Vannak filmek, amelyekkel alaposan (és többnyire jogosan) elbán a kritika, és a közönség sem lelkesedik érte – legalábbis a bemutató idején. Valahogy mégis benne ragadnak a köztudatban, és szívesen nézzük meg őket újra és újra.

A The Ringer munkatársai 50 ilyen rossz, de mégis jó filmet gyűjtöttek össze, de nem hasraütésszerűen, hanem három kritériumot figyelembe véve:

1. A film azért élvezhető, mert rossz.
2. Azok, akik készítették, azt hitték, hogy valami minőségit fognak kiadni a kezük alól. (Vagyis az ironikusan rossz filmek nem számítanak.)
3. A bemutató idején a filmnek kritikailag meg kellett buknia, és a Rotten Tomatoeson se lehet 60% feletti az osztályzata.

Túl a csúcson (1987)

Sylvester Stallone karakterei sok lehetetlen dolgot vittek már véghez. Szembeszálltak egy laboratóriumban kitenyésztett külföldi szuperbokszolóval (Rocky IV), végtelen számú vietnami katonával (Rambo 2.), a gravitációval (Cliffhanger – Függő játszma), az ipari börtönkomplexummal (A bosszú börtönében), és még sorolhatnánk. Mindezek közül azonban egyik sem volt olyan lehetetlen feladat, mint amivel a Túl a csúcsonban szembesült, vagyis: újraéleszteni a kapcsolatát a fiával, akiről annak idején a szkanderkarrierje miatt mondott le.

Mindössze ennyi a cselekmény, de nagyon is működik. Tíz év távollét után Hawk, a kamionsofőr felbukkan, pár napig együtt lóg a fiával, megnyer egy szkanderversenyt, és aztán a legjobb barátok lesznek. Annyira egymásra hangolódnak a szkanderen keresztül, hogy hihetetlen módon egyiküket sem érdekli, hogy a fiú anyja közben meghal.

RT: 43%

Eszelős szívatás (1991)

Ebben a Dan Aykroyd által írt és rendezett filmben a Szellemirtók minden karneváli abszurditása megvan, csak jóval töményebben adagolva. Demi Moore és Chevy Chase karaktere egy Valkenvania nevű kisvárosban találja magát fogva ejtve, egy kísértetjárta, titkos futószalagokkal és mozgó falakkal teli kastélyban, ahol van egy Kicsontozó úr nevű, halálos ítéletek végrehajtására szolgáló hullámvasút. A bizarr momentumokat felsorolni is nehéz lenne, van például egy közelharcjelenet, ahol a választott fegyver egy éjjeliedény.

Feltűnik a legendás Tupac a Digital Underground tagjaként, és miközben rappel, a Chase-t és Moore-t bebörtönző öregapó egy orgonán szólózik.

A horrorvígjátékban azonban vannak komolyabbnak szánt pillanatok is, mint amikor a Jimmy Stewart alakját megidéző Chase gyengéden megcsókolja Moore-t az éjszakai tehervonaton, vagyis az alkotók tényleg azt hitték, hogy az abszurd ökörködés mellett egy igazi szerelmi történetet is készítettek.

RT: 8%

 
A hajsza (1994)

James Berardinelli filmkritikus így értékelte a bemutató idején a filmet, amelyben a szökött fegyencet alakító Charlie Sheen egy túszul ejtett nővel a mexikói határ felé menekül:

Mint a modern filmművészet egyik alkotása, A hajsza teljes kudarc. Karaktertanulmányként nem tud túllépni a képregényes stádiumon. Feszes cselekményű thrillerként hiányzik belőle a történet fele. De mint fesztelen, igénytelen szórakozás, telitalálat.

Ez pedig a tökéletes definíciója a rossz, de mégis jó filmeknek. Néhány példa még arra, hogy miért működik a film:

- Charlie Sheen karaktere nem egy nehézfiú, hanem egy gyerekzsúrokra járó bohóc (!), akit összetévesztenek egy másik, szökésben lévő rablássorozatot elkövető bohóccal.
- Két polgárőr - akiket természetesen Anthony Kiedis és Flea a Red Hot Chili Peppersből alakít - megpróbálja elfogni Sheent, de az autójuk összetörik és felrobban
- Sheen és a Kristy Swanson által játszott túsz összejönnek és szexszelnek (az üldözés közben).
- A film végén az immáron szerelmes Swanson ellop egy helikoptert, és Mexikóba menekülnek, ahol boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

RT: 37%

Showgirls (1995)

Sok filmmel megesett már a mozitörténelem során, hogy bemutatásakor mind a kritikusok, mind a nézők utálták, később viszont elindul a felemelkedés útján. Ez történt annak idején a Showgirlsszel is, ami 1995 legnagyobb buktája lett. (A mai napig ez az egyetlen NC-17-es film, amelyet széles körben bemutattak az Egyesült Államokban, és olyan nagyot bukott a kasszáknál, hogy valószínűleg ez az egyetlen oka annak, hogy nem készült több ilyen film). Az azóta eltelt évek-évtizedek során azonban valahogy mégiscsak megtalálta a maga közönségét, akiknek köszönhetően kultklasszikussá nemesült.

