Listánkról hiányoznak az olyan rendkívül népszerű, nagy költségvetésű alkotások, mint A Gyűrűk Ura-trilógia filmjei vagy a James Bond-széria, olyan munkákat válogattunk, amelyek valami mást kínálva lettek azonnal klasszikusok.
Szerelemre hangolva (2000)
A Szerelemre hangolva a tartózkodás erotikájának filmje. Rendkívül érzékeny, lírai és melankolikus alkotás egy férfiről (Tony Leung) és egy nőről (Maggie Cheung). Wong Kar-wai filmjének hősei sajátos időtlenségben élnek, nem cipelik a múlt terheit, csakis egymásra figyelnek, semmi másra, mintha légüres térben lebegnének. Itt a két szemérmes szerető a képzelődésben vagy néma felidézésben éli meg a legfelkavaróbb érzelmeket.
A tényszerű történés és a képzeletbeli közötti határok bizonytalanul elmosódnak, ahogy az országhatárok is – „egyszerre” járunk a 60-es évek Hongkongjában és Thaiföldön.
Úgy tűnik, együtt szövik belülről, ki-ki a maga módján, a megvalósíthatatlan szerelem állomásait.
Legtöbbször nem is tudjuk, kié a fantáziakép: a férfié vagy a nőé, olyan felcserélhetők lesznek, ha nem éppen szándékosan azonosak. A megkettőzés költői (ir)realitásba vonja az ábrándot, a közelség csodáját sugallja, a film aurájának bonthatatlan egységét teremtve meg.
Chihiro Szellemországban (2001)
Az Oscar-díjas animációs film igazi menedék a valóságtól besokallt fantáziának.
A sztori középpontjában a tízéves Chihiro áll, aki, mikor a családjával új városban költözik, felfedez egy fantasztikus világot, ahol szellemekkel és istenekkel találkozik. A szellemek által uralt világban elveszett lány története papíron olyan is lehetne, mint bármely Disney-film, de a zseniális Hayao Miyazaki nem zárkózik el az olyan zavaró képek elől, mint amikor a 10 éves Chihiro szülei visszataszító és folyton éhes disznókká változnak át, vagy amikor az Arcnélküli Szellem vad őrületében elkezdi felfalni a fürdőház összes alkalmazottját.
A szürreális képeivel, az elképesztő zenéjével és a megbabonázó animációs stílusával a Chihiro Szellemországban egyedülállóan eredeti és furcsán megnyugtató alkotás. Az a fajta film, amelyben minden újranézésnél felfedezel valami újat.
A film magyar felirattal nézhető a Netflixen.
Isten városa (2002)
Ha Brazíliáról van szó és a nyomornegyedekről – favela -, akkor ez a kötelező néznivaló, de a helyenként kifejezetten brutális, mégis elementáris erejű Isten városa önmagában is megállja a helyét. A cselekmény Rio de Janeiro nyomornegyedének utcáin zajlik, két különböző utat bejáró fiú útját követi nyomon 15 éven át, a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Az egyikből fotós lesz, a másikból rettegett drogdíler, aki már kisgyerekként sem félt ölni, de Fernando Meirelles megtévesztően gyönyörű helyszíneken felvett, csodálatosan fényképezett filmjének főszereplője nem ez a két fiatal, hanem a hely. Az Isten városa egy hatvanas években elkezdett, szegényeknek épült lakótelep, amely a nyolcvanas évek elejére Rio de Janeiro egyik legveszélyesebb városrészévé vált.
Elveszett jelentés (2003)
Mindig különös, ha egy olyan film kerül be valahogy a közgondolkodásba, válik a popkultúra viszonyítási pontjává, ahol tulajdonképpen semmi nem történik. A forgatókönyvet is jegyző Sofia Coppola filmje azt a sodródó, álomszerű állapotot örökíti meg, amikor az ember világok között van, földrajzilag és személyesen is. Bill Murray egy öregedő színészt alakít – önmagát? , aki Tokióban egy whiskey-reklámot forgat, míg Scarlett Johansson karaktere fotós férjét kíséri el. Véletlen találkozásuk a szálloda bárjában csendes, múló kapcsolathoz vezet. Nincs erotikus feszültség – abban lenne valami hamis is –, csak rokonlelkek pillanatnyi különös találkozása.
Nem a cselekményből, hanem a pillanatokból építkezik a film.
Vannak késő esti bolyongások a neonfényes utcákon, elsuttogott beszélgetések üres szobákban, és egy karaoke-jelenet, amely egyszerre vidám és magányos. Lance Acord operatőr lágy fénytörésben mutatja Tokiót, de Kevin Shields zenéjében és a gondosan kiválasztott popdalokban is élmény elmerülni. A film bemutatója óta több mint 20 év telt el, mégis ugyanolyan modernnek tűnik ma is.
