A tálibok, miután 1989-ben a szovjet intervenciós csapatok kivonultak Afganisztánból, 1994 és 2001 között Omár molla vezetésével jutottak hatalomra, és kezdtek bele a véres harcok mellett a puritán eszmerendszerük elterjesztésébe. Ez utóbbi többek között a nők munkától való eltiltását, a zene, a filmek és a festmények tilalmát, valamint a Buddha-szobrok felrobbantását jelentette. Az afgán filmipar dolgozói ekkor 7000 afgán filmet rejtettek el frissen ásott gödrökben, valamint sebtiben felhúzott álmennyezetek és téglafalak mögött. Most, amikor a tálibok ismét elfoglalták Kabult, az afgán filmipar jövője újra veszélyben van – írja a The Print.

Az afganisztáni filmesek és színészek most a legrosszabbtól tartanak, mivel a tálibok sok más mellett a filmeket is gyűlölik. Sahraa Karimi afgán rendező és az Afgán Filmalap első női vezetője nyílt levelet írt a világ összes filmkedvelőjéhez, és azt kéri, hogy mindenki, aki szereti a mozit, támogassa az afgán filmművészet képviselőit, mert a 2001 óta tartó, „táliboktól mentes kegyelmi állapotnak” vége: nemcsak hogy nem dolgozhatnak többé a női rendezők, de jó eséllyel olyan nemzetközi filmfesztiválokon nagy sikerrel vetített filmek sem fognak most már készülni, mint a Kandahar vagy az Osama.

Az alábbi listánkban a The Print magazin afgán filmes összeállításából szemezgettünk, kiegészítve olyan Afganisztánban játszódó, fontos filmekkel, amelyek jelenleg is elérhetőek a Netflix kínálatában.

Kandahar (2001)

Mohsen Makhmalbaf többszörös díjnyertes iráni rendező megrázó 2001-es filmje a tálib diktatúra időszakában játszódik, és a háború borzalmai mellett az afgán nők kiszolgáltatott, embertelen helyzetét mutatja be. Nafas, az afgán származású újságírónő (Nelofer Pazira) politikai menekültként él Kanadában. Egy nap levelet kap Afganisztánból: a húga írt neki végső elkeseredésében, mielőtt szándéka szerint a tálib rendszer elleni tiltakozásképpen öngyilkosságot követne el. Nafas azonnal repülőre száll, hogy minél előbb afgán földre érkezhessen, és reményt öntsön testvérébe. A polgárháborús körülmények között azonban nem olyan egyszerű egy nőnek élve eljutni a tálibok szellemi központjába, „a remény városába”, Kandaharba.

Osama (2003)

Siddiq Barmak író-rendező Cannes-ban és a Golden Globe-gálán is díjazott, igaz történeten alapuló 2003-as filmjében egy 12 éves afgán lány és édesanyja elveszíti az állását, miután a tálibok bezárják azt a kórházat, ahol addig dolgoztak. Mivel a család az afganisztáni háborúban elveszítette férfi tagjait, a hímsoviniszta tálib rendszerben teljesen ellehetetlenül a helyzetük. A rendszer törvényei szerint ugyanis nők nem élhetnek egyedül, és nem is dolgozhatnak. Az anya más megoldást nem talál, minthogy a kislányát fiúként neveli tovább, Osama néven.

Wolf and Sheep (2016) & The Orphanage (2019)

Az iráni születésű, de Afganisztánban felnövő Shahrbanoo Sadat még csak 30 éves, de már most ő a legismertebb, Cannes-ban is díjazott afgán rendezőnő. Eredetileg dokumentumfilmesnek tanult, de már az első nagyjátékfilmjével, a pásztorkodással töltött afganisztáni gyerekkorát feldolgozó 2016-os Wolf and Sheeppel (Farkas és bárány) is rangos elismerést váltott ki Cannes-ban a Rendezők Kéthetén. A film 2019-ben kapott folytatást The Orphange (Az árvaház) címmel, amelyben a néző a '80-as évekbeli Kabul utcáira utazik vissza, ahol egy Qodrat (Qodratollah Qadiri) nevű, mozijegyekkel üzérkedő afgán utcakölyköt a szovjetek (akik az 1979-es intervenció óta Afganisztánban állomásoztak) bezárnak az „árvaháznak” gúnyolt fiatalkorúak börtönébe. Qodrat a rács mögött oroszul kezd tanulni, barátokra lel, és még Moszkvába is elviszik tanulmányi kirándulásra, hogy sakkozhasson az ottani úttörő pajtásokkal. Csakhogy a fiú élete ismételten fenekestül felfordul, amikor az afgán mudzsáhidok 1989-ben kiűzik az országból a szovjeteket. A film a Wolf and Sheephez hasonlóan szintén megtörtént eseményeken alapul: a rendezőnő egyik barátjának fiatalkori naplója volt az ihletforrás.

Ezek az Afganisztánnal foglalkozó filmek pedig a Netflixen érhetőek el:

A kenyérkereső / The Breadwinner (2017)

Nora Twomey Oscar-és Golden Globe-jelölt animációs filmje a 11 éves Parvana történetét meséli el, aki feláldozza a saját életét, hogy megmentse az apját, és gondoskodjon a családjáról. Parvana 2001-ben apjának, Nurullahnak segített a piacon a tálibok irányítása alatt álló Kabulban. Az apjától hallott mesékben keveredett a történelmi valóság a képzeletbeli világgal. Miután Nurullahot letartóztatták, Parvana másokkal ellentétben nem adja fel a reményt, hogy egyszer majd az apja nyomára bukkan...

War Machine (2017)

Brad Pitt 2017-es Netflix-filmjében egy Afganisztánba vezényelt, magas rangú és igen keményfejű amerikai katonatiszt mindennapjait mutatta be. Bár a karakterét a filmben McMahonnak hívták, egyértelműen Stanley A. McChrystal vezérezredesről mintázták, aki az oknyomozó újságíró Michael Hastings The Operators: The Wild & Terrifying Inside Story of America’s War in Afghanistan című könyvének tanúsága szerint született taktikai zseni volt, ám az ezredforduló után kirobbant botrányai miatt (többek között laktanyai túlkapások, egy baráti tűzben lelőtt amerikai focista, az elnök, az alelnök és a nemzetbiztonsági tanácsadó szidalmazása) mostanra már az egyik legvitatottabb megítélésű katonatiszt lett az Egyesült Államokban.

A krikett ereje / Torbaaz (2020)

Girish Malik, az indiai színész-forgatókönyvíró-rendező eredetileg moziforgalmazásba szánt, a világméretű koronavírus-járvány miatt viszont a Netflixre kerülő filmjében Naseer, az egykori katonaorvos (Sanjay Dutt) a britek és az indiaiak kedvenc labdajátékával, a krikettel próbál örömet szerezni azoknak az afgán menekülttáborban élő gyerekeknek, akiket a tálibok öngyilkos merénylőnek képeztek ki. Ám Naseernek hamarosan rá kell döbbennie, hogy itt már jóval nagyobb a tét, mint a sportolás és a labdajáték szeretete...