A mérgező kapcsolatok alaposan kiaknázható területe mindig is kedvelt témája volt a filmeseknek, a negyvenes évektől napjainkig. A legjobban sikerült, mára klasszikussá vált alkotásokból válogattunk.
Gázláng (1944)
George Cukor hitchcocki ihletésű rendezésében a mézeshetek végeztével egy pár egy ódon házba költözik, amit a feleség (Ingrid Bergman) örökölt gyilkosság áldozatául esett nagynénjétől. Amit a nő nem tud, hogy újdonsült férje (Charles Boyer) csak az idős asszony által elrejtett drágaköveknek akar a nyomára bukkanni, és gonosz játékot kezd játszani a házban: a bújócska végcélja, hogy a kétségbeesett feleség kételkedni kezdjen saját elméje épségében.
Nem félünk a farkastól (1966)
Vasárnap éjjel van van. Egy középkorú házaspár valami partiról tér haza, és unalomból civódni kezdenek. Egy fiatal házaspárt várnak, akiket a papa kérésére kellene elszórakoztatniuk – az este azonban nem várt fordulatokat vesz, amikor George (Richard Burton) és Martha (Elizabeth Taylor), az idősebb pár tagjai egymásnak esnek. Mike Nichols Edward Albee színdarabja nyomán készített alkotása a toxikus kapcsolatokat bemutató filmek alfája és ómegája. A való életben is egy párt alkotó Burton és Taylor hátborzongatóan hiteles lajstromát nyújtják a passzív-agresszív manipulációknak,
miközben a George Segal és Sandy Dennis által alakított fiatal páros először csak csapdába esve érzi magát ezen a pokoli vacsorán, majd kiderül, hogy náluk sem minden olyan kerek, mint amilyennek tűnik…
Kötözz meg és ölelj! (1990)
Rickyt (a fiatal Antonio Banderas) most engedték ki az elmegyógyintézetből, és pontosan tudja, mit akar csinálni. Üldözi Marinát, a pornószínésznőt (Victoria Abril), és megpróbálja meggyőzni, hogy menjen hozzá feleségül. A spanyol Pedro Almodóvar bizarr fekete komédiájában a terítékre kerülő viszony
már-már a paródiáját nyújtja a toxikus kapcsolatoknak,
hiszen emberrablás és fogva tartás is történik benne, és akkor a további meredek fordulatokról még nem is beszéltünk. A mesternek ez a különös románca is velejéig beteges és provokatív, mégsem tudunk nem odanézni.
Végzetes vonzerő (1987)
A családos Dan (Michael Douglas) számára jó ötletnek tűnt a dögös Alexszel (Glenn Close) nyélbe ütött alkalmi légyott. Ám megdöbbenve veszi észre, hogy az egyéjszakás kalandnak indult kapcsolatból nem tud kiszállni. A volt partnernő igényt formál rá, a visszautasítás után pedig bosszút esküszik: pokollá teszi előbb Dan, majd felesége (Anne Archer) és kislánya mindennapjait – sőt, csakhamar kiderül, hogy az életük sincs tőle biztonságban. Az erotikus thriller (ahogy azt a későbbiekben is látni fogjuk) kiváló terep a mérgező kapcsolatok mibenlétének feltérképezésére, amit a Végzetes vonzerő ügyesen ki is használ.
S habár Adrian Lyne klasszikusa felett kissé eljárt az idő, mivel rendkívül káros szexista sztereotípiák szellemében készült,
azt nem vitathatjuk el tőle, hogy nagyon ütősen jeleníti meg a viszonyok és aszimmetrikus kapcsolatok csapdahelyzeteit.
A film mai szemmel
Már nem is annyira vonzó a Végzetes vonzerő
Így járt el az idő a nyolcvanas évek klasszikus thrillere felett.
