Január 11. nevezetes dátum: ekkor van a „Rakj rendet az íróasztalodon!”-nap. Az otthoni vagy munkahelyi asztalunk látványa igen fontos kérdés, hiszen vannak, akik a „Rend a lelke mindennek!”-jelmondat jegyében csak tiszta és rendezett munkaállomáson tudnak dolgozni – míg „A zseni mindig átlátja a káoszt!”-iskola hívei arra esküsznek, hogy csak egy kupis íróasztalon lehet igazán nagy dolgokat alkotni. Alábbi összeállításunkban megnéztük, egy-egy híres franchise (Star Wars, James Bond-regények és filmek, Marvel-szuperhősök stb.) szellemi atyja miként vélekedett erről a kérdésről, és mennyire tartotta rendben az íróasztalát.

1. J.R.R. Tolkien asztala

Az Oxfordi Egyetem irodalomprofesszora világ életében a nyelvek és kultúrák megszállottja volt. Lényegében külön nyelveket dolgozott ki részletesen a saját szórakoztatására, és az, hogy eme munkafolyamat melléktermékeként megszületett A Szilmarilok és A Gyűrűk Ura -trilógia is, már csak a hab volt a tortán. Utóbbinak a megírásához Tolkiennek nem kevesebb mint 17 évre volt szüksége, és már elmúlt 60 éves is, amikor 1954-ben megjelent az első vaskos kötet, A Gyűrű szövetsége. A könyvek a következő tíz évben 3 millió példányban keltek el világszerte. Érdekesség, hogy bár Tolkien híresen pedáns és perfekcionista ember volt, ugyanakkor kissé szertelen is, akinek a képzelete sokszor egészen máshol járt. Egy ilyen ihletett pillanatában esett meg például az is, amikor dolgozatjavítás közben látta, hogy az egyik diákja fél oldalt üresen hagyott – nosza, gyorsan rákanyarította az üres helyre A hobbit híres-neves első mondatát:

Volt egyszer egy földbe vájt lyuk és abban élt egy hobbit.

2. Ian Fleming asztala

A James Bond-regények atyja, Ian Fleming a korabeli fotók tanúsága szerint többnyire katonás rendet tartott az íróasztalán. Ugyanakkor az életet habzsoló bonvivánként strandpapucsban, lezser ingben, szivarozva-koktélozva ült le az írógépéhez bepötyögni az épp aktuális James Bond-bestsellert – hiszen a dolgozószobája a Jamaica szigetén felépített, Goldeneye névre elkeresztelt villájában volt, ahol azért a szerző sem reggel 8-tól délután 4-ig robotolt, mint valami gyári munkás...

Ez a kettősség, a pedáns rendszeretet és a világfi playboyok léha életmódja természetesen nem volt véletlen Flemingnél: James Bond ugyanis ő maga! Már fiatalon is éles eszű, jó megfigyelőképességgel rendelkező újságíró volt, akire a brit haditengerészeti hírszerzés igen korán felfigyelt. Így történt, hogy a második világháború idején már 17F fedőnéven küldött jelentéseket a német vonalak mögül, ahol 1939-44 között több titkos akciót is végrehajtott, zsebében azzal a könnygázzal töltött tollal, ami a későbbiekben számos híres Bond-kütyüt megihletett (ezeket ebben a korábbi cikkünkben szedtük lajstromba). De a Casino Royale és a többi Bond-regény nemcsak a saját háborús bevetéseinek feltupírozott változata volt: hírszerző kollégája, a Fehér Nyúl fedőnéven tevékenykedő, halottaskocsiban bujkáló, vonatokon ugráló Forest Yeo-Thomas jelentéseiből is átemelt pár izgalmas részletet.

