Bohém rapszódia (2018)

Az elmúlt 10 év legnagyobb vitákat kavaró életrajzi filmje egyértelműen a Bohém rapszódia volt, amelyben Rami Malek alakította Freddie Mercuryt, a Queen karizmatikus énekesét. Az ő játékát nem is érte kritika (még az Oscart is megkapta), de ettől még tény, hogy a tényeket elég szabadon kezelték az alkotók.

Láthatjuk, ahogy a fiatal Mercury bemutatkozik Brian Maynek és Roger Taylornak, a Smile együttes gitárosának, illetve dobosának, és rögtönöz nekik egy castingot. De nem így találkoztak, amikor Mercury ténylegesen csatlakozott a bandához, már szobatársak voltak. Később a film szerint a Queen feloszlott, hogy Mercury önző és arrogáns módon szólókarrierbe kezdhessen. De a Queen valójában sosem oszlott fel. 1982-ben szünetet tartottak, de az csak azért volt, hogy a zenekar minden tagja kipróbálhassa magát szólóban. 1984-ben kiadták a The Works című albumot, és 1984-ben és 1985-ben egész évben turnéztak, hogy népszerűsítsék. Vagyis az az érzelmes jelenet, amikor a zenekar ünnepélyesen újraegyesül, hogy 1985 nyarán fellépjen a Live Aid-en, durva csúsztatás. Az csak egy koncert volt a sok közül. 

Amerikai mesterlövész (2014)

Clint Eastwood és Bradley Cooper filmjét az elhíresült műbébi miatt szokás ostorozni, de vannak vele más problémák is.

A film, amely Chris Kyle tengerészgyalogos mesterlövész azonos című memoárja alapján készült, azzal nyit, hogy Kyle (Bradley Cooper) felfegyverezve őrködik egy iraki utcán, ahol egy tengerészgyalogos konvoj készül áthaladni. Észreveszi, hogy egy nő egy hatalmas páncéltörő gránátot ad át egy kisfiúnak, aki a konvoj felé rohan. Kyle-nak nincs más választása, mint hogy kiiktassa a gyereket. Emlékirataiban azonban Kyle nem tesz említést a gyerekről, csak egy nőről, aki egy valószínűleg sokkal kisebb, kevésbé pusztító gránátot tart a kezében.

Aztán ott van a film „főgonosza”: egy Mustafa nevű iraki mesterlövész, aki többször is keresztezi hősünk útját, többek között a „csak egy maradhat”-típusú végső csatában. Kyle csak a könyvének egyetlen bekezdésében említi őt, mondván, hogy soha nem látta személyesen Mustafát, és "más mesterlövészek később megöltek egy iraki mesterlövészt, akiről úgy gondoljuk, hogy ő volt".

Rocketman (2019)

Van egy sajátos Broadway műfaj, a "jukebox musical", amelyben jól ismert, már létező dalok mesélik el a történetet (lásd: Mamma Mia), szemben a kizárólag a produkcióhoz írt számokkal. A 2019-es Rocketman egy zenei életrajzi filmnek álcázott Elton John jukebox-musical, amely a dalok mesélik el az énekes befutásának és világsikerének történetét, illetve az, hogy majdnem elvesztett mindent a függősége és a mentális problémái miatt. Csak éppen figyelmen kívül hagyja a kronológiát, amikor az úgy kényelmesebb.

A Taron Egerton által alakított John az egyes dalokat teljesen más években írja és énekli fel a filmben, mint a valóságban. Például felveszi a "Don't Go Breaking My Heart" című dalt, amely 1976-ban listavezető sláger lett, majd előadja egy legendás koncerten a Dodger Stadionban – amire valójában 1975-ben került sor. Nem sokkal később felveszi az 1979-es Victim of Love című albumot, miközben azt a flitteres kalapot viseli, amit csak a 80-as évek végétől hordott. Miközben ezt az LP-t készíti, úgy dönt, hogy feleségül veszi Renate Blauel hangmérnököt, ami a való életben csak 1984-ben történt meg. És amikor John 1990 körül végre leteszi a poharat és a drogot, ennek örömére megírja azt az "I'm Still Standing"-et, ami valójában 1983-ban jelent meg, úgyhogy garantáltan nem az énekes új életszemléletéről szól.

