Nem csak a sztori végén eshet le az állunk.
Nem csak a filmek végére időzíthetnek olyan jeleneteket, amiktől köpni-nyelni nem tudunk, sőt az úgynevezett WTF-pillanatok (What the fuck?, vagyis Mi a fasz?) általában aljas módon, a játékidő kellős közepén támadnak be. Nyolc ilyen mozzanatot szedtünk most össze a legkülönfélébb filmekből, amiktől több emeletet zuhant az állunk, mikor először láttuk.
Óvatosan, innentől spoileres tartalom!
A medve – Ragyogás (1980)
Stanley Kubrick filmje tele van zavarba ejtő dolgokkal, legutóbb épp arról írtunk, hogy Jack Nicholson többször is belenéz a kamerába a film során. Számtalan ikonikus pillanata van Stephen King rendhagyó regényadaptációjának, de most egy olyat emelünk ki, amit egyáltalán nem tudunk hova tenni, és talán megdöbbentőbb, mint a szilveszteri fotó a végén. Arról a pillanatról van szó, amikor Winifred (Shelley Duvall) az egyik szobában
megpillant egy medvejelmezes egyént, aki egy elegánsan öltözött öregúr lába közt félreérthetetlen dolgokat csinál.
Az egészre semmi magyarázat nincsen, csak nagyon-nagyon fura az egész. Ha valamennyire meg akarjuk érteni a jelenetet, az eredeti regényhez érdemes fordulni, ami azért érdekes, mert Kubrick teljesen átszabta azt. Mégis, itt találjuk meg a nyitját: az idős úr Horace Derwent, a Szépkilátás Hotel titokzatos tulajdonosa, a jelmezes férfi (a könyvben kutya, nem medve) pedig Roger, a szerelme.
A Mikulás – Szörnyecskék (1984)
Mi lehet megdöbbentőbb annál, hogy hüllőszerű lények kelnek ki egy cuki kis szőrmókból, és mint akinek minden mindegy, elkezdenek randalírozni a békés kisvárosban, karácsonykor? Természetesen az a sztori, amiben Kate (Phoebe Cates) elmeséli, miért is utálja a karácsonyt – na ott tényleg padlót fogott, aki látta, és még éveken át kísértette ez a történet. Röviden összefoglalva, Kate kilencéves volt, amikor karácsony este hiába várták haza az apját munkából. Aztán pár nappal később, amikor még mindig nem került elő, tüzet akartak rakni a kandallóban és furcsa szagot éreztek.
A tűzoltók megtalálták az apja holttestét a kéményben: Mikulásnak volt öltözve, meg akarta lepni a lányát, nyakát szegte, és meghalt.
A jelenetet szinte mindenki ki akarta vágni a végső változatból, egyedül a rendező, Joe Dante ragaszkodott hozzá.
A hajléktalan – Mulholland Drive (2001)
David Lynch tulajdonképpen a megdöbbentés mestere, és igazából bármelyik jelenetet kiemelhetnénk bármelyik filmjéből, ám a választásunk a Mulholland Drive egyik emlékezetes pillanatára esett. Mindjárt meg fogjátok érteni, miért! A film elején van egy párbeszéd, amiben egy férfi meséli el az álmát egy másiknak a Winkie’s nevű étkezdében. A lényege, hogy már kétszer is álmodott ezzel a hellyel, és mindkettőben benne volt a társa is. Mindketten nagyon féltek, mégpedig azért, mert egy férfi volt a parkolóban, akinek a falon át is látta az arcát. Ezután hátramennek, hogy megnézzék, tényleg ott van-e a férfi. Ami igazán sokkoló, hogy az álmodónak igaza van, és tényleg
megpillantják a rémes képű hajléktalant a parkolóban.
