Mindenki (?) tudja, hogy a hollywoodi filmek nem a valóságot mutatják, ennek ellenére, ha sokat látunk valamit, akkor egy idő után hajlamosak vagyunk elhinni. Íme a harcjelenetekkel kapcsolatos legnagyobb filmes téveszmék.

Ujjal is lehet ölni egy ősi módszerrel

A Kill Bill 2. részében az Uma Thurman által alakított főszereplő egy tibeti kung-fu mester, Pei Mei által tanított titkos csapás segítségével számol le egykori főnökével, Bill-lel. Bill testének öt pontját érinti meg az ujjaival, és amikor a férfi öt lépést tesz, meghal.

Ez a mozdulat gyakran látható a harcművészeti filmekben, és dim maknak vagy kantoni nyelven "a halál érintésének" nevezik. Japánul pedig úgy hívják, hogy kyusho-jutsu. De valójában a "késleltetett halál" csak egy keleti mese, amely az akupunktúra tanításaiból fejlődött ki. A dim-mak lényege, hogy a chi (qi) energia speciális vonalak mentén áramlik a testben, és ezek megérintése gyógyíthat vagy ölhet.

Bár a modern tudomány megállapította, hogy az emberekben a qi energia létezhet, az akupunktúra és a kapcsolódó technikák hatékonysága megkérdőjelezhető. Lehetetlen, hogy néhány "titkos pontra" tapintva valaki elveszítse az eszméletét, megálljon a szíve, vagy más módon kárt tegyen valakiben.

A "halálos érintés" mítosza azért is jelenhetett meg, mert a távol-keleti harcosok (például a nindzsák) gyűrűket és mérgezett tüskéket használtak a közelharcban. Az ő ütésük valóban okozhat "késleltetett halált", abban az esetben viszont nem számít, hová ütnek.

Az ütéseknek és rúgásoknak különleges hangjuk van

Mindegy, melyik harcművészeti filmet vesszük példának, az emberi test az összesben irreális hangot ad ki, amikor ököllel, cipővel és más ütőeszközökkel érintkezik. De a valódi verekedéseket egyáltalán nem kísérik ilyen zajok, a sportolók hangosabban sziszegnek és fújtatnak, mint ahogyan egymást ütik. Az emberi testre mért ütések nem csapnak nagy zajt, emiatt a vásznon nem tűnnek meggyőzőnek, még akkor sem, ha erősek és technikailag kivitelezettek. Ezért a filmkészítők különböző trükkökhöz folyamodnak a filmek szinkronizálásakor. A Harcosok klubja hangmérnöke, Ren Klyce így nyilatkozott az ütések hanghatásairól: "Csirketetemeket vertünk baseballütőkkel, diót törtünk össze, sertéscombokat dobáltunk, majd ezeket a hangokat kevertük össze.”

Az öv alatti ütés kellemetlen, de ártalmatlan

Sok kamaszhumorú vígjátékban szerepelnek ágyékütések, amire a vicces karakterek úgy reagálnak, hogy falsettóban sikítanak, grimaszolnak, és összegömbölyödnek. Aztán felállnak, és folytatják a napjukat, mintha mi sem történt volna... Valójában az ágyékra mért ütés nagyon súlyos sérülésekhez vezethet, akár az ágyékizom szakadásáig vagy a szeméremcsont töréséig. Ez pokoli fájdalmat és műtéti beavatkozás szükségességét jelentheti. Halálos kimenetel nem valószínű - kivéve, ha az áldozat úgy dönt, hogy nem fordul orvoshoz, de a meddőség és a csökkent szexuális aktivitás több mint valószínű.

És igen, a sztereotípiákkal ellentétben az öv alatti támadás nemcsak a férfiakra, hanem a nőkre is veszélyes. A női MMA harcosok ugyanolyan gyakran szenvednek véletlen mélyütéstől, mint a férfiak. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szabályok nem írják elő számukra az ágyékvédő viselését.

Úgy lehet hajigálni az embereket, mint a zsák krumplit

A filmekben a muszklimikulások imádnak embereket dobálni. Megragadják és a földre vagy a falhoz vágják őket, mint egy zsák krumplit.

Lássuk, hogyan is működik ez a valóságban. A svájci Interlaken városában, nagyjából 12 évente egyszer megrendezik az erős emberek versenyét, az Unspunnent. A többi próba között van egy olyan, amelynek során egy hatalmas, 83 kilogramm súlyú tömböt dobnak el, amit "Unspunnen-kőnek" neveznek. Az erősemberek hosszú ideig készülnek a kő dobása előtt, mert azt még helyesen is kell felemelni. A dobó a feje fölé emeli a tömböt, tesz egy rövid futást, és eldobja. A hivatalos rekordot (4,11 méter) Markus Maire állította fel.

