Születésnap (1998)

(A Dogma-filmek szabályrendszerét a cikk alján olvashatod el.) Michael (Thomas Bo Larsen) és bátyja, Christian (Ulrich Thomsen) megérkeznek apjuk vidéki kúriájára, ahol születésnapi partira készülnek. Az egész népes rokonság összejön az alkalomra, az apa 60. születésnapját ünneplik. Beárnyékolja az eseményt az a szomorú tény, hogy nemrég öngyilkos lett az egyik testvérük, Linda.

Christian mond kéretlen ünnepi köszöntőt,

amelyből szörnyű titok derül ki apjukkal kapcsolatban. A társaság képmutató módon próbálja továbbra is megőrizni azt a látszatot, mintha minden rendben lenne, ám valójában mindenki érzi, hogy Christian bejelentése után már semmi nem lehet ugyanolyan, mint azelőtt volt - nem mintha a makacs Christian hagyná, hogy mindenki menjen a dolgára. Thomas Vinterberg éjsötét, morbid humorral átszőtt munkája a legkeményebb családi dráma, örökre emlékezetes marad mindenki számára, aki csak látta.

Idióták (1998)

Bár már a Hullámtörés (1996) című munkáját is a Dogma-szabályok ihlették, Lars von Trier számára ez volt az a film, ami színtisztán a mozgalom által felállított kereteken belül mozgott. Az "idióták" fiatal emberek csoportja, akikben egy a közös: az idiotizmus. A főhadiszállásuk egy villa, ahol azzal töltik szabadidejüket, hogy felkutassák az idiotizmus rejtett, méltatlanul alábecsült értékeit. Tehetségüket folyamatosan tesztelik.

Habzsolják az életet, idióta, de nagyon is tudatos tetteik révén a társadalommal dacolnak.

Semmi sem fogható a sikerhez, amikor valamelyikük túlszárnyalja önmagát. Karen (Bodil Jorgensen) véletlenül találkozik a csoport három tagjával, és akaratlanul is részese lesz a játéknak...

Mifune utolsó dala (1999)

Kresten (Anders W. Berthelsen) éppen a nászéjszakáját követő hajnalon kap értesítést arról, hogy meghalt az apja. A gond csak az, hogy feleségének azt mondta, nincsenek élő rokonai. Sebtében elutazik apja lepusztult farmjára. Ám nemcsak a temetésről kell gondoskodnia, hanem gyengeelméjű bátyjáról is. Felvesz egy házvezetőnőt, Livát, akiről kiderül, nem az, akinek kiadja magát. Különös szituációk egész sora veszi ezzel kezdetét. A Lars von Trier által elindított filmes mozgalom, a Dogma keretein belül készült alkotás a harmadik a sorban az Idióták és a Születésnap után – nem lett olyan híres, mint a két előző munka, de remek ugródeszka lett a Anders Thomas Jensen és Soren Kragh-Jacobsen író-rendezőpárosból Jensennek, akinek aztán olyan remekműveket köszönhettünk, mint a Zöld hentesek (2003) vagy az Ádám almái (2005). A cím Toshiro Mifunéra, a legendás japán színészre utal.

Julien, a szamárfiú (1999)

Hamar felfigyeltek a Dogma-mozgalomra, és nemzetközi szinten is lettek követői. Az amerikai független film egyik kiemelkedő alakja, Harmony Korine lett az első, aki Dánián kívülről lépett be a körbe, alá is írta a mozgalom ún. tisztasági fogadalmát – igaz, a jóváhagyott szabályok közül néhányat nem tartott be, például nem 35 mm-es filmre forgatott -, de a bizottság, köztük

Vinterberg és von Trier jóváhagyta az „eltévelyedést”.