3. Walt Disney asztala

Minden idők leghíresebb rajzfilmguruja, a 26 Oscar-díjjal kitüntetett animátor, producer, filmrendező és iparmágnás Walt Disney, Mickey egér és Donald kacsa atyja egy farmon nőtt fel, ahol már gyerekként is kemény fizikai munkát kellett végeznie, mégis kellemes emlékként gondolt vissza később ifjú éveire. Olyannyira, hogy rajzfilmjei témájául előszeretettel választotta az idealizált vidéki miliőt, és a leghíresebb karakterei is mind ház körüli élő állatok: Mickey és Minnie egerek, Donald egy kacsa, Goofy és Plútó pedig mindketten kutyák (ami a mai napig vicces mémek örök témája). Első „híres” rajza az volt, amikor kátránnyal festett fel különféle állatokat a farmház hófehér falára, amiért az apja később keményen megbüntette. Szombat reggelente mindig kiszökött Kansas City művészeti intézetének délelőtti festőtanfolyamára, az első világháború után pedig úgy döntött, reklámgrafikusi pályára lép, és 1923. október 16-án megalapította a bátyjával, Roy Oliver Disney-vel a The Walt Disney Companyt. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem (ebben a cikkünkben részletesen is bemutattuk Disney pályáját).

A világ egyik legfurcsább konteója pont Walt Disney íróasztalához kötődik: 1966-os halála után, találtak egy cetlit az asztalán, amin csupán ennyi szerepelt: „Kurt Russell”. A Menekülés New Yorkból és A dolog későbbi sztárja ekkor még csak tinédzser volt, és nem volt túl ismert, bár gyerekszínészként már szerepelt az Utánam, fiúk!-ban, valamint A világvásáron történt című Elvis-filmben, és tízéves szerződés kötötte a Disney stúdióhoz. Jóllehet Kurt Russell személyesen is ismerte Walt Disneyt a '60-as években, azóta sem tudja, hogy a rajzfilmmogulnak anno milyen tervei lehettek vele...

4. George Lucas asztala

A Star Wars atyja, George Lucas mindig is azt vallotta, hogy egy szellős verandás, hatalmas ablakos, kényelmesen és otthonosan berendezett házban mindenki kreatívabban és stresszmentesebben tud dolgozni, mintha az embernek egy rigorózus irodaházba kellene bejárnia öltönyben-nyakkendőben robotolni, vagy egy ablaktalan hodályban órákon keresztül filmet vágni (ahogyan azt ő is tette fiatal korában). Ennek a hozzáállásnak a jegyében épült meg 1980 és 1985 között Lucas álommunkahelye, a San Francisco tőszomszédságában fekvő Skaywalker Ranch is, ami sokáig a Lucasfilm, a LucasArts és az Industrial Light & Magic főhadiszállásaként szolgált (egész addig, amíg fel nem épült a ma már Disney-tulajdonban lévő Letterman Digital Arts Center a Golden Gate-híd mellett). Az itteni közös helyiségekben minden Lucasfilm-dolgozó ötletekkel segíthette a másikat, mint egy hippi kommunában.

Lucas azonban a '90-es években mégsem itt, inkább a saját családi háza sokablakos dolgozószobája magányában írta meg az előzménytrilógiát,

egy olyan U alakú íróasztal-monstrum mellett ücsörögve, amin otthonos összevisszaságban heverhettek szerteszét a könyvei, a jegyzetei, a  mappái, a tollai és ceruzái, az ósdi PC-je, a katódcsöves tévéje és a Csillagok háborúja-ereklyéi. Ezt a kellemesen kusza alkotói remetelétet mutatja be az alábbi, 1994-es archív videó:

5. Stan Lee asztala

Stan Lee mára a Marvel-filmeknek köszönhetően nemcsak képregényes berkekben ismert alkotó, hanem világviszonylatban is popkult ikon. Lényegében ő a Marvel Univerzum megteremtője és az összes, ma már dollármilliárdokat termelő mozifilm Marvel-szuperhősének kiötlője. Már 18 évesen munkát kapott a Timely Comicsnál, a Marvel jogelődjénél, ahol kezdetben afféle lótifutiként a rajzolók tintatartóit töltögette, és kajáért szaladgált (erről a korszakáról itt írtunk bővebben). 19 éves volt, amikor főszerkesztővé nevezte ki a tulajdonos – ez eredetileg csak egy átmeneti státusz lett volna a számára, de végül hivatalosan elfelejtették leváltani, így Stan Lee lényegében élete végéig a Marvel első számú arca és „a képregények nagykövete” volt.