A visszatérő (2015)

A filmben, amely meghozta végre az Oscart Leonardo DiCapriónak, a színész egy Hugh Glass nevű nyomkeresőt alakít, akit 1823-ban a társai egy brutális medvetámadás után félholtan ott hagytak a dakotai régióban. Glass azonban legyőzi a halált, és elindul, hogy megölje John Fitzgeraldot (Tom Hardy), aki a fia haláláért felelős. A film végén összecsapnak, és a megskalpolt Fitzgerald meghal (igaz, nem Glass a tettes.) A való életben Fitzgerald nem így végezte. 1824-ben bevonult a hadseregbe, ahol öt évig szolgált. Miközben Fort Atkinsonban állomásozott, Glass találkozott vele, de nem ölte meg - viszont Fitzgerald visszaadta neki a fegyverét, amit a medvetámadás után vett el tőle.

Arra pedig semmi bizonyíték, hogy Glass feleségül vett volna egy, az amerikai őslakosok Pawnee törzsébe tartozó nőt, és arra sem, hogy neki és ennek a valószínűleg kitalált nőnek közös fia lett volna. A nő szelleme a film végén meglátogatja a halálán lévő Glass-t, ami szintén nem történhetett meg 1823-ban. Az igazi Glass ugyanis felépült a medvetámadásból, és visszatért a szőrmeiparba. Valójában egy évtizeddel később, 1833-ban halt meg.

Az Argo-akció (2012)

Ben Affleck Oscar-díjas filmje arról szól, hogy a CIA hogyan szabadított ki hat, 1979-ben Iránban túszul ejtett amerikai diplomatát egy ál-filmforgatás megrendezésével. Tony Mendez CIA-ügynök (akit Affleck alakít a filmben) emlékiratain és Joshuah Bearman Wired-cikkén alapuló film nagyon hősiesnek mutatja be a CIA-t. De annak a hat embernek a kijuttatása Iránból szinte teljes egészében a kanadai kormány ügynökeinek köszönhető, olyannyira, hogy Az Argo-akció bemutatásáig ez a történelmi pillanat a "Kanadai akció" néven volt ismert.

Ahogy a filmben is látható, az amerikaiakat a kanadai nagykövet, Ken Taylor szállásolta el Iránban. Egy John Sheardown nevű kanadai követségi dolgozó is ezt tette, de ő nem kapott szerepet a filmben. Taylor volt az, aki segített a szökési terv kidolgozásában, míg más kanadai kormánytisztviselők az iráni repülőterek felderítésében segítettek, illetve a kiutazási vízumokat biztosították. Nem is csoda, hogy Jimmy Carter, az Egyesült Államok akkori elnöke 2012-ben azt mondta a CNN műsorvezetőjének, hogy "a terv és a megvalósítás is 90 százalékban a kanadaiaknak köszönhető."

Mielőtt meghaltam (2013)

Matthew McConaughey és Jared Leto megérdemelten kaptak Oscart az alakításukért. McConaughey egy Ron Woodroof nevű, kőkemény macsót játszik, aki saját trehánysága miatt lesz AIDS-fertőzött. Az orvosok csak egy hónapot adnak neki, de nem adja fel, és végül Mexikóból csempész be az Egyesült Államokba egy illegális, kísérleti stádiumban lévő AIDS-gyógyszert, a saját és még egy csomó beteg életét meghosszabbítva, egyúttal jó kis summát keresve rajta.

Bár Woodroof tényleg elég színes karakter volt, aki valóban sok embernek segített a gyógyszerekkel, a film számos eleme fikció, amelyet a narratív ív biztosítása miatt adtak hozzá az írók. A valóságban Woodroof orvosa egy Steven Pounders nevű férfi volt, nem pedig egy Eve Saks (Jennifer Garner) nevű nő. A nőre azért van szükség, hogy legyen valaki, akivel Woodroof flörtölhet, kihangsúlyozva a férfi heteroszexualitását, aki ráadásul homofób is, de a film végére egy Rayon nevű transznemű nővel (Jared Leto) való barátságának köszönhetően megváltozik. Az igazi Woodroof viszont a barátai elmondása szerint férfiakkal és nőkkel is folytatott viszonyt, Rayon pedig teljesen fikciós karakter.

Phillips kapitány (2013)

A Phillips kapitány című film szerint a címszereplő egy szerény, átlagos fickó, aki 2009-ben véletlenül a Maersk Alabama nevű teherhajóját kalózok által ellenőrzött vizekre irányította Afrika partjainál, majd hősiesen biztonságba juttatott mindenkit.