A címszereplő Julien (a skót Ewen Bremner a Trainspottingból) egy fiatal skizofrén srác, aki egész nap nem csinál mást, mint fogyatékos fiatalokkal lóg, vagy elviseli apja (a rendezőlegenda Werner Herzog) válogatott megaláztatásait. Kallódó nővére közben gyereket vár, talán pont Julientől. A film radikális formanyelven mesél az amerikai családideál széteséséről, ugyanakkor egy őszinte személyes vallomás is, mivel Korine a címszereplőt saját nagybátyjáról mintázta.

Szerelmesek (1999)

Jean-Marc Barr, akit annak idején A nagy kékség (1988) tragikus sorsú búvárjaként ismert meg a világ, idővel rendezőként is nevet szerzett magának, így lelkesen fogadta a Dogma-mozgalom, már csak azért is, mert ő volt von Trier Hullámtörésének (1996) egyik főszereplője. Filmjének hőse, Dragan (a boszniai szerb Sergej Trifunović), a volt Jugoszláviából érkezett fiatal festő, belép egy párizsi könyvesboltba, Jeanne (Élodie Bouchez), a pénztároslány pedig első látásra beleszeret. Már aznap estére találkát beszélnek meg, aztán éjszakára sem válnak el egymástól. Boldog napokat töltenek együtt Párizs utcáin, míg ki nem derül, hogy Dragannak nincs tartózkodási engedélye, és mindössze három napja van, hogy elhagyja az országot.

Olasz nyelv kezdőknek (2000)

Andreas (Anders W. Berthelsen) egy szomorú dániai külvárosba költözik, ahol segédlelkészként kapott állást. A barátságos szállodaportás rábeszéli, hogy iratkozzon be olasz nyelvtanfolyamra. Az esti kurzuson résztvevő csoport vegyes összetételű, de csupa kedves emberből áll, van ott cukrászdai eladónő, fodrász és pincér, aki

mellesleg óriásiJuventus-szurkoló.

Ezeknek a sérülékeny, magányos, de jólelkű embereknek a nyelvtanfolyam alkalmat ad arra, hogy megismerjék a szerelmet - és vele önmagukat -, méghozzá hamisítatlanul olasz módon! Lone Scherfig új irányba fordítja a Dogma vezérelveit: a kamera helyett a forgatókönyv és az improvizáció garantálja a spontaneitást ebben az életigenlő, mégis szomorkás vígjátékban.

Elérhető az Apple iTunes-on.

Igazi ember (2001)

Felnőtt mese egy láthatatlan férfiról (a zseniális Nikolaj Lie Kaas), aki esélyt kap arra, hogy igazi ember legyen. A hétéves Lisa a munkájuknak élő Charlotte és Walter egyetlen gyermeke. A magányos kislány egyetlen társasága saját képzeletének szülötte: "P", a láthatatlan ember, aki a szoba tapétája mögött lakik. Egy szerencsétlenség következtében a család otthona megsemmisül, de "P" életre kel és kisétál a romok közül. Személyazonosság nélkül azonban bevándorlónak nézik, és menekülttáborba küldik. Mikor onnan kikerül, "P" jóságával hamarosan öntudatlanul megváltoztatja a környezetében lévő emberek életét. Hamarosan azonban szembesülnie kell az emberi gonoszsággal és rosszindulattal, ezért "P" drámai változáson megy át

- lelke megkeményedik, igazi emberré válik.

Ake Sandgren abszurd vígjátékot készített a modern társadalomról, főszerepben a Rekonstrukció és a Hogy szeretsz? itt még nagyon fiatal sztárjával.

Elérhető az Apple iTunes-on.

Szerelem magyarázat nélkül (2001)

Kira (Stine Stengade) és Mads (Lars Mikkelsen) már néhány éve házasok, amikor Kira két évre bekerül a pszichiátriára. A történet azzal kezdődik, hogy az asszony hazatér férjéhez és két gyerekükhöz. Kira azonban még nem gyógyult meg teljesen, és nehezére esik megbirkózni a külvilággal, ráadásul arra gyanakszik, hogy Mads-nek viszonya volt, amíg ő a kórházban volt. Néhány botrány után Kira

kap még egy utolsó esélyt, hogy tegyen valami jót.

