És lehet, hogy jobb is ez így.
Hollywoodban a nagy klasszikusok sem élveznek védettséget: ami sikeres, ahhoz előbb-utóbb folytatás készül, még akkor is, ha közben több évtized is eltelik. A nézők viszont ilyenkor – óriási „meglepetésre” – nem állnak tömött sorokban a mozik előtt. Lássunk néhány példát!
A nagy balhé 2. (1983)
A Universal megpróbálta megismételni a Paul Newman és Robert Redford főszereplésével készült 1973-as klasszikus sikerét. Nem sikerült. Azzal, hogy az eredeti film két nagy sztárját - akik miatt A nagy balhé olyan nagyszerű volt - Jackie Gleasonre és Mac Davisre cserélték, a filmkészítők lényegében elismerték, hogy egy másodosztályú folytatást készítenek. A film megbukott, és máig a felejtés méltó homálya övezi.
Visszatérés Óz földjére (1985)
Az Óz, a csodák csodája Disney-féle folytatása 46 évvel az 1939-es eredeti után készült – amivel be is került a rekordok könyvébe. Más eredményt nem is tud felmutatni, hiszen kereskedelmi és kritikai bukás volt. Walter Murch rendező állítólag csak kevés utalást akart az eredeti filmre, azzal a szándékkal, hogy hű maradjon L. Frank Baum regényeihez; a Bádogember, a Madárijesztő és a Gyáva Oroszlán például csak pillanatokra tűnnek fel a filmben. Ami nem volt éppen okos húzás, amikor a folytatás lényege épp az eredeti sikerének kihasználása lett volna.
Visszatérés a Kwai folyóhoz (1989)
Nick Tate, Timothy Bottoms, Edward Fox és George Takei a főszereplők a sokszoros Oscar-díjas Híd a Kwai folyón (1957) című háborús eposz folytatásában. A film Joan és Clay Blair 1979-es könyvén alapul, amely egy igaz történetet mesél el. A cselekmény az előző híd munkásairól szól, akiket a híd felrobbantása után Japánba szállítanak.
Arábiai Lawrence: egy veszélyes ember (1990)
Egy évvel az 1962-es klasszikus újbóli mozikba kerülése után egy nem hivatalos tévés folytatás is készült Ralph Fiennesszel a címszerepben. A PBS csatornán vetített fim az első világháborút követő 1919-es párizsi békekonferencia alatt játszódik. A The New York Times Fiennes alakítását hitelesebbnek nevezte, mint Peter O'Toole-ét, mivel inkább bonyolult, ambivalens és komor emberként ábrázolta extravagáns hős helyett. Steven Spielberg állítólag látta Fiennes alakítását, és ezért kérte fel őt arra, hogy játsszon nácit a Schindler listájában.
Scarlett (1994)
Alexandra Ripley 1991-ben megjelent azonos című regényéből, az Elfújta a szél folytatásából 1994-ben televíziós minisorozat készült. Joanna Whalley alakította Scarlett O'Harát, Timothy Dalton pedig a daliás és nyájas Rhett Butler szerepét vette át. Ez a Scarlett nem fogadja el a "nem érdekel" választ, és megpróbálja visszahódítani Rhett szívét, és ehhez Írországba utazik. A nyolcórás minisorozat jelentős nézettséget ért el, de a CBS csatorna által reméltnél kevesebbet. Az epikus minisorozatok korszaka ekkora már véget ért. De aki megtalálja valahol, adjon neki egy esélyt, már csak azért is, mert Sean Bean is szerepel benne, aki a gonosz Lord Fentont alakítja.
Patton utolsó napjai (1986)
George C. Scott ebben a CBS tévéfilmben az 1970-es A tábornok után újra eljátszotta George S. Patton tábornok szerepét. Az eredetihez hasonlóan a folytatás is Ladislas Farago könyve alapján készült, ekkor már a második világháború után járunk, és Patton tábornok egy autóbaleset következtében haldoklik. Felesége (Eva Marie Saint) mellett a tábornok visszaemlékezik a II. világháború előtti szép időkre. Ron Berglas játssza a fiatal Pattont.
Érthetetlen, hogy egy ilyen klasszikus háborús film, mint A tábornok, miért kapott egy egyszerű tévéfilmes folytatást, főleg, ha George C. Scottot sikerült meggyőzniük, hogy ismét játssza el a szerepet.
A királynő (2006)
Stephen Frears díjnyertes filmje természetesen kakukktojás abból a szempontból, hogy nyilván a többség már hallott róla, de azt ki tudta, hogy lényegében a 2003-as Az alku (The Deal) című tévéfilm folytatása? Mindkét filmben Michael Sheen alakítja Tony Blairt, és mindkettőt Peter Morgan írta és Stephen Frears rendezte. Az alku Tony Blair és az akkori miniszterelnök, Gordon Brown állítólagos találkozóján alapul, ahol Blair azt ajánlja Brownnak, hogy álljon félre, és engedje meg neki, hogy a Munkáspárt vezetőjeként induljon, cserébe Brownnak belpolitikai befolyást biztosít.
Via: Ranker
