A fikciós film egyik ismérve, hogy mindent képes feladni a szórakoztatásért – akár a tényeket is. Ám, hogy ne váljon hiteltelenné, előszeretettel kezeli tényként, építi be a dezinformációkat, a városi legendákat, a mítoszokat a dramaturgiába. Aztán ezek hajlamosak tovább burjánzani, függetlenedni a filmtől, és afféle vándorhibaként terjedni tovább. Tudományos téveszmék tömkelegéről beszélhetnénk itt, de most azokról a tévhitekről lesz szó, amik az állatokkal kapcsolatosak, és a filmek előszeretettel erősítenek rájuk.

1. A cápák mérföldekről megérzik a vérszagot

Tévhit: Steven Spielberg 1975-ös kultikus filmje, A cápa ritka kártékony alkotás, legalábbis szegény cápákra nézve, hiszen olyan vérengző fenevadakként lettek ábrázolva, amik bármelyik strandon ráronthatnak az emberre (pusztították is utána szegény jószágokat rendesen a megvezetett nézők). Az a tévhit azonban nemcsak itt, hanem a legtöbb cápás filmben megjelenik, hogy ezek az élőlények képesek kiszagolni akár egyetlen csepp vízbe hullott vért is, mérföldekről!

Valóság: Sokáig úgy gondolták, hogy a cápáknak kiváló szaglásuk van, és ezt egy időben még a tudomány is hajlamos volt eltúlozni. Kétségtelen, hogy ezek az élőlények kifejezetten érzékenyek a vér szagára, de nem képesek nagy távolságból megérezni azt, hiszen akkor a tengerben lévő összes többi, távol lévő szagot éreznék, ami összezavarná az érzékeiket.

2. Ha az ember megérint egy madárfiókát, akkor azt elhagyja az anyukája

Tévhit: Úgy tartják, hogy ha az ember megérint egy kismadarat, akkor rajta marad a szaga a jószágon, így azt az anyja már nem gondozza tovább, tehát halálra van ítélve. Ezt erősíti például az 1996-os Repülj velem! című film, ami arra figyelmezteti a gyerekeket, hogy ha kismadarat találnak, ne érintsék meg.

Valóság: Kétségtelen, hogy egyik jószág sem szereti, ha piszkálják, ám a madaraknak egyáltalán nincs olyan fejlett szaglásuk, hogy megérezzék a fiókáikon az emberszagot. Ráadásul a madarak – hasonlóan a többi állathoz – nem hagyják el a kicsinyeiket, csak nagyon szélsőséges esetben. Már a tojásból kikelve erős kötödés alakul ki az anyamadár és a fiókája között, szóval nem kell félni attól, hogy csak úgy magára marad a kismadárt. A tévhit valószínűleg azért alakult ki, mert a magányos madárfióka általában azért nincs a fészekben, mert repülni tanul, és semmi szüksége arra, hogy visszapakolásszuk őt a fészekbe.

3. A lemmingek tömeges öngyilkosságot követnek el

Tévhit: Évtizedek óta úgy tartják, hogy ezek a tundrán és nyílt füves területeken honos rágcsálók szuicid természetűek. A Disney 1958-as természetfilmjében, a Fehér vadonban látható egy jelenet, amely a lemmingek vándorlását mutatja, majd azt látjuk, ahogy ezek a kis jószágok tömegesen vetik magukat a tengerbe a sziklákról.

Valóság: Nagyon úgy fest, hogy nemcsak a fikciós műveknek nem szabad hinni, de a természetfilmekben sem bízhatunk. A lemmingek öngyilkos hajlamaira ugyanis semmifajta tudományos bizonyíték nincs, a jelenetet állítólag meghamisították, és a családbarát egeres cég munkatársai hajigálták szegény állatokat a vízbe, azt az illúziót keltve, hogy önszántukból ugranak.

4. A kutyák színvakok

Tévhit: Évtizedekig úgy gondolták, hogy a kutyák színvakok, mi több, mindent fekete-fehérben látnak. A filmek előszeretettel erősítettek rá erre, a 2001-es Kutyák és macskákban még humorforrás is lett belőle: a kutyáknak hatástalanítaniuk kéne egy bombát, és hiába ismerik annak pontos menetét, nem tudják melyik drótot harapják el, hiszen nem látják a színeket.

