Nyári fény, aztán leszáll az éj (2022)

Az izlandi filmművészetnek mindig is sajátja volt az abszurditás, ami elég logikus egy olyan helyen, mint Izland, ahol a végtelen nyári napokat hosszú téli éjszakák követik, és a nemzeti étel a birkapofa. Az izlandi szerző, Jón Kalman Stefánsson magyarul is megjelent 2005-ös, azonos című regényéből  Elfar Adalsteins forgatott adaptációt, amely egy olyan kis nyugat-izlandi faluban játszódik, ahol

se templom, se temető nincs,

így úgy tűnhet, itt sosem hal meg senki. A cselekmény több kisebb történetből, több sorsból áll össze: megismerjük a fiatal igazgatót, aki latinul álmodik, majd feláldozza családját és jólétét régi könyvekért és egy távcsőért; egy termetes férfit, aki összeomlik a sötétség alatt, és a fiát, aki gázlómadarakat farigcsál. Ott van még a basszushangú gazda, aki szép kerítéseket húz fel, de a testi vágyaknak nem képes parancsolni, meg a magányos markolós, aki hétvégi kirándulást tesz Londonba, és van egy régi Dodge 55-ös, ami fontos szerepet kap a falu életében.

A filmet október 16-tól játsszák a mozik.

Ez is érdekelhet

A fagyos Izlandról érkezett az egyik legszívmelengetőbb film

A Nyári fény, aztán leszáll az éj című film az északiakra jellemző kegyetlenséggel és együttérzéssel mutatja be az élet milyenségét.

Tovább

A fa alatt (2017)

Két középkorú házaspár váratlanul rossz szomszédi viszonyba keveredik egymással. Vitájuk tárgya egy fa, ami zavaró árnyékot vet a szomszédos telekre, akadályozva a napozást. Ne feledjük, a napsütés arrafelé nagy kincs! Csak annyit mondok, az egyik házaspárnak macskája, a másiknak kutyája van, és

innen borítékolható a végeredmény.

Azt már az operatőr szürkés képeiből is tudjuk, hogy ez nem az a film, ahol a sok-sok félreértés után hőseink hirtelen megtorpannak, egymásra néznek, majd a homlokukra csapnak, hogy miért is voltak ilyen ostobák. A tipikus kertvárosi csetepaténak induló eseménysor ugyanis egyszer csak irányt vált, és váratlanul egy kontrollálhatatlan erőszakspirálba torkollik ebben az éjfekete humorú, izlandi társadalmi szatírában, miközben egy, a feleségét – csak érzelmileg – megcsaló férj kálváriáját is nyomon követhetjük.

Dermesztő mélység (2012)

A tény, hogy egy film megtörtént esetet dolgoz fel, még nem garantálja sem az izgalmat, sem  a hitelességet. Ám ha úgy nézzük Baltasar Kormákur két hollywoodi produkció között gyorsan, de nem kapkodva elkészített filmjét, hogy végig tudjuk, hogy mindez egy túlsúlyos, alkoholista férfival valóban megtörtént, azért kicsit másként látjuk, amit nézünk. Egy jeges téli napon egy halászhajó a szokásos fogás reményében fut ki a kikötőből, ám egy baleset következtében elsüllyed, a legénység pedig a fagyos hullámok között találja magát. Egy átlagember pár percig bírja csak ki az ilyen hideg vízben, és a túlélők sorban halnak meg, ám egyiküknek mégis sikerül csodás módon órákon keresztül életben maradnia, majd kijutnia a szárazföldre. Ám itt nem ér véget a történet, mert az egyszerű halásznak egyszerre kell szembenéznie a média figyelmével, az áldozatok családjaival, valamint a tudósok érdeklődésével. A főszerepben az izlandi film egyik „óriásbohóca”, Ólafur Darri Ólafsson, ezúttal pazar drámai alakítást nyújtva.

