Dumb és Dumber - Dilibogyók (1994) – A barátság néha toxikus

Az igazi áttörést az a hibbant vígjáték hozta meg, ahol aztán tényleg a lovak közé dobták a gyeplőt, és megnyitották a testnedv csapot. Hősünk, Lloyd Christmas (Jim Carrey), a Rhode Island-i limuzinsofőr egy igazi idióta, de menőnek képzeli magát. Egy nap egy gyönyörű nőt (Lauren Holly) visz a reptérre, aki a kocsiban felejti a tárcáját. Lloyd úgy érzi, ez az ő nagy esélye, és az égvilágon mindent bevet, hogy visszajuttassa neki az elveszett holmit, amihez még a nála is tufább barátját, Harryt (Jeff Daniels) is magával rángatja, hogy aztán az ország másik végében egy szövevényes emberrablás közepén találják magukat.

És a film középpontja pont ez a megkérdőjelezhető, mégis mindent túlélő barátság.

A film eredeti forgatókönyvét a kultikus tinifilmes, John Hughes írta (Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival), csakhogy olyan megállapodást kötöttek vele a rendezők, amely értelmében nem szerepel a neve a stáblistán.

Tökös tekés (1996) – Testi fogyatékosság és vallási buzgóság leküzdhető?

A fiatal Roy Munson (Woody Harrelson) számára a bowling maga az élet: a biztosan gördülő siker, a tuti tarolás és a hanyatt vágódó babák. Úgy bowlingozik, ahogy előtte még senki, csakhogy aztán valaki belegyömöszöli egy kugligépbe, és ő a baleset következtében elveszti fél kezét és vele együtt a célzóképességét. Ezután kénytelen zülléssel és nők hajkurászásával tölteni az idejét, a lakbért pedig a gusztustalan házinéni kielégítésével törleszti, ám 17 év elteltével újra felcsillan a remény. Találkozik ugyanis egy sráccal (az azóta konkrétan meghibbant Randy Quaid), aki olyan tehetséges, mint ő volt ifjúkorában, a gond csak az, hogy nem akar kuglisztár lenni. Merthogy amish a lelkem, szűzies életmódot folytat, nem iszik, és a hazárdjáték számára az ördögtől való. Roy úgy dönt, mégis tökös tekést kell faragnia ebből a srácból, még ha a fene fenét eszik is!

Keresd a nőt! (1998) – A testnedvek viccesek, fogyatékkal élőkön nem poénkodunk

Ted (Ben Stiller) mindig is szerelmes volt a suli legjobb nőjébe, Marybe (Cameron Diaz), csakhogy közbejött egy súlyos zipzárbaleset. A lányt azóta is képtelen kiverni a fejéből, és évek múltán felbérel egy másodosztályú bájgúnárt, aki magándetektívnek mondja magát (Matt Dillon), hogy derítse ki, hol él és mit csinál most a gyönyörű Mary. A detektív nemcsak megtalálja a lányt, de azonnal bele is szeret, ezzel azonban nincs egyedül:

az ellenállhatatlan Marynek egész rajongótábora van,

köztük egy kamurokkant építésszel és valakivel, akire aztán végképp nem számítottunk – ahogy Cameron Diaz spermazselével belőtt frizurájára sem. Ilyesmi „fősodratú” vígjátékban korábban még véletlen sem fordulhatott volna elő, Farrellyék azonban bármikor hajlandóak bármilyen határt feszegetni. A lényeg viszont az, hogy Mary az alapján dönt, ki hogyan bánik fogyatékkal élő kisöccsével.

Én és én meg az Irén (2000) – A hasadt személyiség konfliktushoz vezet

Charlie (Jim Carrey) szelíd, mint a bárány, vetélytársa, Hank viszont bosszúálló, örökké kanos perverz disznó. Valójában viszont a két fickó egy és ugyanaz,

Hank egyfajta kimenet a mindent elfojtó, mindig meghunyászkodó Charlie számára.

A Rhodes Island-i rendőrség skizofrén járőrének kettéhasadt két fele ugyanazt akarja, Irént (Renée Zellweger). Akire viszont fontos tanúként a maffia vadászik. A lány menekül, egyetlen segítsége egy testben élő két barátja, akik közben megpróbálják kiütni egymást a nyeregből. És még össze is verekednek, és az, hogy az egész zseniálisra sikerült, elsősorban Carrey komikusi géniuszának köszönhető, és senki nem tudja úgy pofán köpni magát, mint ő.

