Nemrég nagy sikert aratott a PORT.hu olvasóinak körében a 6 piszok jó sci-fi történet, amiből csapnivaló film készült címet viselő cikkünk, úgyhogy itt a folytatás, egy csokornyi újabb vacak könyvadaptációval!

1. Dűne (1984)

Ahogy Stephen King a horror királyaként vonult be a (ponyva)irodalomba, úgy Frank Herbert is a sci-fi egyik szakavatott nagymestere. Nem csoda, hogy az előző cikkünkben is megénekelt Setét toronyhoz hasonlóan a Dűne is egy igen sűrű és összetett történet, így 1984-ben egy merénylettel ért fel a zsáner ellen, hogy David Lynch egy kétórás filmbe sűrítette bele. A legendás filmrendező egyébként annak ellenére vállalta el a projektet, hogy az távol állt a komfortzónájától, és ma már nem szívesen emlékszik vissza a Dűne forgatására. Az 1984-es verzióba ráadásul a gyártásért felelős stúdió, a Dino De Laurentiis Corporation is lépten-nyomon beavatkozott, aminek eredményeképp Lynch nem tudta megragadni Frank Herbert grandiózus történetét sem látványban, sem mondanivalóban,

lényegében egy lebutított Star Warst kaptunk tőle, megmosolyogtatóan béna speciális effektekkel és Jules Verne-űrhajókkal.

2. Dr. Moreau szigete (1996)

Richard Stanley rendező volt az, aki meggyőzte a New Line Cinema stúdiót, hogy készítsenek filmet H. G. Wells halhatatlan regényéből – erre a harmadik forgatási napon kirúgták őt, és lecserélték John Frankenheimerre. A stúdió azzal a feltétellel ajánlotta fel a kirúgott rendezőnek a szerződésben szereplő fizetését, ha nem nyilatkozik a sajtónak, és incidens nélkül távozik a forgatásról. Stanley ezután gyakorlatilag eltűnt a dzsungelben, és senki sem bukkant rá. Végül azonban mégis részt vett a filmben, mivel statisztának álcázta magát, és visszaosont a forgatásra: ő volt a kutyaember. De a bizarr állatkísérleteket végző címbéli tudóst alakító Marlon Brando viselkedése miatt is sokszor botrányba fulladt a forgatás, hiszen Brandóról ugye köztudott, hogy szeretett magasról tenni mindenre. Minél nagyobb név lett, annál kevésbé érdekelte, mi zajlik körülötte, a szövegeit sem tanulta meg, a Dr. Moreau munkálatai alatt pedig

egy ponton úgy döntött, hogy vödröt húz a fejére – így a filmben néha tényleg a vödörrel a fején láthatjuk.

Ezek után nem csoda, hogy az 1996-os Dr. Moreau szigete csapnivaló film lett...

3. Világok harca (2004)

A Steven Spielberg által rendezett és Tom Cruise főszereplésével készült Világok harca bizonyos szempontból a tisztességesen prezentált sci-fi filmek közé tartozik, hiszen egy látványos és szórakoztató blockbuster akciófilm. Csakhogy pont ez vele a probléma!

a Világok harca ugyanis olyan, mint egy tipikus grandiózus Tom Cruise-akciófilm, a Spielberg-filmek szokásos családbarát elemeivel ötvözve.

Ráadásul óriási hiba volt Spielbergtől, hogy a tripodok támadását áttette a modern korba, hiszen H. G. Wells 1898-ban megjelent, korszakalkotó regénye igazán megérdemelte volna, hogy viktoriánus díszletek között keljen életre a vásznon.

4. Én, a robot (2004)

Isaac Asmiov minden idők egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb sci-fi írója, aki olyan fontos sci-fi alapműveket írt, mint az Alapítvány és az Én, a robot. Műveiben gyakran visszatérő elem volt a „galaktikus birodalom” gondolata, amelyet később olyan sci-fi világokban használtak fel, mint a Csillagok háborúja, a Star Trek vagy a Dűne. Az Én, a robot azonban egy novellagyűjtemény volt, így már önmagában is kihívást jelentett az, hogy az amúgy kiváló alapanyagot Will Smith főszereplésével játékfilmmé formálják.

Nem csoda, hogy a 2004-es adaptáció csak egy klisékkel teli, átlagos sci-fi akciófilm lett, ami a címén kívül jóformán semmiben sem kapcsolódott Asimov eredeti művéhez.