Éjsötét játszma (2012)

Minden országnak és társadalomnak megvan a maga sötét oldala, az alvilág, amely a gyengeségből és a kielégítetlen igényekből származik, és természetesen a szikár Izlandnak is megvan ez az oldala, a maga furcsaságaival. Itt kissé kiszínezve és felturbózva, de megismerhetjük a nagybani drogpiac kialakulását, annak főbb szereplőit és sorsukat egy majdnem kívülálló, a történet elején még balfék egyetemista Stebbi (Thor Kristjansson) nézőpontjából. Ő véletlenül fut össze egy gyerekkori cimborával, és hogy ki tudja fizetni adósságait,

váratlanul az izlandi drogkereskedők világában találja magát,

ami egy szűk baráti körből nőtt ki, de ahol a barátokból hamar ellenségek lettek. Ami valamikor piti bűnözők és kis tételben kereskedő dílerek játszótere volt, az ekkor vált brutális és jól szervezett világgá. Ha valaki némi rokonságot látna a történetben és a kivitelezésben Nicolas Winding Refn Pusher trilógiájával, az jól látja a dolgokat, hiszen a dán rendező executive producerként működött közre a film elkészítésében.

13 hátborzongató skandináv krimi, amit kár lenne kihagyni

Akár régóta rajongsz a skandináv krimiért vagy még csak most kóstoltál bele ebbe a világba, itt egy lista, ami a műfaj legjobbjait gyűjti össze.

Tovább

Izlandi alvilág (2011)

Bár éves szinten kevés nagyjátékfilm készül Izlandon, érdekes módon szinte egyszerre jött ki két, rendkívül sötét történet, és mindkettő egyfajta generációváltást mutat be a bűn világában. Míg a valós történeten alapuló Éjsötét játszma azt járja körül, hogyan váltották le a régi öregeket a náluk gátlástalanabb, találékonyabb fiatalok a drogpiacon, itt azt láthatjuk, hogyan kerekedik a külvilág a régi vágású helyi alvilág fölé. Történik ugyanis, hogy egy szerb bevándorló bosszút esküszik a meg nem született gyermeke haláláért, a felelős pedig a szívbetegséggel küszködő, korosodó bandavezér jobbkeze, aki az egész szervezetet magával rántja. Fontos szerepet játszik a korrupt rendőrkapitány is, aki egy prostiba szerelmes, és egy, a gengszterek támadását túlélő női zsaru, aki kézbe veszi a dolgok irányítását. Bár kétségkívül megvannak a helyi ízek, az izlandi krimik közül talán ez a leginkább hollywoodi lendületű – és ezt jó értelemben mondjuk.

Vérvonal (2006)

Baltasar Kormákur munkája a tökéletes izlandi film, amely magán hordozza a skandináv krimik sötét kézjegyét, a fanyar izlandi humort és hiedelemvilágot és némi pontos, a történetnek tökéletesen megágyazó szociográfiai hátteret az általában sötétbe burkolódzó ország életéről.

Utóbbi „társadalomismereti” háttérhez tartozó fontos információ, hogy Izland az egyetlen ország, amely pontos és részletes genetikai térképpel rendelkezik minden helyben született lakosáról, és ez a történet kiindulópontja is egyben. Ott kezdődik minden ugyanis, hogy egy genetikai kutatóintézet alkalmazottja kutatásba kezd a hivatalos iratok között, hogy magyarázatot találjon kislánya agybetegségének eredetére, miközben főhősünk, a kemény vonású Erlendur nyomozó (Ingvar Eggert Sigurdsson) vizsgálatot indít egy öregember meggyilkolásának ügyében, amely összekapcsolódik egy harminc évvel korábbi rejtéllyel, ami egy négyéves kislány halálát lengi körül.

Nói albinói (2003)

Ez volt az egyik film – a másik a 2000-es 101 Reykjavík – amely felhívta a világ figyelmét az izlandi filmekre, és nem véletlenül. A világtól eldugott Izlandon is vannak az ország többi részétől elzárt helyek – sőt, a szigeten annyira szétszórva vannak települések, hogy a népsűrűség elképesztően ritka. A történet egy ilyen eldugott halászfaluba visz minket, ahol télvíz idején csak pár órányi hólapátolás után lehet elindulni az iskolába. Hősünk Nói, a 17 éves, tar kopasz, már-már albínószerűen fehér bőrű srác (Tómas Lemarquis), akinek élete önmagában is problémás, azon túl,

hogy egyszerűen túl okos szülőfalujához

és annak minden elbaltázott lakójához, beleértve kedves családját is. És semmi sem lesz egyszerűbb, amikor a srác belezúg egy olyan lányba, aki csak bajt hoz a fejére.

Elérhető az AppleTV-n.

Támogatott tartalom.