Valóság: Mivel a kutyák szemének más a felépítése, kétségtelen, hogy annyi színt nem tudnak megkülönböztetni, mint az emberek, de az biztos, hogy nem fekete-fehérben látják a világot. A tudomány azt állapította meg, hogy alapvetően jól látják a színeket, és csak a vörös és a zöld okoz gondot nekik. A tévhit talán onnan ered, hogy a kutyáknak kiváló a szaglásuk, ezért az emberek nyilván úgy gondolták, hogy valami másban szenvednek hiányt.

5. A csótányok túlélik az atomrobbanást

Tévhit: Van egy legenda, miszerint egy nukleáris robbanás minden élőlényt elpusztítana, kivéve a csótányokat. Eszerint ezek az elég nagy ellenszenvet kiváltó rovarok minden más élőlénynél szívósabbak, és még az ember által épített legpusztítóbb bomba se tud végezni velük. Ezt erősíti többek közt a Pixar kultikus animációs filmje, a WALL-E is, ami egy poszt-apokaliptikus jövőben játszódik, ahol az egyetlen élőlény a csótány.

Valóság: Szó sincs arról, hogy a csótányok túlélnének egy nukleáris robbantást, bár kétségtelen, hogy elég szívós élőlények (valószínűleg innen ered a mítosz). Ám sem a robbanás erejének, sem a nagy dózisú sugárzásnak nem képesek ellenállni.

6. A bikák bedühödnek a vörös színtől

Tévhit: Régóta tartja magát az mítosz, hogy a bikák agresszívvé válnak, ha vörös színt látnak, és rátámadnak arra. Számtalan filmben és sorozatban láthattunk ilyet, szóval kijelenthetjük, hogy ez a tévhit a popkultúra részévé vált, azonban bődületes nagy marhaság.

Valóság: A bikák sosem rontanak rá valamire kizárólag a színe miatt. Mi több, a bikák nem tudják megkülönböztetni a vöröset a többi színtől, ugyanis részlegesen színvakok. A mítosz nyilván a bikaviadalokból ered, ahol vörös posztót lengetnek a bika előtt, hogy támadásra ingereljék, ám az állat figyelmét nem a szín, hanem a mozgás kelti fel. A posztó valójában azért vörös, hogy elrejtse a bika kifröccsenő vérét.

7. A bernáthegyi kutyák alkoholt hordanak a hóban reked embereknek

Tévhit: Csukd be a szemed, és képzelj el egy bernáthegyit! Ne Beethovent, egy másikat! Ugye, hogy te is odaképzeled a nyakába a hordót, amiben valamilyen magas alkoholtartalmú pia van? Állítólag a svájci szerzetesek a Nagy Szent Bernát Kórházban bernáthegyi kutyákat használtak arra, hogy azok szeszesitalt vigyenek a havas hegyekben ragadt embereknek. A The Adventures of Topper című negyvenes évekbeli sorozatban is láthatunk ilyet, de számtalan egyéb ábrázolás is átvette ezt a bohókás baromságot.

Valóság: Bár a szerzetesek valóban használtak bernáthegyit a hóban ragadt emberek megmentésére, ám sosem akasztottak piásbutykost a nyakukba. Edwin Landseer festett egy képet, amelyen hordóval a nyakában ábrázolta az életmentő kutyát, valószínűleg ez indította el az egész mítoszt. Ráadásul nagyon veszélyes alkoholt itatni a hóban ragadt emberrel, hiszen a szesz a létfontosságú szervek felé vezeti a hőt, növelve ezzel a hipotermia esélyét.

8. A struccok a földbe dugják a fejüket, hogy elrejtőzzenek

Tévhit: Ez talán az egyik legnépszerűbb tévhit a listánkon: gyakran ábrázolják úgy a struccokat, mint akik úgy próbálnak elrejtőzni a vélt vagy valós veszély elől, hogy a homokba dugják a fejüket (még az azonos mondás is innen ered, ahogy a „struccpolitika” kifejezés is). Ezt láthatjuk a Disney 1941-es animációs filmjében, a Dumbóban is.

Valóság: Az állatok kétféleképpen reagálnak a veszélyre: vagy szembeszállnak vele, vagy elmenekülnek, de semmiképp se csinálnak olyan illogikus dolgot, mint ez. Ráadásul a struccok kifejezetten gyorsan tudnak futni, szóval könnyedén lehagyják az üldözőiket. Ha homokba dugnák a fejüket, akkor teljesen védetlenné válnának, ami nem sok jóval kecsegtet, ráadásul annak is fennáll a veszélye, hogy esetleg megfulladnak.

(via Ranker, National Geographic)