A 21. század néhány legjobb vígjátéka

Ami biztos: bármelyiket érdemes elővenni egy borús délután. A lista persze tetszés szerint bővíthető.

A 40 éves szűz (2005)

Steve Carell számára a 2005-ös esztendő hozta meg az igazi áttörést: akkor indult a Hivatal amerikai változata, amiben Michael Scott önálló jogán is zseniális karakter, messziről sem akarja utánozni Ricky Gervais David Brentjét, és ez így is van jól. A 40 éves szűz pedig a mozikban menetelt a diadalmas siker felé, hogy hamarosan klasszikussá váljon. Ebben Carell egy szerethető, félénk fickót játszik, aki nagyobb biztonságban érzi magát geek-álomvilágában, mint a valóságban, olyannyira, hogy még barátnője sem volt soha. Szívderítő romantikus vígjáték, hatalmas poénokkal, köztük a híressé vált mellkas-szőrtelenítéssel.

 

Rocksuli (2003)

Ez a film maga Jack Black. Illetve az, hogy Jack Black maga a rock 'n roll. A bumfordi színész végigbolondozza a filmet, minden gesztusából árad, hogy mennyire szereti ezt a muzsikát. No és persze ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem, akik a hangszereken is remekül játszanak, és a remekebbnél remekebb nótákról.

 

Amerika kommandó: Világrendőrség (2004)

Matt Stone és Trey Parker, a South Park szabadszájú alkotói kipróbálták a marionettbábokat is, méghozzá fantasztikus eredménnyel. A legnagyobb hollywoodi akciófilmeket idéző látványvilág egyszerűen tökéletes, a poénok a rajzfilmsorozatot ismerve a szokásosak: tiszteletlenek, szókimondók, helyenként kifejezetten gusztustalanok. Ugyanakkor a mondanivaló nagyon is a helyén van, hiszen az Amerika kommandó gyilkos szatíra, és nem mellesleg röhejessé teszi Kim Dzsongilt és egész Észak-Koreát is. És persze Matt Damont.

 

Tapló télapó (2003)

A tróger humor kedvelőinek igazi kincs Billy Bob Thornton masszív alkoholista, mocskos szájú simlis Mikulásának története. A folytatás sajnos már kevésbé jó, de ezt bármikor érdemes újranézni, és olykor még a szívet is megmelengeti. Hiszen mégis csak karácsonykor játszódik.

 

Égető bizonyíték (2008)

Talán még a Coen-tesók sem tudják, miről szól ez a film, ám kétségtelenül vicces. George Clooney és a pincében barkácsolt női örömszerző alkalmatossága, a végtelenül hülyét játszó Brad Pitt, és még sorolhatnánk, de egyébként mindenki idióta ebben a filmben. Nem kell érteni, nem is lehet, csak nézni kell.

 

Borat (2006)

Sacha Baron Cohen nem először ötvözte mesterien az alpári humort a leggyilkosabb szatírával – a 2018-as Who is America című sorozatával fejlesztette ezt tökélyre. Borat a kazah nép egyszerű, bajuszos fiaként körbenéz az Egyesült Államokban, kíméletlenül rávilágít az emberi hülyeségre, a politikai korrektséget hírből sem ismeri, sokat gusztustalankodik, és elrabolja Pamela Andersont.

 

Haláli hullák hajnala (2004)

Az Edgar Wright-Simon Pegg-Nick Frost trió úgynevezett Cornetto-trilógiájának első darabja az akkoriban nagyon trendi zombifilmeket parodizálta ki, jóféle brit humorral és azzal a tipikus kisemberi hozzáállással, hogy ki a francot érdekel az apokalipszis, gyerünk inkább a kocsmába. Hamar kultfilm is lett, teljesen megérdemelten.

 

Volt egyszer egy Hollywood (2019)

Talán fura, hogy Quentin Tarantino tavalyi filmje szerepel a listán, de hát mégis csak egy nagyon vicces filmről van szó, amiben ugyanúgy nevetünk a szerepe szerint életközépi válságban kínlódó Leonardo Dicaprión és a Manson-gyilkosságon is. Fura dolog ez, hiszen lehetett volna kegyeletsértés is, de Tarantino párhuzamos univerzumában valamelyest happy enddel zárul a mészárlás, azaz az aljas kis szektásokat mészárolják le, és literszámra folyik a vér, mégis, mindez nagyon-nagyon vicces. 

 

A híres Ron Burgundy legendája (2004)

Will Ferrell megosztó figura, mert sokan szeretik otromba humorát, mások azonban a falra másznak tőle. Akik szeretik, azokat tökéletesen kielégíti a tapló híradós műsorvezető története. Ferrell mellett láthatjuk Paul Ruddot, Steve Carellt mint a világ leghülyébb embereit, de aprócska szerepekben feltűnik Jack Black, Ben Stiller, Seth Rogen, Tim Robbins, és ahogy mondani szokás, sokan mások. 

Trópusi vihar (2008)

Ben Stiller vígjátékát lehetetlenség csak egyszer megnézni, és azon filmek közé tartozik, ami magyar szinkronnal talán jobb is, mint az eredeti, hiszen olyan arany igazságokat is hallhatunk, mint a "sose nyomjál full kretént".