Sajátos stílusban, az úgynevezett „Stan Lee-módszer” szerint írta meg kultikus teremtményei, a Fantasztikus Négyes, az X-men, a Bosszúállók és Pókember kalandjait: ahelyett, hogy más képregényes szerzőkhöz hasonlóan részletes forgatókönyvet adott volna a rajzolóknak, csak röviden összefoglalta a sztorit, majd átnyújtotta a vázlatokat a grafikusoknak, hogy belátásuk szerint dolgozzák ki a történetet, amelyekhez végül utólag biggyesztette oda a narrációt és a párbeszédeket.

6. Neil Gaiman asztala

A precízen rendben tartott asztalok után lássunk egy kis alkotói őskáoszt! Neil Gaiman neve akkor lett ismert a mozifilmekért és tévésorozatokért rajongó szélesebb közönség előtt, amikor a 2000-es években megírta a Beowulf forgatókönyvét, a bestseller regényeiből pedig sorra születtek az olyan mozifilmek, mint a Csillagpor és a Coraline és a titkos ajtó. Pár éve pedig a sorozatipar is felfedezte magának a borzas hajú írózsenit, mi pedig olyan szuper szériákkal lettünk gazdagabbak, mint az Amerikai istenek, az Elveszett próféciák és a Netflix tavalyi nagy durranása, a kiválóan sikerült Sandman.

Gaiman persze képregényes körökben már a '90-es években is kultikus ikonnak számított a Sandman miatt, köszönhetően annak, hogy a sablonoktól mentes, zseniális történeteiben olyan vígan megfér egymás mellett Shakespeare, Lucifer, pár DC-hős, egy csapat darabolós gyilkos és ezer macska, mintha mindig is közös univerzumban szerepeltek volna! A képregénysorozat egyik érdekessége, hogy a Kalliopé című történet (amelyből a Netflix nemrég bónusz epizódot készített) szöveges forgatókönyve is helyet kapott a gyűjteményes kiadásban, így mindenki megcsodálhatja, mennyire izgalmas már az is, ahogy Gaiman szimpla instrukciókkal látja el a rajzolót, Kelley Jonest. 

8. oldal 3. panel
Most Madoc dolgozószobájában vagyunk, ugyanott, ahol az első oldalon Madoc egy széken ült a számítógépe előtt. Cigarettázik, és nagyon elégedettnek látszik. Ajkán mosoly. A lábát felteszi az asztalra. A füst felfelé száll a cigijéből. Mezítláb van, farmerben és trikóban. [Gaiman utólag beszúrt széljegyzete:] Csináltam néhány fotót a saját dolgozószobámról, hogy Kelley tudja, milyennek képzeltem a helyszínt. Zavarba ejtő pontossággal rajzolta meg.

7. James Cameron asztala

Listánk végére hagytuk a legviccesebb filmes anekdotát, amiben nem is egy íróasztal a főszereplő, hanem rögtön kettő! Történt ugyanis, hogy a díszlettervezőből lett sztárrendező, James Cameron az 1980-as években egyszerre két ambiciózus vállalkozásba kezdett bele: elvállalta, hogy két kasszarobbantó blockbusterhez, az 1979-es A nyolcadik utas: a Halálhoz és az 1982-es Rambóhoz is kanyarít záros határidőn belül egy-egy ütős folytatást. A végeredményt jól ismerjük, hiszen a Rambo 2 (Sylvester Stallone által jócskán átvariált sztorival) 1985-ben, míg a legendás A bolygó neve: Halál egy évre rá lett óriási siker a mozikban. Cameron pár éve egy interjúban elmesélte, hogy a szimultán forgatókönyvírást végül egy röhejesen praktikus módszerrel valósította meg a gyakorlatban:

Teljesen fel voltam pörögve, úgy éreztem, egyszerre meg tudom csinálni mindkét melót, a Rambo 2-t és az Alien 2-t is. Elmentem a meetingekre, amiket ugyanazon a reggelen tartottak, és elintéztem az összes szükséges telefonhívást. Így a végén enyém lett mindkét munka: 3 hónapom volt megírni a Rambót és A bolygó neve: Halált. Kerítettem két íróasztalt, külön a két filmnek. Az egyiket a hálószobámba tettem, a másikat a nappalimba. Így amikor az egyik szobából átmentem a másikba írni, nem kellett vacakolni a jegyzetekkel meg keresgélni papírokat, minden ugyanott volt, ahol előzőleg hagytam.