5. Az emlékek őre (2014)

Akárcsak Orson Scott Card Végjátéka esetében, Az emlékek őre 2014-es adaptációja estében sem sikerült egy bestseller sci-fi regényt jól vászonra vinni. Pedig ezúttal olyan veterán hollywoodi sztárok kaptak főszerepet, mint Jeff Bridges és Meryl Streep, nem is beszélve Taylor Swiftről (akiknek legalább sikerült egy kis profitot termelnie, ha már a kritikusok szétcincálták a filmet). Csakhogy amíg Lois Lowry eredeti regénye a finom történetvezetésre és a karakterek interakcióira támaszkodik egy olyan világban, ahol nincs igazságtalanság, éhezés, és erőszak, ám idővel feltárul, milyen sötét titok az egyetemes béke ára, addig a filmváltozat

behoz egy totál felesleges romantikus mellékszálat és egy robothadsereggel rendelkező gonosztevőt is, amelyek egyszerűen nem illenek bele az eredeti Lois Lowry-regény világába...

6. Az 5. hullám (2016)

Chloë Grace Moretz számos kiváló filmben játszott, amelyek abszolút pozitív kritikákat kaptak – gondoljunk csak a 2010-es Ha/ver című képregényadaptációra. Rick Yancey bestseller regényének, Az ötödik hullámnak a 2016-os filmes feldolgozásával azonban sajnos alaposan melléfogott. Az eredeti regénynek van egy erős atmoszférája: már csak egy maroknyian maradtak életben a Földön, és ők is menekülnek a lények elől, akik embernek látszanak, de egyáltalán nem azok, és megölnek minden útjukba kerülőt...

A filmnek azonban egyáltalán nem sikerült megragadnia az alapanyag posztapokaliptikus hangulatát,

és csak egy totálisan felejthető történetet kaptunk a bajba jutott Cassie-ről (őt alakítja Moretz), akivel maximum a vele egy idős, fiatal lányok tudnak azonosulni... Ők viszont nem voltak sokan, így a langyos fogadtatás miatt az eredeti könyvsorozat következő köteteiből már nem készül mozifilm.

7. Sötét elmék (2018)

Alexandra Bracken népszerű Sötét elmék-könyvsorozata ugyan már a negyedik köteténél tart, de az első rész 2018-as feldolgozása olyan gyengén muzsikált, hogy nem követte több folytatás a vásznon.  Bracken ugyanis a könyveiben sok időt szán a háttérvilág történéseire és a karakterek részletes bemutatására, így nála minden sokkal átélhetőbb és szimpatikusabb. A történet középpontjában ugyanis egy titokzatos betegség áll, ami csak a tizenéves gyerekeket támadta meg: csak kevesen maradtak közülük életben, és mellékhatásként ők is különleges, de egyben veszélyes képességeket kaptak, ezért „rehabilitációs táborokba” gyűjtötték be őket. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították – a táborokban azonban igen kegyetlen rendet tartanak fenn az orvosok, ezért több gyerek is megszökik, és együtt indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szuperképességgel megáldott-megvert fiataloknak.

A Sötét elmék-mozifilm azonban a sokat markol, de keveset fog tipikus esete: annyi szereplőt és történést vonultat fel 2 órában, ami egy többévados tévésorozatban is sok lenne...

8. A periféria (2022)

Szegény Chloë Grace Moretzre rájár a rúd – már ami a sci-fi adaptációkat illeti... Hiába ünnepelte ugyanis a fél világ hozzánk hasonló diadalmámorban úszva az Amazon streaming szolgáltatónak elkészített sorozatát, A perifériát, az első néhány ütős rész után a széria egyszerűen unalomba fordult, és már nem is fog elkészüli a második évada. Pedig az alapanyag, William Gibson Főnyeremény-trilógiája, amelynek az első része a 2014-es A periféria címmel, a folytatása pedig a 2020-as Mozgástér címmel jelent meg, igencsak ütős volt.

Leforrázza az agyad az Amazon sci-fi sorozata!

Virtuális valóság, drónnal vívott tűzharc, gyógyítható rák, időutazás – külön-külön is kijönne egy tévésorozat ezekből a témákból, de A periféria olyan mesterien sűríti mindet egybe, hogy a ledfal adja a másikat!

Tovább

A szerző által érintett témák, úgymint a virtuális valóság, a kiberbűnözés, a mesterséges intelligencia és a nemzetállamok helyét átvevő, országhatárokon átívelően üzletelő, gátlástalan high tech mamutvállalatok ugyanis külön-külön is kitennének egy jó sci-fi tévésorozatot.

Sajnos azonban a William Gibson-féle cyberpunk, ami a '84-es Neurománc idején még iszonyú menő volt az élet minden területére betörő csúcskütyükkel és a politikai erővé váló nagyvállalatokkal, ma már maga a valóság – így senkit sem érdekel...

(via Screen Rant)