Amerika hőskora (1915)

Van olyan, hogy egy film nem éppen a legjobb irányba változtatja meg a világ menetét, és ez történt David Wark Griffith akkori léptékben szuperprodukciónak számító, a szupersztár Lillian Gish főszereplésével készült munkájával. Bár az  Amerika hőskora elvileg azt mutatja be, ahogy a polgárháború után Észak és Dél újra egymásra talál, valójában teljes mértékben a dél sokszor torzított álláspontja mellett állt ki, és

minden idők egyik legrasszistább filmje lett.

Itt a Klux Klux Klán menti meg az északiak által felhergelt fekete hordáktól a fehér szűzlányok életét és becsületét, szétkergetve és leölve az állatiasan aljas feketéket – valójában feketére suvickolt arcú fehér színészeket - és segítőiket. A KKK valóban fontos tényező volt a háború utáni Délen, de ekkora már elveszítette jelentőségét, megszűnt megfélemlítő ereje – de hála Griffith munkájának, újra erőre kapott. A jelentkezés olyan nagy volt, hogy konkrétan várólisták alakultak ki, és a Klán oda is eljutott, ahol korábban nem tudta megvetni a lábát, sőt, a 1916-os amerikai elnökválasztás eredményét is képesek voltak befolyásolni.

Bambi (1942)

Furcsa, de igaz, Walt Disney kedvenc rajzfilmje talán többet tett a vadállatok védelméért, mint a legtöbb környezetvédő szervezet. A film, sőt, a filmtörténet egyik legdrámaibb pillanata, amikor a névtelen vadász végez Bambi anyukájával, olyan traumatikusnak bizonyult, hogy évtizedekig hatással volt a vadászati törvényekre, a trófeaszezon időtartamának megszabására, és úgy általában arra, hogy a társadalom a vadászokra tekintett. Már 1943-ban, egy évvel a bemutató után a wisconsini hatóságok engedtek a társadalmi nyomásnak, és megrövidítették a vadászszezont, és számos más államban döntöttek hasonlóan. Nem is olyan rég, 2018 decemberében a helyi bíróság egy szarvas illegális kilövéséért tetten ért orvvadászt az egy év börtönön túl arra ítélt, hogy 

a börtönbüntetés letöltése során havonta legalább egyszer nézze meg a Bambit.

A cápa (1975)

Steven Spielberg filmje a cápákat – vagy legalábbis egy túlméretezett nagy fehér cápát - gonosz emberevő szörnyetegként ábrázolja, teljesen megalapozatlan, széles körben elterjedt félelmet keltve a köztudatban a cápáktól. Ez már 1975 nyarán kézzelfogható valóság volt, amikor a filmet először bemutatták. A tengerparti strandok látogatottsága meredeken zuhant azon a nyáron, és drámaian megszaporodtak a cápatámadásokról szóló hamis beszámolók – amik rendre pánikot okoztak és a környék cápáinak kiirtását. Sokak szerint a film felelős a cápavadászat népszerűségének növekedéséért is, ami a cápapopuláció észrevehető csökkenéséhez vezetett. A film előre nem látható negatív következményeire reagálva Peter Benchley, az eredeti regény szerzője, beismerte, hogy elhibázott és eltúlzott volt az, ahogy a cápákat ábrázolta, és életét – valamint A cápáért kapott jogdíjakat -- a cápák és a tengeri élővilág védelmének szentelte.

Háborús játékok (1983)

Ez a mai szemmel nézve kicsit naiv sci-fi egy 17 éves iskolás gyerek (Matthew Broderick) történetét meséli el, aki feltöri a Pentagon számítógépes hálózatát, és tudtán kívül kis híján kiváltja a harmadik világháborút. A film záró pillanataiban egy teremnyi pánikba esett Pentagon-alkalmazott látható, miközben a DEFCON nukleáris háborús készültségi szintje gyorsan, 5-ről példátlan módon 1-re emelkedik, a film talán leghatásosabb jelenete pedig az, amikor azután ez a számítógép minden lehetőséget futtat nukleáris háborús taktikájához, és arra a következtetésre jut, hogy „az egyetlen nyerő lépés az, hogy nem játszunk”. Sokak számára mindez könnyű szórakozás volt, a fegyveres erők vezetősége azonban felfigyelt arra, hogy – ha csak egy filmben is –egy katonai hálózatot milyen könnyen feltörhetnek.