Ha egy egyszerű követ futásból eldobni ilyen nehéz feladat, mennyivel macerásabb olyan embereket hajigálni, akik ráadásul ellenállnak? Megragadni, felemelni és eldobni egy menekülő embert bármilyen észrevehető távolságra csak a Hulknak sikerülhet.

Egy fegyvertelen harcművész könnyedén elbánik egy fegyveres ellenféllel is

Bármekkora karatebajnok is vagy, és bármennyire is felkészülsz, kevés esélyed van arra, hogy kivédj egy késelést. A filmekben a gonosztevők pengével hadonásznak, így a harcművésznek rengeteg lehetősége van arra, hogy megragadja a kezüket, és lefegyverezze őket. A valóságban azonban senki épeszű ember nem fog ilyet tenni. Egy bűnözőnek csak meg kell fognia egy kést, és szúrnia, a másik kezével elzárva magát az áldozat csapásai elől. És az egyszerű késszúrásokat a hasba, a mellkasba vagy az arcra nem lehet semmilyen módon kivédeni - hacsak nincs nálad egy pajzs.

Több órára ki lehet ütni valakit egyetlen ütéssel

Az akcióhősök néha nem akarják megölni az ellenfelet, csak semlegesíteni. A hős ilyenkor mellkason üti a gonosztevőt, és az összecsuklik. Ezután a hős vagy fejbe vágja, vagy megragadja az ellenfelet a nyakánál fogva, és megcsípi a nyaki ütőeret, amitől a tehetetlen áldozat két órára elalszik. És a megfelelő pillanatban az áldozat felébred, megdörzsöli a fején lévő dudort, és azonnal rohan a csatába - mindenféle tartós következmény nélkül.

Valójában, ha egy precíz ütéssel kiütünk valakit, az körülbelül 10-20 másodperc, de maximum öt perc alatt magához tér. Ha valaki nem ébred fel szinte azonnal a kiütés után, akkor súlyos sérülése van - agyrázkódás vagy agyvérzés. Gyakran hányinger, tájékozódási zavar és szédülés is társul hozzá. Ezek után nem lehet csak úgy felpattanni és rohanni vissza harcolni, mint a filmekben. Műtétre lehet szükség, de kóma is előfordulhat, a több hét kórház pedig garantált. És az ilyen sérülések nem maradnak észrevétlenek - nem véletlenül gyakori a Parkinson-kór a bokszolók körében.

Egy harcművész egymagában képes tömegeket legyőzni

A hősöknek szinte minden akciófilmben meg kell küzdeniük a túlerőben lévő ellenséges erőkkel. De hiába a számbeli fölény, a jobban képzett, gyorsabb és ügyesebb hőst nem lehet legyőzni. Ha azonban a való életben bármelyik MMA-bajnok egyszerre több ellenféllel küzd meg, szinte biztosan megölik vagy megcsonkítják. A helyzet az, hogy a filmes gazemberek mindig betartják az íratlan szabályt - sorban támadnak. Amíg a hős legyőzi egyiküket, addig a többiek alázatosan várakoznak, hadonásznak a karjukkal és fenyegető arcot vágnak. Egy valódi küzdelemben egyszerre támad rád a tömeg. Tehát az egyetlen helyes kiút az "egy mindenki ellen" harcból a menekülés, függetlenül attól, hogy mennyire vagy mestere a harcművészetnek.

A nagyon erős ember képes kitépni az ellenfél szívét vagy gerincét

Szemben azokkal a filmekkel, amelyekben a rendezők emberfeletti erővel ruházzák fel a szereplőiket, egyszerűen lehetetlen puszta kézzel kitépni valakinek a szívét, vagy leválasztani a fejét vagy a végtagjait a testéről. Az emberi test nem olyan, mint a szövet, amelynek jó szakítószilárdsága van. Aki nem hiszi, vegyen a boltban egy darab nyers marhahúst vagy egy darab lábszárat, és próbálja meg kettétépni.

A gerinc kitépése, amit a Predatorból az idegen vadász annyira szeret, még nevetségesebb: a gerinc szilárdan rögzül a bordákhoz és a körülötte lévő szövetekhez, és hosszú sebészeti beavatkozás nélkül lehetetlen teljesen kiszedni. És igen, a fej puszta kézzel való összenyomása, ahogy a Hegy a Trónok harcából Oberyn Martell-lel tette, szintén nem működne.

Via: Listverse