Pontosan úgy gúnyolta ki a politikai korrektséget, mint A pusztító, és előre megjósolta a kultúrharcot.
Az kilencvenes évek elején a 20th Century Fox zöld utat adott a PCU (Simlisek bandája) című kis költségvetésű vígjátéknak, amelyben nagyrészt akkor még ismeretlen színészek szerepeltek. Az alkotókat részben saját élményeik, részben az 1978-as Party zóna ihlette meg, és az alapötletet azzal frissítették fel, hogy a cselekményt egy olyan egyetemi campusra helyezték, ahol egyre inkább divatba jött az aktivista politika és a politikai korrektség. Akkoriban a „PC” széles körben még egyáltalán nem számított ismert kulturális fogalomnak. A film egyik főszereplője ezért el is magyarázta a történet elején:
Ez nem csak a politika, ez minden. Az, hogy mit eszel, mit viselsz, és mit mondasz. És ha nem vigyázol magadra, nyakig ülhetsz a szarban.”
A filmet 1994. április 29-én mutatták be, és hatalmasat bukott, de évekkel később megtalálta a közönségét, és a kábeltévés ismétléseknek, valamint a VHS-kölcsönzőknek köszönhetően szűk körben kultfilmmé vált.
A forgatókönyvet Adam Leff és Zak Penn jegyezte, akik nem sokkal korábban végeztek a connecticuti Middletownban található Wesleyan Egyetemen, így a film nagyrészt a saját élményeiket parodizálta ki.
„A film egyik inspirációs forrása az egyik első előadás volt, amelyen részt vettem. A professzor azt mondta, hogy ő egy fekete leszbikus, aki egy fehér férfi testébe zárva él. Manapság ennek elég rossz visszhangja lenne, de akkoriban radikálisan haladó gondolkodásnak számított
– mesélte Penn a Vice 2022-es cikkében, hozzátéve, hogy ekkoriban „rengeteg tüntetés volt olyan dolgok miatt, amelyek még ma is jelen vannak az egyetemi campusokon, nevezetesen a nők elleni erőszak és a rasszizmus. Néha pedig teljesen véletlenszerű dolgok miatt is tüntettek. Ez is része volt a Wesleyan varázsának.”
A cselekmény egyetlen nap leforgása alatt játszódik, amikor egy leendő gólya, Tom (Chris Young) ellátogat a fiktív Port Chester Egyetemre. A fiút Drozhoz (Jeremy Piven) osztják be szállásra, aki a Gödör nevű épület vezérbikája – ez a campus legrosszabb hírű diákszövetségi háza, amely a legtiszteletlenebb, csak a bulinak élő diákok otthona. Amikor a Gödör lakói megtudják, hogy 7000 dolláros kártérítést kell kifizetniük, különben elveszítik a házukat, egy óriási bulival tervezik összegyűjteni a pénzt.
A PCU-ból egy olyan egyetem képe rajzolódik ki, ahol szinte minden diák aktivista: vannak vegán állatvédők, a radikális feministák, a harcos feketék, a melegek, a hippik és a (fehér) reagenita konzervatívok, akik titokban mindenkit utálnak – a film pedig kigúnyolja mindannyiukat, beleértve az egyetem saját érdekeit szem előtt tartó, látszólag progresszív vezetőségét, élén a Jessica Walter által alakított Garcia-Thompson elnökasszonnyal.
Egy jellemző szatirikus jelenet: koncertre akar bejutni a feminista, a meleg és a fekete frakció egy-egy tagja, és sorban állás közben azon vitatkoznak, ki a legelnyomottabb, kinek kellene előbb állnia a sorban, de hasonlóan friss az a poén is, amikor egy feminista undorodva kérdezi a barátnőjétől: „Te egy fehér férfival randiztál?!”
Ami akkor marginális jelenségnek tűnt, közel 30 évvel később a mainstream része lett, köszönhetően az olyan jelenségeknek, mint a „woke”, az „eltörléskultúra”, és az erre válaszként megszületett MAGA-mozgalom. A film YouTube-ra felkerült részletei alatt egyes kommentelők a társadalom jövőjének sötét, de figyelmen kívül hagyott próféciájaként tekintenek a produkcióra – hasonlóan a Stallone-féle A pusztítóhoz.
Így jósolta meg a jövőt Stallone sci-fije, A pusztító
Akció-sci-finek szánták, prófécia lett belőle.
TovábbMás kérdés, hogy az alkotóknak nem ez volt a szándékuk. Ehelyett sokkal jobban aggasztotta őket az a légkör, amelyben a fiatalok egymás ellen fordultak, ahelyett, hogy azokat az intézményeket támadták volna, amelyek hatalmat gyakoroltak felettük.
A film lényege az az üzenet – bár határozottan nem tanmesének szántuk –, hogy képesek lehetünk a különböző címkéink és kategóriáink ellenére találni valamilyen közös nevezőt egymásban”
– mondja Paul Schiff, a film producere, hozzátéve, hogy „ennek a közös nevezőnek lehet az az alapja is, hogy képesek vagyunk nevetni magunkon, egymáson, és megtalálni a közös emberi tényezőt abban, amin mindannyian osztozunk.”
Annak ellenére, hogy a filmnek máig vannak rajongói, továbbra sem érhető el semmilyen streaming szolgáltatásban, de jelenleg az Amazonon és az Apple-en sem bérelhető vagy vásárolható meg.
Via: Vice
