről, aminek erős Grand Theft Auto-érzete van! 

Skandalum! Méregdrága lesz a magyaroknak a GTA VI - Megnéztük, hol lesz olcsóbb

Majdnem negatív rekordot döntünk az erős forintnak is köszönhetően.

Tovább

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!