Rózsaszín flamingók (1972)

Ahogy arról már A filmtörténelem leggyilkosabb szatírái című cikkünkben is írtunk, a szenny pápájának is nevezett John Waters Trash-trilógiájának nyitódarabjában a saját magát alakító transzvesztita sztár, Divine rácsos kiságyban tartott elhízott anyjával és degenerált fiával egy lakókocsiban él. Hősünk a leggusztustalanabb élő ember cím büszke tulajdonosa – amit egy bulvárlap aggatott rá –, egy rivális család tagjai azonban el akarják hódítani tőle a titulust. Az elvetemült házaspár stopposlányokat rabol el, akiket meleg szolgájuk teherbe ejt, majd a 9 hónap leteltével szerencsétlen nőket agyonverik, a gyerekeket pedig leszbikus pároknak adják el. A szubkultúrák erejével a tömegkultúra éles kritikáját nyújtó alkotásban a gyomorforgató versengés során a felsoroltakon kívül

Party zóna (1978)

Aki azt gondolta, hogy az Amerikai pite-filmek a semmiből jöttek, nagyot tévedett, hiszen ez a John Belushi nevével fémjelzett (három évvel a Saturday Night Live című humorműsorban történt legendás debütálását követően bemutatott), egy főiskolai fiúszövetség berkeiben játszódó bulivígjáték méltó elődje Stifler és társai kalandjainak. Ahogy az a lenti videós összeállításban is látható, a színész főleg az étellel való gusztustalankodás terén tett ki magáért

– és igazán mindent megtett a nevettetés érdekében, legyen szó köpetről, hányásról vagy moslékról.

Érdekesség, hogy a filmet a neves vígjátékrendező, John Landis (Blues brothers, Szerepcsere, Amerikába jöttem, Kémek, mint mi, Oscar, Beverly Hills-i zsaru III.) jegyzi, és szerepel benne Donald Sutherland is, akinek a jelek szerint nem derogált játszani egy olyan filmben, amelyben láncfűrésszel szelnek ketté egy lovat.

Tökös tekés (1996)

Nagyon nehéz volt a választás, hogy Bobby és Peter Farrelly munkásságából melyik vígjátékot válasszuk ki erre a prominens listára,

A Tökös tekést végül azért választottuk, mert darabszámra talán ebben van a legtöbb olyan jelenet, a bika megfejésétől a lentebb láthatóig (amelyről már A Farrelly-filmek 7 leggusztustalanabb jelenete című összeállításunkban is megemlékeztünk), aminek a láttán nemcsak felszisszenünk, hanem a legszívesebben tényleg elhánynánk magunkat.

Eszement Freddy (2001)

Az MTV-n futott talkshow-ja népszerűségének csúcsán Tom Green megírta, megrendezte és a főszerepet is eljátszotta ebben a groteszk, már-már buñueli szinten szürreális komédiában, amely nemcsak a valaha készült legundorítóbb, de a valaha készült legrosszabb vígjátékok különféle listáin is gyakran szerepel, teljes joggal. A 20th Century Fox stúdió történelme során

minden bizonnyal ez az egyetlen általuk bemutatott film, amelyben a főszereplő manuálisan izgatja egy ló péniszét

vagy épp elrágja egy újszülött köldökzsinórját – és ezzel nagyjából mindent elmondtunk az Eszement Freddy című alkotásról.

Horrorra akadva 2. (2001)

A Horrorra akadva-franchise minden darabja hemzsegett az undorító részletektől (az első rész spermakitörése például kifejezetten emlékezetes), a legocsmányabb mind közül mégis talán a második film, amely egyes vélemények szerint – a legkülönfélébb testnedveket tartalmazó poénok felvonultatása miatt – egy életre kelt karikatúra a Hustler magazinból.

Szakértők azt ajánlják, ezt a komédiát mindenképpen üres hassal nézzük,

mert a Chris Elliott által megformált demens komornyik (akinek pudvás fogaival csak érett pattanásai vetélkednek), illetve a hozzá kapcsolódó jelenetek erősen igénybe veszi a gyomrot. Erre kiváló példa a lenti, ma már politikailag súlyosan inkorrektnek számító képsor, amelyben a legnagyobb poén, miután a férfi gyakorlatilag megerőszakol egy sült pulykát az asztalnál, hogy csökevényes, sérült kezével minden ételt végigfogdos – amire az „én bacim”- vetélkedő csattanós lezárása teszi fel a koronát.