A nagyon nagy ő (2001) A testpozitív szemlélet a fontos

Hal Larson (Jack Black) nem valami nagy szám, de igényei és kritikus megjegyzései azok vannak, ha nőkről van szó. De a kutya se megy el vele, ezért kihasználja a váratlan lehetőséget: Tony, a motivációs guru felajánlja, hogy hipnózissal segít rajta. A gyors kezelés után Hal csak a nők belső értékeit veszi észre. Nemsokára vadul szerelmes lesz a kövér Rosemarybe (Gwyneth Paltrow). Szintén pancser barátja rá se ismer, és mielőtt végzetesre fordulna Hal sorsa, minden eszközzel azon dolgozik, hogy visszaterelje a helyes útra, a kérdés inkább az, mi a jó hősünknek. Bár sokaknak tűnhet úgy, hogy a film a túlsúlyosokon élcelődik,

Farrellyék valójában jó két évtizeddel előbbre jártak a testpozitív szemlélettel koruknál

– itt ugyanis az igazi rondák azok a szépek, akiknek nincsenek igazi belső értékeik. Paltrow mellesleg gyűlölte a filmet, talán azért, mert a „kövérruhában”, amit a szerep kedvéért hordania kellett, már nem érezte szépnek magát.

Túl közeli rokon (2003) - A sziámi ikreken is lehet viccelődni?

Hőseink csípőjüknél összenőtt, egypetéjű sziámi ikrek, akik, ellentétben a tudományos elvárásokkal, egy kicsit sem hasonlítanak egymásra

– csak a májuk a közös, de az nagyon.

Walt (Greg Kinnear) nagydumás, kitárulkozó, ambiciózus pasas, míg tesója, Bob (Matt Damon) csendes, zárkózott srác, mégis nagyon közel állnak egymáshoz. És jól élnek: egy hamburgerezőben dolgoznak, és szó szerint tökéletesen egymás keze alá dolgoznak, teniszeznek, jéghokiznak, sok barátjuk van, és jól érzik magukat. Az idill addig tart, míg egy nap Walt a fejébe veszi, hogy Hollywoodba költözik, és színész lesz. Bob ugyan valósággal retteg a szerepléstől, mégis beleegyezik, hogy a színészi karrierre vágyó Walttal Hollywoodba költözzenek, aki hamarosan munkát is talál nem más, mint Cher tévéműsorában. A szereplés elindítja a siker útján, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kissé eltávolodik a testvérétől – de nyilván csak lelkileg. Vagy mégsem?

Agyő, nagy Ő! (2007) – A hűtlenség ragályos

A sokévnyi agglegényélet, illetve apjának és legjobb barátjának állandó zrikálása lassacskán megérleli Eddie-ben (Ben Stiller megint) a felismerést, hogy bizonyára túl válogatós, ha csajozásra kerül a sor. Így aztán amikor véletlenül megismerkedik egy csábos szőkeséggel (Malin Akerman), és a viszony románccá fejlődik, Eddie nem teketóriázik sokat, megkéri a lány kezét. Ám amint az ifjú pár jobban megismeri egymást a kaliforniai partvidéken utazgatva, hősünk kezd rájönni, hogy hibát követett el, és

olyasvalakit vett el, akit a háta közepére sem kíván.

Nem sokkal azután, hogy elérnek az egzotikus mexikói nyaralóhelyre, Eddie megismeri a talpraesett Mirandát (Michelle Monaghan), akinek fogalma sincs arról, hogy a férfi nászúton van, tehát valahogy ki kell szabadulnia néhány napos házasságából, nehogy elveszítse álmai asszonyát – miközben a felesége is belekezd a saját kalandjaiba. A film egyébként egy The Heartbreak Kid című 1972-es szatíra remake-je.

Elhajlási engedély (2011) – A házastársi hűség bármikor megkérdőjelezhető

Rick (Owen Wilson) és Fred (Jason Sudeikis) jó barátok, mindketten régóta házasok. Szeretik a feleségüket, de ez nem jelenti azt, hogy ne néznének más nőkre. Egy idő után a két nejnek is feltűnik, hogy nem őket stírölik, meg az is, hogy a laptopon rendszeresen maradnak nyitva pornóoldalak. Grace (Christina Applegate) és Maggie (Jenna Fischer) sajátos módon próbálja leszoktatni őket erről. Egy hét kimenőt adnak férjeiknek, és

az elhajlási engedély birtokában azt csinálnak, amit akarnak,

nem kell számot adniuk semmiről. Rick és Fred fejest ugrik a szabadságba, ám hamar megtapasztalják, hogy más az álmodozás és más a valóság, és akkor még nem beszéltünk arról, mihez kezdenek a feleségek a rájuk szakadt szabadsággal…