Az internet előtti világban sokkal könnyebb volt izgalmas rejtélyeket és konfliktusokat felépíteni, manapság azonban már automatikusan azt kérdezzük ezekben a szitukban, hogy „Oké, de miért nem hívták fel egymást?”, „Miért nem kerestek rá a Google-ben?” vagy „Miért nem küldtek egy üzenetet?” – ezek pedig valljuk be, elég jogos kérdések. 

A mobiltelefonok, a közösségi média és úgy önmagában az internet vitathatatlan tény, hogy sok mindent egyszerűbbé tett az életben, a forgatókönyvírók dolgát viszont egyre inkább megnehezíti. Hiszen a félreértésekre, titkos identitásokra vagy nehezen megszerezhető infókra épülő alkotások manapság egyszerűen nem állják meg a helyüket, mivel ezek a „problémák” maximum pár percig jelentenének akadályt. Összeállításunkban most mutatunk 7 klasszikust, ami kész szerencse, hogy elkészült a digitális forradalom előtt, ugyanis 2026-ban labdába sem rúghatnának. 

A tehetséges Mr. Ripley (1999)

Patricia Highsmith regényének adaptációjában Matt Damon alakítja Tom Ripleyt, aki ellopja Jude Law karaktere, Dickie Greenleaf személyazonosságát. Ripley úgy férkőzik a férfi bizalmába, hogy azt állítja, együtt jártak egyetemre, a probléma azonban az, hogy 2026-ban ez a hazugság nem működne. Egy gyors közösségimédia-ellenőrzés vagy egyetlen internetes keresés után kiderülne, hogy Ripley és Dickie soha nem jártak együtt iskolába. Arról nem is beszélve, hogy ma már az arcfelismerő rendszerek és a digitális nyomok világában szinte lehetetlen teljesen más embernek kiadni magunkat.

Hátsó ablak (1954)

Alfred Hitchcock egyik legismertebb remekművében James Stewart karaktere a lakásából figyeli a szomszédait, és idővel arra kezd gyanakodni, hogy gyilkosság történt a környéken. 2026-ban azonban Stewart jó eséllyel nem távcsövet ragadna először, hanem rákeresne a szomszédokra Facebookon vagy Instagramon. Sőt, könnyen lehet, hogy a fél napját TikTok-videók pörgetésével töltené, így eszébe sem jutna órákon át bámulni az ablakon.

Mementó (2000)

Christopher Nolan kultikus thrillerének főhőse rövidtávú memóriazavarral küzd, ezért polaroid képekkel dokumentálja minden lépését, valamint névjegykártyák, dokumentumok, tetoválások segítségével próbálja összerakosgatni élete és egy brutális gyilkosság darabkáit. A mai világban valószínűleg egy telefonos alkalmazás, hangjegyzetek vagy akár mesterséges intelligencia segítene neki rendszerezni az információkat, és nem kellene neveket és nyomokat a saját testére tetováltatnia.

Reszkessetek, betörők! (1990)

Kevin McCallister története minden karácsonykor előkerül, a digitális korszakban viszont elég nehéz lenne magyarázatot találni arra, hogyan maradhatott otthon egyedül. A repülőtéri online check-in során a család valószínűleg azonnal észrevenné, hogy hiányzik egy utas, ha pedig valamiért mégsem, akkor Kevin néhány másodperc alatt videóhívást indíthatna a szüleinek. Arról pedig már nem is beszélve, hogy a betörés sem lehetne annyira egyszerű, mert egy ilyen házban jó eséllyel már több biztonsági kamera lenne. A legújabb okoskamerák és riasztórendszerek ráadásul képesek automatikus értesítést (pl. push üzenetet, e-mailt) küldeni a felhasználónak mozgás érzékelésekor, aki ezután manuálisan hívhatja a rendőrséget. 

A fülke (2002)

Joel Schumacher thrillerének alaphelyzete egyszerű: Colin Farrell karaktere egy telefonfülkében reked, miközben egy mesterlövész figyeli. A gond csak az, hogy ma már alig találni működő telefonfülkét, szóval már ez önmagában komoly kihívás lenne a történet számára. A zsarolás és a manipuláció persze ma is létezik, csak éppen valószínűleg nem egy utcai telefonkészülék köré épülne.

Halál a hídon (1981)

Brian De Palma thrillerében John Travolta karaktere véletlenül hangfelvételt készít egy gyilkosságról, a film egyik legizgalmasabb része pedig az, amikor aprólékosan elemzi a rögzített hanganyagokat. Ma valószínűleg mesterséges intelligencia és fejlett szoftverek segítenék a munkáját, a felvétel pedig akár percek alatt kiszivároghatna az internetre.

Shop-stop (1994)

Kevin Smith kultfilmje két unatkozó bolti alkalmazott mindennapjait követi, akik egész nap popkultúráról és filmekről vitatkoznak. Érdekes módon ez a film talán előre jelezte az internetes geekkultúra megszületését, a különbség csak annyi, hogy a 90-es években ezek a beszélgetések még egy kisboltban zajlottak, ma viszont valószínűleg kommentháborúk, fórumok és végtelen online viták formájában találkoznánk ugyanezzel. Persze a digitális eszközök térnyerése miatt ez alapvetően teljesen normális is, de azért valljuk be, sokkal szórakoztatóbb volt, amikor az emberek személyesen vitatkoztak arról, hogy a Halálcsillag építőmunkásai megérdemelték-e a sorsukat.

Magánbeszélgetés (1974)

Francis Ford Coppola thrillere jóval megelőzte a korát. A történet középpontjában Harry Caul áll, egy megszállott lehallgatási szakértő, aki egy rutinmunkának induló megfigyelés során olyan információ birtokába jut, amely akár egy gyilkosság bizonyítéka is lehet. Amikor a film 1974-ben bemutatkozott, a Watergate-botrány után különösen nyugtalanító volt az a gondolat, hogy valakit folyamatosan figyelnek és lehallgatnak. Ma viszont egészen más világban élünk, ahol az emberek önként osztanak meg magukról rengeteg információt a közösségi médiában. Ennek ellenére a Magánbeszélgetés talán ma is működne, csak jó eséllyel a magnószalagok és rejtett mikrofonok helyét digitális nyomok, titkosított üzenetek és algoritmusok vennék át. 

Ez is érdekelhet

Még 5 nagyon idegesítő film az internet népe szerint

Pedig vannak köztük egész jó filmek is...

Tovább

via Far Out 

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!