Amerikai pite 3. – Az esküvő (2003)

Farrellyék műveihez hasonlóan az Amerikai pite-filmek esetében is a bőség zavarával küzdöttünk, már ami az ocsmányabbnál ocsmányabb jeleneteket illeti, hiszen az első rész „világos söre”, a második opus „aranyesője” vagy épp az Amerikai pite: A találkozó hűtőládába szarása is elég erős jelenet. Mi azonban a harmadik darab mellett tettük le a voksunkat, az esküvői tortán elhelyezett frissen nyesett fanszőrön kívül elsősorban a Rózsaszín flamingók című, már említett klasszikust megidéző kutyaszarevős képsora miatt.

Jackass 3D (2010)

Aki ismeri a jackasses fiúk munkásságát, az tudja, hogy nemcsak elképesztően veszélyes mutatványokat vállalnak be, de elképesztően undorítóakat is – így ebben az esetben is áll a már a Farrellyéknél és az Amerikai pite-moziknál is ismertetett „bármelyiket választhattuk volna” szabály. Az első rész hugyosjégkása-evése és a második film fingszkafandere ellenében mi végül a Jackass 3D-t választottuk (ami igazából már a negyedik Jackass-mozi a sorban, hiszen volt 2 és feledik rész is), amelyben nemcsak a hírhedt izzadtságivós, de a talán minden másnál gyomorforgatóbb toi toi vécében bungee jumpingolós jelenet is megtalálható.

Aki pedig mélyebben is el akar merülni a témában, annak melegen ajánljuk A 10 legbrutálisabb Jackass-produkció című cikkünket.

Koszorúslányok (2011)

Ennek az esküvői vígjátéknak az alkotói sikerrel bizonyították, hogy egy női komédia adott esetben ugyanolyan undorító lehet, mint bármelyik, amelyikben férfi főszereplők gusztustalankodnak önfeledten. A Koszorúslányok pedig megvalósítja azt a bravúrt, hogy emellett megmarad a női barátságról szóló szellemes, okos és érzelmes felnőttmesének. Paul Feig rendezésének (amely a főszerepet hozó Kristen Wiig és Annie Mumolo forgatókönyvén alapul; nagy hiba lenne megfeledkezni az érdemeikről) gyakorlatilag csupán egyetlen jelenete van, ami miatt felfért a leggusztustalanabb komédiákat tartalmazó listánkra – az azonban olyan emlékezetes, hogy aki egyszer látta, sosem feledi.

Igen, természetesen a menyasszonyi ruhában az úttestre szarással felturbózott, össznépi cifra fosásban és egymás hajára hányásban kicsúcsosodó tömeges ételmérgezésre gondolunk.

Nedves tájak / Készen állsz Helenre? (2013)

„A lányok is ugyanolyan undorítóak, mint a fiúk” vonal újabb versenyzője ez a magyar forgalmazásban kétféle címmel is ismert német alkotás, ami viszont a Koszorúslányoktól eltérően

művészileg a lehető legkövetkezetesebben viszi végig a gusztustalankodást,

hiszen a tabudöntögető felnövekvéstörténet cselekménye egészének a fókuszában az áll, hogy a címszereplő tinilánynak milyen különleges a kapcsolata saját és mások testnedveivel, illetve hogy milyen megszállottan utasítja el a higiénia fontosságát. Helen számára ennélfogva egy nyilvános vécé igazi kaland, ahol új tapasztalatokra tehet szert. Egyébként általában mindenre és mindenkire őszinte nyitottsággal és kíváncsisággal tekint, de leginkább azokra a dolgokra, amelyek szexuális szempontból is új lehetőségeket tartogatnak – legyen az egy kedves idegen vagy egy zöldségféle…

Agyas és agyatlan (2016)

Ennek a Sacha Baron Cohen nevével fémjelzett kémfilmparódiának a főhőse egy agyatlan angol focihuligán (Cohen), akinek egy penge brit titkos ügynök (Mark Strong) a testvére. A sors úgy hozza, hogy a furcsa párosnak közösen kell menekülnie, és egy alkalommal konkrétan egy nőstény elefánt vaginájában rejtőznek el. Balszerencséjükre az állatot épp elkezdi hágni egy felajzott hím, és mivel a tesók azt szeretnék, ha az aktus minél előbb véget érne, ők is besegítenek, hogy minél hamarabb megtörténjen az ejakuláció. Mivel egy tágabb képkivágatban azt is megmutatják, hogy még egy igen-igen hosszú sornyi elefánt áll sorban a nőstényhez, nem nehéz kitalálni, hogy mi következik.

(via BFI, Variety)