A palacsinta – Kabinláz (2002)
Eli Roth több mint 20 évvel ezelőtt készítette el egyik legjobb filmjét: a Kabinláz a maga egyszerűségében nagyszerű, ahogy egy láthatatlan mikroorganizmus, egy húsevő vírus slasherbe illő stílusban végez a vakációzó fiatalokkal. Azt a jelenetet viszont nem igen tudjuk hova tenni, mikor ez egyik túlélő lekocsikázik a benzinkúthoz, ahol segítséget kér, és miközben várja, hogy a tulaj telefonáljon,
a hintaágyon ülő kisfiú egyre erőszakosabban kiabálja, hogy „Palacsinta!”, miközben karatemozdulatokat lejt, majd megharapja a szerencsétlen túlélőt, és így ő is megfertőződik.
Az emós Peter – Pókember 3. (2007)
Sam Raimi Pókember-trilógiájának kétségtelenül az utolsó a leggyengébb darabja, de ha Venom nem is lett olyan emlékezetes, a seggrázó Peter Parker láttán biztos mindenki felkapta a fejét. A fekete pókruha ugyanis nemcsak Pókembernek ad extra erőt, de Peter is magabiztosabb lesz a földönkívüli szimbióta társaságágban. Ezt pedig egy olyan jelenetsorban mutatja meg Raimi, ahol Tobey Maguire megcsillantja komikusi tehetségét. A félénk és visszahúzódó Peter lányokkal flörtöl, visszaszól a főszerkesztőnek, és
még a seggét is riszálja, miután vett egy leárazott öltönyt.
Mindezt feketében, emós friszkóval – ez tényleg igazi WTF-pillanat!
A visszatekerés – Furcsa játék (1997) és Funny Games U.S. (2007)
Michael Haneke kétszer forgatta le minden idők legmegrázóbb filmjét, amiben két szadista fiatal puszta heccből terrorizál egy családot. Az 1997-es osztrák és a tíz évvel későbbi amerikai verzió sok ponton megegyezik, így mindkettőben benne van az jelenet, amivel a rendező lebontja a negyedik falat. Ugyanis a történet egy pontján sikerül végezni az egyik sráccal, ám ahelyett, hogy a másikat is kivonnák a forgalomból, az
megkeresi a távkapcsolót, visszatekeri az eseményeket,
és megakadályozza, hogy lelőjék a társát. A néző meg ámul, hogy akkor most mi is történt itt?! (A magyarázat persze egyszerű: Haneke azt érzékeltette ezzel, hogy tehetnek bármit, a családot addig fenyegeti a veszély, amíg a két fiú ezt akarja.)
A csecsemő – anyám! (2017)
Sokféleképpen lehet értelmezni Darren Aronofsky filmjét: lehet a klímaváltozás allegóriája, de a vallási mitológiában is kereshetjük a gyökereit. A film egyik kulcsjelente olyan vizuális erőszakot tár elénk, amire kevés példa van a modern mozitörténetben. Miután Jennifer Lawrence nem hajlandó átadni a gyermekét, Javier Bardem megvárja, míg elalszik, aztán elveszi mellőle, majd megmutatja a házukba érkezett tömegnek, ahol kézről kézre adják egymásnak. Mire Lawrence észreveszi, hogy eltűnt a babája, és kétségbeesetten keresni kezdi,
már csak a szétmarcangolt holttestét találja, és az embereket, akik a húsát eszik.
A telefonpózna – Örökség (2018)
Egy horrorfilmből nem igazán érdemes kiemelni, ha valamelyik szereplő meghal, hiszen ez a műfaj sajátossága. De Ari Aster filmje azért érdemel helyet a listánkon, mivel a furcsa viselkedésű és kattogó hangot hallató Charlie (Milly Shapiro) tényleg úgy hal meg, hogy néző nincs, aki ne döbbene meg rajta. A trükk az, hogy semmi sem utal arra, hogy mi fog történni, és annyira groteszk véletlen szüli a halált, hogy szint teljesen hihetetlen:
azt gondolnánk, hogy az anafilaxiás sokk fog végezni vele, ám végül egy telefonpózna fejezi le,
a legváratlanabb pillanatban.