Édes2kettes (1997)

Wong Kar-wai queer klasszikusában két kalandvágyó hongkongi srác, Lai és Ho Argentínába megy világot látni. Valaha szerelmesek voltak egymásba, ma már csak az emlékekből élnek. A dolgok végképp elfajulnak, amikor úton az Iguazú-vízesés felé Ho faképnél hagyja barátját a kihalt országút közepén. Ezt követően igazi se vele-se nélküle kapcsolat kezdődik köztük, mivel a meglehetősen zaklatott életvitelt folytató Ho hamarosan újra felbukkan Lai életében, akivel ismét összeköltöznek – de ezúttal már hiányoznak a régi meleg (no pun intended) érzelmek. Miközben Lai élete kezd egyenesbe jönni, Ho egyre mélyebbre süllyed.

A hongkongi rendező csodálatosan tudja vászonra varázsolni a sóvárgás természetét (lásd például Szerelemre hangolva című gyönyörűségét), ezúttal azonban kevesebb líraisággal, tragikomikus elemekkel mutat be egy olyan beteljesületlen szerelmet, amire a romboló energiák és a zűrzavaros érzelmi viszonyulások a jellemzők

– és jobb is mindenkinek, hogy beteljesületlenül marad...

Alkonyat (2008)

Az Alkonyat alkotói úgy tárják elénk filmjük sztoriját, mintha az a legszebb és legromantikusabb szerelmi történet lenne, de ha jobban belegondolunk, semmi sem stimmel benne. Mert igaz ugyan, hogy Edward a fiatal Robert Pattinson igen vonzó külsejével rendelkezik, de valójában egy több mint százéves vámpír, aki egy tinilányhoz vonzódik – és azért ez elég nagy korkülönbség ahhoz, hogy ha pedofíliát nem is kell kiáltani miatta, de azért elég zavaró legyen. Azzal pedig, hogy Bella a vámpír „fiú” szerelmét választja, elbúcsúzhat a boldog, normális emberi léttől és a békés felnőtté válástól, hiszen a vérszívóvilágban zajló háború miatt rengeteg traumát kell elszenvednie szerelme oldalán;

és hát lássuk be, az sem olyan erős állítás, hogy a szerelme miatt.

Hidegháború (2018)

Pawel Pawlikowski alkotásában két lengyel zenész kapcsolata bontakozik ki, akiket egy idő után elválaszt egymástól, hogy a férfi disszidál. A nő a kommunista rendszerben igyekszik érvényesülni, miközben szerelme a lüktető párizsi szalonokban és jazzklubokban próbál szerencsét. Európa különböző pontjain keresztezik egymás útját, és hiába telnek az évek, a köztük lévő vonzalom úgy tűnik, erősebb az őket körülvevő világnál. Zula és Wiktor kapcsolatát az alkotók költői fekete-fehér képekkel ábrázolják, de még ezzel sem tudják elfedni, hogy a vonzás és az intimitás ritka pillanatai mellett ennek a két embernek a viszonyát az egymás mellett átélt kölcsönös boldogtalanság jellemzi

– olyannyira, hogy a mű akár azt a címet is kaphatta volna, hogy Egy mérgező kapcsolat története.

Nulladik óra (1985)

John Hughest ugyan a színvonalas, értelmes mondanivalóval bíró tinifilmek királyaként szokás ünnepelni, de ha jobban belegondolunk, olyan munkái, mint például a Különös kísérlet vagy a Tizenhat szál gyertya, tele vannak kifogásolható kapcsolatokkal manipulatív viselkedéstől kezdve őszintétlenségen alapuló románcokig. Az érzékenyebb lelkű nézőknél azonban elsősorban a Nulladik óra húzta ki a gyufát, amelyben a Judd Nelson által alakított faragatlan figura gyakorlatilag szexuális zaklatással szerzi meg magának a Molly Ringwald által alakított Claire-t, és nem fogadja el, amikor a lány nemet mond neki.

A szerelem hálójában (1998)

Ez a László Miklós Illatszertár című 1937-es színdarabja alapján készült romantikus komédia A szerelem hullámhosszán sikerét kívánta meglovagolni, ugyanazzal a nyerő csapattal (Nora Ephron forgatókönyvíró-rendező, illetve a Tom Hanks – Meg Ryan duó). A szemtől szemben torzsalkodó, tudtukon kívül azonban levelező partnerekként egymásért epedő férfi és nő történetét viszont elég meglepő módon (hiszen Ephron az egyik legtehetségesebb romkomszerző volt) nagyon ügyetlenül modernizálták, amitől a sztori sokkal csúnyábban fest, hiszen nem egyenrangúak a felek: Hanks figurája igazi nagyvállalati cápaként épp tönkretenni készül Ryan Kathleen Kellyjének cuki kis könyvesboltját.

Emiatt pedig elég rossz szájízt hagy maga után a cselekménynek az a része, amikor a férfi már tisztában van vele, hogy akivel romantikus emailezgetésbe keveredett, az az üzleti riválisa, de még jó darabig nem fedi fel magát, szóval gyakorlatilag megtéveszti, átveri a saját szerelmét.

Az ellentétek vonzzák egymást szabálya ugyan leírva nagyon romantikusan hangzik, de egy ilyen alapra épülő kapcsolatnak nem jósolunk sokat...

Utazók (2016)

Chris Pratt és Jennifer Lawrence sci-fijének tartalomleírása szerint az Avalon nevű űrhajó 5259 utassal a fedélzetén 120 éven át siklik elegánsan távoli célja felé, ahol az érkezők majd új életet kezdhetnek. Addig pedig a vele utazók biztonságosan lefagyasztva alszanak, és új otthonukban frissen, fiatalon ébredhetnek fel. Elvileg. A programba ugyanis hiba csúszik, kiolvaszt két hibernációs ágyat, azaz két embert felébreszt.

SPOILER! A film végén azonban kiderül, hogy egyedül Jim volt az, aki a programhiba folytán magához tért – Aurorát már ő maga ébresztette fel, hogy ne legyen egyedül.

Ennél nagyobb aljasságot pedig,

hogy a férfi a lányt, későbbi szerelmét egy üres űrhajó steril belsejében letöltendő ingerszegény, izolált, kölcsönös társfüggőségben telő évtizedekre ítélte, nehezen tudunk elképzelni.

Rossz időzítés (1980)

Nicolas Roeg filmjében a férjétől távol élő Milena (Theresa Russell) megismerkedik a pszichológus Alexszel (Art Garfunkel), aki rajong a pszichoanalízisért. Ez a találkozás mindkettejük életét megváltoztatja. A látszólag felszabadult Milenáról kiderül, hogy számos komplexussal küzd. Alex, aki munkájából és természetéből fakadóan érdeklődik az emberek iránt, vonzódni kezd a nőhöz. A két főhős között fellángol az érzelem és az erotika lángja. Egyformán erős jellemük azonban számos konfliktushoz vezet, kapcsolatukat önpusztító, egymástól való függés kezdi jellemezni.

A Rossz időzítés lenyűgöző, magával ragadó alkotás, középpontjában egy igazi „héjanász az avaron” típusú szerelemmel, a csúcspontját jelentő SPOILER! borzalmas nemi erőszak azonban alaposan igénybe veszi a nézőt. Nem csoda, hogy a filmet még az eredeti előzetese is úgy hirdette, hogy

„egy hátborzongató szerelmi történet”.

(via The Independent)