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
Michel Gondry kultfilmjében Joel (Jim Carrey) döbbenten fedezi fel, hogy Clementine (Kate Winslet) kitöröltette a fejéből kapcsolatuk minden emlékét, ezért ő is aláveti magát az eljárásnak. Ám ahogy a Clementine-nal kapcsolatos emlékei halványulni kezdenek, hirtelen rájön, hogy még mindig szereti a lányt. Az emberi psziché legmélyére kalauzoló érzelmes sci-fi végtelenül szomorú, hiszen szívszorító módon már a kapcsolat lezárulta után ismerhetjük meg annak legfontosabb pillanatait. Charlie Kaufman Oscar-díjjal jutalmazott forgatókönyve az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket, annyira furcsa, már-már bizarr ez a mese. Különös, hogy a videóklip készítéssel indult, csodarendezőnek kikiáltott, valóban elképesztően kreatív francia Gondry ezután a film után már nem tudta ugyanezt a minőséget hozni, pedig a siker után kapott lehetőséget bőven.
A faun labirintusa (2006)
Akárcsak korábbi munkájában, az Ördöggerincben (2001) Guillermo del Toro ebben a filmjében is a spanyol polgárháború következményeit vizsgálja, és újra egy gyerek szemszögéből. 1944 van, bár a háború véget ért, elbuktak a köztársaságpártiak, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg és kegyetlen Vidal századoshoz (a zseniális Sergi Lopez) költözik, aki partizánokra vadászik. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán – védelmezője és vezetője – egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja,
a lánynak három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel.
Del Toro rémmeséje egyszerre játszódik a valóságban és a fantázia világában, ettől olyan rettenetes és gyönyörű, ahogyan lényei is egyszerre csodásak és félelmetesek.
Vérző olaj (2007)
Az Upton Sinclair 1927-es regénye alapján készült film valójában egy ember, Daniel Plainview filmje, akiben tombol a versenyszellem, és mindenki mást legyőzendő vetélytársnak, leküzdendő akadálynak lát. Akkor is, ha azt az embert ő emelte fel, akkor is, ha az valami nemes célra hivatkozik, akkor is, ha a győzelem nem hoz többet annál, mint amit már elért.
Számára a győzelemnél is fontosabb a másik ember veresége,
és ez félelmetes, különösen Daniel Day-Lewis hihetetlenül intenzív, de sosem indokolatlanul túlzó alakításában – amiért kapott is egy nagyon megérdemelt Oscart. Persze nem csak a mindig zseniális Day-Lewist kell dicsérni: Paul Thomas Anderson egyszerre varázslatos és ijesztő módon adja vissza az amerikai (rém)álom legtorzabb vonásait, miközben Paul Dano élete alakítását nyújtja az erkölcsileg összeroppanó, kapzsi prédikátorként, de ne feledkezzünk meg Robert Elswit operatőri munkájáról és Jonny Greenwood filmzenéjéről sem.
A film az APPLE TV+-on nézhető meg
Nem vénnek való (2007)
A film, amely „elorozta” a Vérző olaj a legjobb filmnek járó Oscar-díját, nemcsak a 2007-es év dicsőségében osztozott, hanem számos forgatási helyszínen is. A Cormac McCarthy szikár regényén alapuló film egyfajta visszatérés volt a Coen fivérek számára, akiknek előző két filmje (Kegyetlen bánásmód, Betörő az albérlőm) nem aratott osztatlan sikert, és fellendítette a szereplőgárda karrierjét is. Ez ekkorra már-már elfelejtett Josh Brolin rendkívüli alakítást nyújt a texasi átlagemberkét, aki egy rosszul sikerült drogüzletből származó pénzzel teli aktatáskához jut, de Tommy Lee Jones is nagyszerű a fáradt seriffként. Az igazi meglepetés azonban Javier Bardem, aki nem csak egy filmes bérgyilkos a sok közül, hanem
olyan, mint egy szabadjára engedett természeti erő.
A Nem vénnek való vidék ugyan egy nihilista thriller, beránt minket az erőszak megtörhetetlen körébe, amely minden szereplőt utolér, akár megérdemli, akár nem, ugyanakkor cseppet sem lehangoló, mert minden szempontból zseniális. A rendezőpáros legjobb filmjeként tartják számon, akik vitathatatlanul soha egyetlen rossz filmet sem készítettek. Nincs itt egyetlen hamis hang sem, és a film ereje mit sem csökkent a bemutatása óta eltelt években.
A film az APPLE TV+-on nézhető meg
7 film, ami a leghihetetlenebb módon ér véget
Van úgy, hogy néznénk még, de az alkotók elvágják a cselekményszálat, és jön a stáblista.
Tovább
Forrás: www.collider.com
