A világon mindenhol egyszerre, 2015. december 18-án mutatták be Az ébredő Erőt, A Jedi visszatér 1983 óta várt folytatását. A várakozások óriásiak voltak, hiszen előtte bejárta a sajtót a bombaként robbanó hír, miszerint George Lucas, a Star Wars atyja eladta az egész franchise-t a Disney-nek, így túlzás nélkül a fél világ leste árgus szemekkel, mit tud kihozni ebből az üzletből a földkerekség egyik legismertebb szórakoztatóipari cége. A végeredmény végül igencsak felemás lett...

Akiket elkapott a nosztalgia, azok nagyon szerették Az ébredő Erőt. Akik viszont ugyanúgy csalódottan jöttek ki a moziból, mint anno a '99-es Baljós árnyak után, azok máig nem bocsátották meg a Disney-nek a kedvenc gyerekkori filmélményük meggyalázását.

A mainstream magyar sajtó odáig volt meg vissza a filmért

Az Index.hu mozirovatában, a Cinematrixban például pont én írtam meg Az ébredő Erő kritikáját, nem kisebb dolgot állítva már a címben is, mint hogy:

Ez a legjobb Star Wars-film A Birodalom visszavág óta!

Ez akkor talán igaz volt a moziteremből kifelé jövet, azóta viszont sok víz lefolyt a Naboo bolygón, és csak a Disney-érában számos sokkal jobb produkció született Az ébredő Erőnél – egyebek között a Zsivány Egyes mozifilm, valamint A mandalóri , a Boba Fett könyve és az Andor tévésorozatok a Disney+ kínálatában. Bár én akkor a VII. epizódot jobbnak kiáltottam ki A Jedi visszatérnél (hiszen A Birodalom visszavágot neveztem meg a széria csúcsának), ma már azt mondom erre: elhamarkodott ítélet volt.

Az a hangzatos szalagcím egyébként, hogy Az ébredő Erő a legjobb Star Wars-mozifilm, ami A Jedi visszatér bemutatója után készült, a HVG akkori cikkében is előbukkant. Konkrétan ezt írták (igaz, „csak” egy külföldi kritikákat összegző gyűjtésben):

A legjobb Star Wars-mozi 1983 óta.

2015-ben az Origo.hu is szuperlatívuszokban nyilatkozott a filmről:

Az már biztos, hogy ez az a Star Wars, amire tíz éve várunk - vagy, ha nem veszünk tudomást az előzményfilmekről, akkor harminc éve. Nincs Jar-Jar, nincsenek ócska digitális trükkök, sem végtelenül álmosító kereskedelmi blokádok és tanácsülések. Van helyette nagybetűs kaland, izgalom, humor, a tágas univerzum ígérete, új barátok közti szoros összetartás, nagy tettekre való hivatottság.

Az akkor már létező 444.hu égisze alá tartozó Geekzblog is csupa szépet és jót írt:

Szóval nyugi, jó lett. Gyors, látványos, izgalmas, szórakoztató.

A korszak népszerű filmes portálja, A hetedik sor közepe 8/10-et dobott rá:

Az ébredő Erő visszahozta a kúlságot Lucas evangéliumába, ezen sorok írójának pedig az a legkellemesebb meglepetés, hogy kifejezetten várja a következő Star Wars filmet.

A PC Guru is 8,8-as osztályzatot adott a filmre:

A Star Wars: Az Ébredő Erő méltó folytatása a hatodik résznek. Az Ellenállás összecsap az Első Renddel, a nézők pedig csak nyernek.

A Gamestar magazin filmes aloldala, a Puliwood 97%-osra értékelte a látottakat, azaz már-már tökéletesnek vélte J.J. Abrams űrmeséjét:

Az ébredő Erő mindenféleképpen fontos állomása a jelenlegi Hollywoodnak. Legdicsőbb lovagjának páncélja ismét makulátlan, mert visszahozta azt a fajta történetmesélést, amiért megszerettük a mozi varázsát, és amiért a Star Wars az ami: egy igazi, nagybetűs MESE, amely nem ereszt a jól ismert sárga feliratoktól egészen a stáblista legördültéig. A meleg családi fészek, ahová mindig öröm lesz visszanézni, amíg olyan mozimágusok várnak minket tárt karokkal, mint Mr. Abrams. Mert ezt a filmet kerestük már nagyon-nagyon hosszú ideje.

