A romantikus komédiákat nem a valósághűségük miatt nézzük, ez tény, de ettől még lehetnek zavaróak az agyonhasznált, életidegen alaphelyzetek, sablonok, dramaturgiai fordulatok. A romkomok írói, főleg a lustábbak, pláne szeretik ezeket a közhelyeket használni. A Buzzfeed szerzője ilyen, főleg a kétezres években készített filmeken nőtt fel, és ez alapján vonta le a tanulságot arról, hogy nem szabad mindent elhinni ezeknek a produkcióknak.

Könnyű álomállást szerezni

A női főszereplők nagyjából minden kétezres évekbeli romantikus komédiában valamilyen menő kreatív állásban dolgoznak, általában a médiában vagy a könyvkiadás területén, és többnyire elég sikeresek is. Az Egy boltkóros naplója főszereplője, Rebecca Bloomwood (Isla Fisher) például egy pénzügyi tanácsadó lapnál helyezkedik el, és annak ellenére, hogy semmilyen szakterülethez nem ért, valahogy mégis kiválóan teljesít. Nemcsak az valóságidegen, hogy könnyűnek állítják be ezeket a munkákat a filmek, de a jelek szerint minden romkomlány ugyanabban a szakmában vagy iparágban dolgozik Carrie Bradshaw-tól Bridget Jonesig.

Senki nincs túlhajtva

Annak ellenére, hogy ezek a nők a média- vagy a marketingipar prominens pozícióiban dolgoznak, valójában sosem tűnnek túlságosan stresszesnek, és mindig van elég idejük arra, hogy hosszú ebédszüneteket tartsanak, és koktélpartikon vegyenek részt a barátaikkal. Vegyük például Andie-t a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című filmből: kap egy feladatot, amire egy hónapja van. Közben a jelek szerint semmilyen más cikket nem ír, nem kell hírügyeletet vállalnia. Ekkora szabadsága egy újságírónak csak egy sci-fiben lehet – vagy egy hollywoodi romkomban.

Mindenkinek belefér a menő belvárosi lakás

A fent említett nők természetesen nem a külvárosokban vagy szerény bérházakban élnek, hasonló helyzetben lévő lakótársakkal, hanem luxuslakásokban New York szívében. Újságírói fizetésből ez már akkor is szép teljesítmény lenne, ha az ingatlanárak nem szabadultak volna el az elmúlt két évtizedben, így viszont pláne irreális az alaphelyzet. (Érdekesség, hogy a romkomnak kevéssé nevezhető magyar Elk*rtukban a fiatal újságíró-gyakornok is egy nagyon menő, amerikai-konyhás, tetőteres belvárosi lakásban „tengődik”.)

Az elkötelezettségtől rettegő férfiak megváltoznak

Klasszikus romkom-toposz: a srác, aki fél az elköteleződéstől, és nem mutatja ki az érzelmeit, hirtelen, egyik napról a másikra megváltozik a megfelelő nő kedvéért. A megfelelő nő persze az egyetlen, aki hajlandó elviselni a férfi hangulatingadozásait, játszmázásait és rigolyáit, és aki hisz abban, hogy "meg tudja javítani" a férfit, aki ha eléggé szeretné őt, akkor megváltozna. Sok realitás ebben, valljuk be, nincs. Amire ezek a romantikus komédiák nem mutatnak rá, az az, hogy senki sem fog ilyen mélyreható változásokat véghezvinni egyetlen ember miatt; ehhez évekig tartó terápia és rengeteg befektetett energia szükséges.

Egy jó asszony / férfi mindent megbocsát

A romantikus komédiák világában, a fináléban a konfliktusok elég gyorsan megoldódnak, ami persze annak is köszönhető, hogy – szemben az akciófilmekkel vagy a történelmi eposzokkal – a játékidőt két óra alatt kell tartani. A valóságban, ha valaki kihasználná a bizalmadat, hogy egy cikket írjon rólad, nem bocsátanál meg neki egyetlen elnézést kérés után. Sőt, valószínűleg inkább teljesen megszakítanád vele a kapcsolatot, ahelyett hogy összebútoroznál vele. A konfliktusok nem oldódnak meg olyan könnyen, mint ahogy a romantikus komédiák sugallják, az emberek ennél sokkal összetettebbek.

Ellenségekből lesznek a legjobb szeretők

Mindannyian szeretjük a fenti mondást, de a valóságban mikor hallottunk utoljára olyat, hogy valaki fülig szerelmes lett egy olyan emberbe, akit megvetett, sőt, utált korábban? Ha már kollégaként is egymás torkának esnek, akkor hogyan lehetne az egy jó alapja egy egészséges, stabil kapcsolatnak? Valami nyilvánvalóan nem stimmel kettejük közt, ha már kezdettől egyértelmű az ellenszenv. Példaként lásd A csúf igazságot Katherine Heigllel és Gerard Butlerrel, vagy a Csak szex és más semmit Schell Judit és Csányi Sándor párosával.

A legjobb barátod csak érted él

A hollywoodi filmek híresen elhanyagolják a főszereplők baráti körének bemutatását, általában csak egy-két ilyen figurát kapunk, és ők sincsenek rendesen kidolgozva. A romkomok élen járnak ebben, kötelező toposz a legjobb barát / barátnő karaktere, akinek semmilyen önálló élete, személyisége nincs, mert látszólag az a legfontosabb számára, ami a főszereplővel történik. Segít neki eligazodni a szerelmi életében, a családi problémáiban, még a lakbért is állják, de nem sokat tudunk róluk, pláne mert maga a főhős nem kezeli egyenrangú barátként, csak tudomásul veszi, hogy van valaki, aki az ő saját önkéntes pszichológusaként működik. A klasszikus példa erre Judy Greer, akit alaposan beskatulyáztak ebbe a szerepbe, a Derült égből szerelemben, a 27 idegen igenben, a Szeretném, ha szeretnélben és a Hirtelen 30-ban is ő volt a legjobb barátnő.

A szakításnak nincsenek következményei

A kapcsolatok a valóságban is véget szoktak érni, néha elég hirtelen, a romkomokban viszont divat az eredeti partnert nyom nélkül eltüntetni, hogy a két főszereplővel folytatódhasson a cselekmény. A való életben az ilyen szakításoknak azért szoktak következményei lenni, túl azon, hogy a különköltözés után kihez kerüljön az aranyhal; kilépni egy hosszú távú kapcsolatból akkor is jár némi szívfájdalommal, ha időközben elhidegültek egymástól a felek. A szakítás oka a romkomokban általában az, hogy a főhős megtalálta "az igazit", ami elég jó indok, de a faképnél hagyott vőlegények / menyasszonyok ezen olyan könnyedén túlteszik magukat, ami a legkevésbé sem reális. Papíron ilyenkor a fő páros szerelmének kell drukkolni, de nehéz nem együttérezni valakivel, akivel hosszú évek kapcsolata után egy pár napja / hete megismert ember kedvéért szakítanak.

Csak akkor érdemelsz szerelmet, ha megváltozol

A változás, fejlődés általánosságban véve jó dolog, de a romokomok egy része szereti azt sugallni, hogy csak megfelelő személyiséggel vagy külsővel rendelkező emberek tapasztalhatják meg a romantikát. A klasszikus példa erre az előnytelen külsejűre fazonírozott lány, akire senki sem figyel fel addig, amíg nem faragnak belőle bombázót a barátai – a példát hosszasan lehetne sorolni a Spinédzserektől A bambanőn át a Neveletlen hercegnőig.

Via: Buzzfeed