Tovább
Elemi ösztön (1992)
A San Franciscó-i night club tulajdonosát, Johnny Bozt holtan találják az ágyában. Nick Curran nyomozó (Michael Douglas) kapja meg az ügyet, aki ugyan ma már teljesen tiszta, de múltjában nagy szerepet kapott az alkohol és a kábítószer. Az első számú gyanúsított Catherine Tramell, a titokzatos és kihívó regényírónő (Sharon Stone), aki Boz szeretője volt. Kiderül, hogy a bűntett pontos mása a Catherine egyik könyvében leírt gyilkosságnak. Nick azonban nem tud ellenállni a nő vonzerejének. Paul Verhoeven erotikus thrillerében szex és erőszak kéz a kézben jár,
Blue Valentine (2010)
Cindy (Michelle Williams) és Dean (Ryan Gosling) házassága hullámhegyekkel és -völgyekkel tarkított. Kapcsolatuk most megint megromlott, ám úgy tűnik, ezúttal végleg eltávolodtak egymástól. Ebben az is szerepet játszott, hogy míg Dean megmaradt ugyanolyan egyszerű srácnak, mint amilyen egykoron volt, Cindy sok álmát volt kénytelen feladni. Mielőtt azonban végleges elhatározásra jutnának, úgy döntenek, tesznek még egy próbát, hátha sikerül megmenteniük a házasságukat. A szívük mélyén talán abban reménykednek, hogy újra felizzik köztük a régi szenvedély. Derek Cianfrance romantikus drámája ambivalens módon
egyszerre bensőséges és szívszaggató portrét nyújt erről a rendkívül destruktív kapcsolatról, miközben olyan kendőzetlen őszinteség jellemzi, ami nagyon ritka még a független amerikai filmekben is.
Holtodiglan (2014)
Nick (Ben Affleck) és Amy (Rosamund Pike) ötödik házassági évfordulójukra készülnek. Viszont az ünnepi nap reggelén a nő nyomtalanul eltűnik. Nick a rendőrséghez fordul, akik azonnal el is kezdik a nyomozást az ügyben – ennek során pedig egyre több nyom utal arra, hogy a látszólag boldog pár élete számos sötét titkot rejt. A nyomozás előrehaladtával szinte mindenki arra gyanakszik, hogy
Nick nem is olyan ártatlan, mint amilyennek beállítja magát.
Számos hazugságon érik, és a helyzethez képest elég furcsán viselkedik, amivel még inkább magára tereli a rendőrség és a média gyanúját.
David Fincher Gillian Flynn bestsellere alapján rendezett remeke azóta külön alműfajt hozott létre a párkapcsolati témát és a thrillert ötvöző zsáneren belül, s habár ennél közelebbit nem árulhatunk el spoiler nélkül, annyi bizonyos, hogy
Házassági történet (2019)
A Blue Valentine-hoz hasonlóan Noah Baumbach önéletrajzi ihletésű munkája is kíméletlen, de egyben szívmelengető képet fest a nézőknek egy házasság széthullásáról és egy család összetartásáról. Korábbi, A tintahal és a bálna című alkotásában a forgatókönyvíró-rendező a gyerek nézőpontjából mutatta be részben saját szülei kapcsolatát alapul véve a válás krízisét, az Oscar-díjas későbbi műben pedig saját és Jennifer Jason Leigh házasságának a csődjét prezentálja, abszolút a szülők vitriolos és keserű szemszögéből. Habár a végén sikerül előremutató üzenettel búcsúzni a nézőtől, amikor az Adam Driver által alakított férj kiköpi a száján a gyermeke anyjára (Scarlett Johansson) vonatkozó
„minden reggel, amikor felkelek, azt remélem, hogy meghaltál”
szavakat, az elég mélyre megy.
(via Independent)
A romantikus filmekben sem ritka...
Mérgező kapcsolatok a romantikus filmekben
Összeállításunkban nem az olyan, egyértelműen toxikus viszonyokat ábrázoló filmeket gyűjtöttük össze, mint a Holtodiglan, a Nem félünk a farkastól, a Gázláng vagy a Végzetes vonzerő, hanem azokról az alkotásokról rántjuk le a leplet, amelyek romantizálják a mérgező párkapcsolati viselkedést.
Tovább