Paul Verhoeven (Total Recall – Az emlékmás, Elemi ösztön) alkotása – amelynek a magyar származású Joe Eszterhas írta a forgatókönyvét – egy fiatal lányról (Elizabeth Berkley) szól, aki mindenáron táncos akar lenni, és be is kerül a Las Vegas-i toplesstáncosnők világába, ahol azonban sokkal keményebb az élet, mint gondolta volna…

A rajongók egy része ma már megvan győződve arról, hogy ez az egész katyvasz valójában csak egy ravaszul zseniális szatíra az amerikai álomról. Sőt, You Don’t Nomi címmel készült egy doksi is, amiben amellett érvelnek, hogy gender szempontból ez egy meghatározó mestermű.

RT: 19%

Wild Wild West – Vadiúj Vadnyugat (1999)

1999-ben Will Smith volt Hollywood legnagyobb filmsztárja. Kevin Kline és Kenneth Branagh ekkor már Oscar-díjasok voltak, Salma Hayek pedig Salma Hayek. Mi ronthatna el egy olyan filmet, amelyben ilyen nagyágyúk szerepelnek? Például egy óriási mechanikus tarantula, és a hasonlóan röhejes sztori.

 A Vadiúj Vadnyugat egy kolosszális melléfogás, bombasztikus speciális effektekkel és szinte semmi koherenciával. A kérdés, amit a bemutató idején sokan feltettek, még most is válaszra vár: "mit gondoltak ezek az emberek?" De

egy ilyen kaotikus valamit, egy ilyen totális filmkészítési kudarcot látni mégis igen szórakoztató élmény.

RT: 17%

Háborgó mélység (1999)

Nem túlzás, hogy ebben a filmben található minden idők egyik legikonikusabb filmes halála. A sztori szerint egy tengeri kutatólaboratóriumban cápákon végeznek genetikai vizsgálatokat, és véletlenül kitenyésztenek egy olyan cápafajt, amely okosabb a delfineknél. Amikor a stáb a kísérletek sikerét ünnepli, egy hirtelen jött vihar megrongálja a kutatóbázist és a veszedelmes cápák elszabadulnak.

Az emberek pánikba esnek és egymás ellen fordulnak, a Samuel L. Jackson által alakított Franklin pedig tart egy szenvedélyes beszédet arról, hogy ideje összefogniuk, de pechjére a víz mellett szónokol, és két mondat közben egy cápa elragadja, majd jön egy másik ragadozó, és kettészakítják a szerencsétlen férfit.

És ez még nem minden, hasonlóan vicces és valószínűtlen pillanat, amikor LL Cool J felgyújt egy cápát a vízben (!), amiért az megette a madarát. Renny Harlin rendező alighanem a Cápára akart rálicitálni, ehelyett akaratlanul is vígjáték lett a produkcióból.

RT: 57%

A part (2000)

A rendező Danny Boyle, aki papíron jó filmes. Az író Alex Garland, aki jó író. Leonardo DiCaprio és Tilda Swinton? Jó színészek ők is. Külön-külön minden stimmel, valami mégis félrement.

A part valójában egy utópisztikus kollektivista vízió gyönyörű emberek soknyelvű szocialista társadalmáról, akik semmi mást nem csinálnak, csak halásznak, betépnek és kriketteznek a tengerparton, a tökéletes világukat azonban tönkreteszi a kicsinyesség, az álnokság, a kapzsiság és az amerikai férfiaknak az az arroganciája, hogy a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Ebből a szempontból A part a terrorizmus elleni háború és a 2008-as gazdasági összeomlás előtti filmművészet egyik jellemző alkotása.

RT: 19%

Végső állomás (2000)

A legtöbb ember elég unalmas módon hal meg. Megbotlik a szőnyegben vagy a gyenge immunrendszere felmondja a szolgálatot. A Végső állomás alkotói azt kérdést tették fel, hogy mi lenne, ha a halál megsértődne, amikor valaki kicselezné őt, és ezért bosszút akarna állni? A filmnek (és a folytatásainak) tehát az a lényege, hogy a túlélők szép lassan mind különös, és meglehetősen valószínűtlen balesetek során hunynak el. Ami rendkívül szórakoztató látványosság, csak éppen horrorfilmként egyáltalán nem értékelhető a produkció.

RT: 34%

Bad Boys 2. - Már megint a rosszfiúk (2003)

A Transformers-sorozat előtt a Bad Boys II. volt Michael Bay rendező maximalizmusának csúcspontja. Az akció szórakoztató módon túl van tolva, és egy egész mellékszál foglalkozik Martin Lawrence karakterének merevedési zavarával, ami akkor oldódik meg, amikor véletlenül ecstasyt fogyaszt, az akkor még viszonylag ismeretlen Michael Shannon pedig a KKK egyik tagját játssza, elég furán. 

A Bad Boys 2. úgy rossz, hogy közben mégis működik, köszönhetően főleg a haver-zsaru duó, Lawrence és Will Smith játékának, akik minden jelenetben 100%-ot nyújtanak.

RT: 23%