Vajon elég erős a szerelmük ahhoz, hogy a problémákon felülemelkedjenek? Az nyilván valamiféle fricska a filmben – amely sokban emlékeztet John Cassavates remekművére, az Egy hatás alatt álló nő re (1974 ) -, hogy Mads Mikkelsen öccsét, Larst pont Mads-nak hívják Ole Christian Madsen filmjében.

Hogy szeretsz? (2002)

Susanne Bier filmje négy emberről - két párról - szól, arról, hogy milyen váratlanul és készületlenül éri őket, amikor az élet törékenységével szembesülnek. Hogyan reagálnak? S szerelmük kiállja-e a szakítópróbát? Cecilie (Sonja Richter) és Joachim (Nikolaj Lie Kaas) fiatalok és szerelmesek. Készülnek összeházasodni, előttük áll az élet. De a dolgok rosszra fordulnak, és hirtelen minden a feje tetejére áll. Nem csak Cecilie és Joachim számára változik meg minden, hanem Marie (Paprika Steen) és Niels (Mads Mikkelsen) életében is.

A kapcsolatok addig átlagos szövésű szálai egy baleset következtében teljesen összekuszálódnak.

Joachim lebénul, menyasszonya, Cecilie pedig beleszeret annak a nőnek a férjébe, Nielsbe, aki a balesetet okozta. A filmben idő és tér lényegtelenné válik; a rendezőnő - aki egyúttal a film írója is - finom részletekkel mutat rá az emberi kapcsolatok esetlegességére.

Bűnök (2004)

Anna (Ann Eleonora Jorgensen) női börtönben dolgozik lelkipásztorként. Itt találkozik Kate-tel (Trine Dyrholm), aki csodákat képes véghezvinni, ami abban nyilvánul meg, hogy drogosokat támaszt fel a túladagolás utáni állapotból. Kate-nek azonban van egy szörnyű titka: hagyta szomjan halni gyermekét, miközben maga is drogozott. A történet számos konfliktust dolgoz fel, a legsúlyosabb Anna terhessége körül keletkezik, ugyanis kiderül, hogy gyermeke nagy valószínűséggel Down-kóros lesz. Felmerül az abortusz lehetősége, ám ez Anna esetében különösen nehéz kérdés, hiszen

a börtönben olyan anyákkal is foglalkozik, akik megölték gyermeküket.

Annette K. Olesen rendezőnő kifejezetten női történetével az egyébként sokszor játékos, merész Dogma-filmek egyik legszikárabb, legkomorabb alkotását hozta össze.

Végül íme, a Dogme95 jóváhagyott szabályai, amelyet minden rendező betartani hivatott:

• A felvételeket a valódi helyszíneken kell készíteni. Kellékek nem használhatók.(Ha valamilyen kellékre szükség van, olyan helyszínt kell választani, ahol a kellék megtalálható.)
• Hang nem rögzíthető a képtől függetlenül, és fordítva. (Zene csak akkor használható, ha a forgatás helyszínén tényleg van zene.)
• Kézikamerát kell használni. Minden ebből adódó mozgás engedélyezett. (A történetnek nem ott kell játszódnia, ahol a kamera van; a kamerának kell ott lennie, ahol a történet játszódik.)
• A filmnek színesnek kell lennie. Speciális világítás nem használható. (Ha túl kevés lenne a fény, akkor a jelenetet ki kell vágni; esetleg egy kamerára rögzített lámpa használható.)
• Optikai trükkök és szűrők használata tilos.
• A film nem tartalmazhat felszínes, sekélyes cselekményt. (Gyilkosság, fegyverek stb. nem szerepelhetnek.)
• A cselekménytől sem időben, sem térben nem lehet eltávolodni. (A filmnek itt és most kell játszódnia.)
• A műfaji film nem elfogadható.
• 35 mm-es filmre kell forgatni az anyagot.
• A rendező nevét nem lehet feltüntetni.