De Zalaba Ferenc sem fukarkodott a pozitív jelzőkkel az IGN-en – a cikk minden sorából áradt a fanatikus Star Wars-rajongók lelkesedése:

Kicsit olyan Az ébredő Erő, mint egy remake, viszont ha olyan, akkor minden idők egyik legjobb remake-je, amely ismerős ösvénye miatt talán nem okoz olyan nagy meglepetéseket - értsd: a fordulatok jók, de nem meglepők -, de úristen, annyira gyönyörű ez az ösvény, hogy szinte beleborzongok, ha felidézem magamban!

Egy robotdínó volt a fekete bárány

Az akkori kritikákat visszaolvasva egyedül a Roboraptor (ami 2015-ben még a 24.hu geek aloldala volt) pendített meg olyan húrokat, hogy lehet, nem is volt annyira jó ez a hetedik epizód... A cikkben Keresztesi Ferenc tételesen felsorol 10 dolgot, amelyek miatt kifejezetten csapnivaló film Az ébredő erő – és lássuk be, van némi igazság mindegyikben!

1. Az újrahasznosított sztori: Az ébredő Erő Achilles-sarka az ötlettelen forgatókönyv, amely bármennyire is ki van színezve, alapvetően ugyanazt a sablont követi, amit az Egy új remény és a Baljós árnyak is.
2. A túl sok megválaszolatlan kérdés: Az ébredő Erő, olyan alapvető kérdéseket sem válaszol meg, mint hogy az új Köztársaság miért nem tesz semmit az Első Rend ellen, illetőleg miért csak suttyomban támogatja az Ellenállást?
3. A feledhető zene: az amúgy John Williams-rajongó szerző szerint „a saga leggyengébb hanganyaga szól Az ébredő Erő alatt”.
4. A vázlatos mellékszereplők: amíg a film új főszereplő hármasa kidolgozott és izgalmas, a mellékszereplők fájdalmasan kétdimenziósak.
5. Az új főgonosz: A legfőbb vezér Snoke karaktere hatalmas csalódás volt a cikkíró számára.
6. Az Erő használatának trivializálása: A film a szerző szerint „csúfot űz a Jedi Rend néhai működéséből”.
7. A mentorfigura halála: A cikkíró szerint Han Solo halála „sehol sincs” drámaiságban Obi-Wan Kenobi vagy Qui-Gon Jinn esetéhez képest.
8. A fénykardpárbaj tétnélkülisége: A szerző szerint az egész jelenet „iszonyat cink”.
9. Az Első Rend dilettanizmusa:
10. A zárójelenet: „A Star Wars: Az ébredő Erő nem egyszerűen a franchise legsablonosabb, de egyúttal a legkellemetlenebb módon a folytatásra kihegyezett epizódja”.

A külföldi kritikusok is csak utólag okosak...

Hasonlóan kemény szavakkal szedte ízekre a filmet két évvel Az ébredő Erő premiere után, 2017-ben a Screenrant is, 15 pontban felsorolva, miért hitványabb ez a produkció még a sokat szidott Baljós árnyaknál is:

1. Rey túlságosan jó volt mindenben. Ma már persze tudjuk, kinek a vére csörgedezett benne, de akkor is elég hihetetlen volt, hogy értette Csubakka minden szavát, képes volt elvezetni a Millenium Falcont nulla repülési tapasztalattal, és úgy hadonászott a fénykarddal, mintha világéletében az övén fityegett volna a Jedik legendás fegyvere.
2. Finn karakterfejlődése el lett baltázva. A szerző szerint még Jar Jar szenátorrá válása is hihetőbb, mint Finn váratlan megtérése, és rohamosztagosból Ellenállóvá válása.
3. Túl sok volt a fanservice. Az egy dolog, hogy J.J. Abrams egy az egyben lemásolt jeleneteket az 1977-es Star Warsból, de hogy lényegében egy harmadik Halálcsillagot is felépített a Starkiller bázis képében, az egyenesen vérlázító.
4. Kevés érdekes új mellékszereplőt kaptunk. Poe karaktere érdektelen, Maz kocsmájában közel sincs annyi izgalmas fizimiskájú csirkefogó, mint az Egy új remény kantinjelenetében, és így tovább.
5. Minden csak úgy lóg a levegőben, nincs meg a kontextus. Miért nem képes a Köztársaság eredményesen felvenni a harcot az Első Renddel? Ki a fene az a Snoke, és hogyan jutott hatalomra? Ezek mind csupa olyan kérdések, amelyekre joggal szeretett volna választ kapni a néző 2015-ben (aztán később persze kiderült, hogy Snoke Palpatine császár genetikai kísérleteinek torz eredménye – de bár maradt volna örökre titok a származása).
6. A film minden kérdésére megvolt a válasz - a merchandising termékekben. Szeretnéd tudni, hogyan bukott meg a Birodalom? Olvasd el az erről szóló regényt! Hol van a birodalmi flotta többi része? Játszd végig a Battlefrontot, és megtudod! Miért van C-3PO-nak piros karja? A képregényekből kiderül...
7. Ötlettelen űrhajótervek. Míg a Baljós árnyak kecses űrhajók egész kavalkádját vonultatta fel, Az ébredő Erőben minden maradt ugyanolyan, mint a korábbi filmekben, csak most már ketten is elfértek egy TIE Fighterben.
8. Feleslegesen nyaktörő a tempó. Ez sokat árt a történetnek, mivel a nézőknek kevés idejük marad arra, hogy megszeressék az új főszereplőket, ha azoknak az összes filmbéli tevékenysége egyetlen soha véget nem érő akciójelenet.
9. Nincsenek izgalmasan új idegen népek. Még Jar Jar és a gungan faj is egy eredeti ötlet volt George Lucas részéről anno, Az ébredő Erőből viszont teljességgel hiányzik a Lucasra jellemző vad ötletbörze. Maz Kanata lényegében nem más, mint egy női Yoda, egy karikatúraszerű hegesztű szemüveggel. Valami Pixar-rajzfilmben lenne a helye, mintsem a Star Warsban...
10. Megpróbálta mindenben túlszárnyalni az előző két trilógiát, de nem sikerült. Szereted a dupla fénykardokat? Na, akkor három fénykardpengét teszünk Kylo Ren spádéjára! Szereted a sivatagbolygókat? Tessék, itt egy újabb, csak ezen már lezuhant csillagromboló is van...
11. Snoke karaktere totális mellényúlás. Egy zombiszerű, ráncos és sebhelyes öreget kaptak a nézők, akihez képest Darth Vader, Palpatine és Darth Maul sokkal-sokkal karakteresebb főgonosz.
12. Érdektelen politikai szál. A Baljós árnyak hírhedt volt arról, hogy túlságosan sokat foglalkozott a politikával, a kereskedelmi megállapodásokkal és egyéb unalmas fityfenékkel. De legalább adott némi magyarázatot a nézőknek azzal kapcsolatban, mi miért történik. A film egyáltalán nem adott magyarázatot arra, hogy az Új Köztársaság, ami a Birodalom bukása után a közhatalmat gyakorolja, miért nem képes eredményesen harcolni a Birodalomra kísértetiesen hasonlító Első Renddel? Miért kell ehhez újraalakítani a Lázadók Szövetségét, ezúttal Ellenállás néven?
13. Csalódást keltő díszletek. Micsoda látványosság volt a hoth-i csata A Birodalom visszavágban! De még a Baljós árnyakban is emlékezetes volt a fogatverseny, vagy Darth Maul fénykardvívása. A VII. epizódból viszont teljességel hiányoztak a hatásos jelenetek, és a legjobb pillanatok némelyike is mind olyan volt, mintha már megtörtént volna az előző filmek valamelyikében.
14. Rengeteg az elvarratlan szál. Miközben a hat korábbi Star Wars-film ömagában is élvezhető volt, Az ébredő Erő annyi cliffhangert hagyott maga után, hogy saját jogán szinte értelmezhetetlen, meg kell nézni hozzá a két folytatást is. Luke fénykardjának előkerüléséről, vagy Ren Lovagjainak kilétéről persze később sem derült ki sokkal több...
15. Művészileg teljesen üres alkotás. Mintha csak egy fókuszcsoportos vizsgálat után döntött volna úgy a Disney, hogy Az ébredő Erőben legyen benne minden, amit a rajongók szerettek az őstrilógiában, és még véletlenül se kerüljön bele olyasmi, ami miatt ki nem állhatták az előzménytrilógiát.

Könnyen lehet tehát, hogy az I. epizód nem az a film volt, amit a rajongók akartak, de végső soron mégiscsak George Lucas, e páratlanul gazdag sci-fi univerzum megalkotójának szívből jövő, egyedi víziója volt, ami végső soron igazolja létjogosultságát. A J.J. Abrams-féle Az ébredő Erő sajnos már nem mondhatja el ugyanezt magáról.

7 év távlatából belátom magam is, hogy nem nekem volt igazam, hanem a Roboraptor és a Screenrant cikkíróinak. Az én újságírói objektivitásomat is totál elhomályosította a Star Wars iránti vak rajongásom!