A legénység néhány tagja szerint azonban Phillips nem érdemli meg, hogy hősként ábrázolják.

Phillips nem volt az a nagy vezér, mint a filmben"

- mondta egyikük név nélkül a New York Postnak. A személyzet 11 tagja be is perelte a Maersk Line-t és a Waterman Steamship Corp-ot, mivel Phillips "szándékosan és tudatosan figyelmen kívül hagyta a biztonságukat". A legénység ügyvédje, Deborah Waters szerint a hajó személyzetének tagjai könyörögtek Phillipsnek, hogy ne menjen olyan közel Szomália partjaihoz, ahol a kalózok garázdálkodnak, de válaszul csak annyit kaptak, hogy őt bizony nem fogja egyetlen nyavalyás kalóz sem megfélemlíteni, és amikor az egyikük észrevette a közeledő kalózhajót, a kapitány egyszerűen kiröhögte.

A kalózok valóban túszul ejtették Phillipset, de az igazi hős a főgépész, Mike Perry volt. Elfogta az egyik kalózt, hogy cserealapként vele tartsa sakkban a többieket.

Phillipset mindez nem akadályozta meg abban, hogy egy sikeres könyvet írjon erről a veszélyes kalandról - a könyv lett végül a film alapja. Szerinte a legénység tagjai azért beszéltek ellene, mert már amúgy is perben álltak a Maersk fuvarozó céggel, mert rendre kalózok veszélyeztette területeken kellett hajózniuk.

Csuklyások – BlacKkKlansman

A legtöbb igaz történeten alapuló film dráma, mert a történelmi, nagy horderejű események általában nagyon komoly dolgok. Néha azonban bizonyos események annyira abszurdak, hogy a filmkészítők nem tehetnek mást, mint hogy inkább vígjátékban dolgozzák fel. Ez történt a Spike Lee-féle Csuklyásokkal is, amely Ron Stallworth nyugalmazott coloradói rendőr (John David Washington) memoárja alapján meséli el, hogy az afroamerikai férfi hogyan épült be a fehér felsőbbrendűséget hirdető Ku Klux Klánba a 1970-es években.

Stallworth telefonon tartotta a kapcsolatot a KKK munkatársaival, míg egy fehér kollégája személyesen vett részt a találkozókon. Ez mind valós, bár Flip Zimmerman, az Adam Driver által alakított fehér nyomozó kitaláció. Szintén kitalált a szerelmi szál. Stallworth nem járt egy Patrice Dumas nevű, politikailag aktív nővel a KKK-kaland idején (ami 1978-ban történt, nem 1972-ben, ahogy a film bemutatja). 

A nyomozás során Stallworth afféle tanítványa lesz a Klán országos vezetőjének, David Duke-nak (Topher Grace). A film végén Stallworth leleplezi és megalázza Duke-ot, felfedve előtte, hogy egy afroamerikai férfi csapta be. A valóságban Duke csak 2006-ban tudta meg, hogy Stallworth nem az, akinek mondta magát.

Zöld könyv – Útmutató az életben

Kevés jobban támadott film van Peter Farrelly Oscar-díjas dramedyjénél. Az olasz sofőr és az afroamerikai zongorista barátságáról szóló filmbe főleg a Mahershala Ali által alakított művész rokonai kötöttek bele, mondván, nem volt itt semmilyen barátság.

Emellett a helyszínek és időpontok is erősen megváltoztak, mivel az utazás több mint egy évig tartott, és nem, ahogy a film sugallja, két hónapig. Dr. Shirley sem idegenedett el egyetlen testvérétől sem: mind a hárommal rendszeresen beszélt.

Az egyik, Mississippiben játszódó jelenetben Tony és dr. Shirley börtönbe kerül, miután egy rasszista rendőrrel összeverekednek. Szabadon engedik őket, amikor dr. Shirley felhív egy befolyásos barátot: Robert Kennedy főállamügyészt. A való életben hasonló esetre Nyugat-Virginiában került sor, amikor egy rendőr megállította őket, mert túllépték a megengedett sebességet. Nem volt verekedés, és csak Vallelongát tartóztatták le. Dr. Shirley-nek nem volt elég készpénze, hogy letegye az óvadékot, ezért ahelyett, hogy átutaltatott volna némi pénzt, felhívta Kennedyt.

Via: Grunge