Philadelphia - Az érinthetetlen (1993)

A 91-es évek elején az AIDS nem csak egy halálos kór volt, hanem társadalmi stigma is, sokak számára egy bizarr visszaigazolása – isten büntetése – a homoszexuális életmód helytelenségének. Ennél fogva a betegség megelőzése és gyógyítása sem volt prioritás, és ezen változtatott rengeteget Jonathan Demme filmje. Demme tudatosan döntött úgy, hogy egy nem meleg színészre, Tom Hanksre bízza a főszerepet, és mindent megtette, hogy a történet ne csak egy réteg, hanem a nagyközönség számára is befogadható legyen. Azt akarta, hogy olyan emberek is lássák a filmjét, akik alig tudnak valamit az AIDS-ről. Azért döntött úgy, hogy Bruce Springsteent kéri film a filmzene megírására, mert az ő zenéje olyan közönséget hoz be a mozikba, akik különben soha nem néznének meg egy AIDS-ben haldokló, meleg férfiról szóló filmet.

Kerülőutak (2004)

Soha senki nem tett annyit a kaliforniai borgyártásért, mint Alexander Payne rendező.

Payne filmje, amelyet Rex Pickett regényéből készített, két pancser jóbarát bortúráját mutatja be, szépen levezetve egy dupla egzisztenciális válságot – egy gyönyörű tájon, rengeteg borospalack között. Főhősünk, Miles (Paul Giamatti) a filmben végig óriási szenvedéllyel beszél a Pinot Noirról. A bemutatót követően a 2004-05-ös karácsonyi szezonban 20%-kal több Pinot Noirt adtak el Amerikában, illetve Nagy-Britanniában mint egy évvel korábban. A Miles által gyűlölt Merlot eladásai viszont drasztikusan csökkentek. Ironikus módon a főszereplő féltve őrzött bora, az 1961-es Château Cheval Blanc, amit a film vége felé bánatában egyedül iszik meg, Merlot és a férfi által szintén megvetett Cabernet Franc keveréke. A boreladás persze semmi ahhoz képest, amennyire fellendült a környék borturizmusa, a Santa Ynez völgybe pedig ma, 18 évvel a film bemutatója után is csak hosszú várólistával lehet eljutni.

007 Spectre - A Fantom visszatér (2015)

Egy titokzatos múltbeli üzenet arra készteti a 007-es ügynököt (Daniel Craig), hogy a szabályokat megszegve magánakcióba kezdjen Mexikóvárosban. És ezzel megkapjuk a Bond-széria egyik leglátványosabb nyitójelenetét, amelyet a Sony a mexikóvárosi önkormányzattal közösen hozott össze, káprázatos Dia del Muertos (halottak napja) felvonulással, zenekarokkal, koponyás maskarákba öltözött statiszták százaival. Ráadásul a produkció óriási adókedvezményeket kapott a mexikói fővárostól, hogy a drogháború által megtépázott imidzsét segítsen feljavítani, ami sikerült is. Turisták ezrei voltak kíváncsiak a híres fesztiválra, amivel csak egy apró gond volt: ilyen fesztivál nem létezett, csak a film kedvéért rendezték meg, a Dia del Muertos eseményeit elsősorban temetőkben rendezik, ahol a családok az elhunyt rokonokat látogatják meg. Csakhogy most már kellett csinálni egy igazi fesztivált is, ami persze nem autentikus néphagyomány, hanem turisztikai látványosság lett, hála James Bondnak, és

Mexikóváros már sosem lesz a régi!