A forgatókönyvíróknak általában elég mostoha sorsuk van, kevés rivaldafény jut nekik a rendezők és a színészek mellett; de még az operatőrök és a zeneszerzők munkáját is előbb emelik ki a laikusok, mint az övéket. Sokszor viszont olyan mondatokért zsebelhetik be a dicséretet, amikhez nincs is semmi közük, a színészek ugyanis szeretnek improvizálni, és néha ezekből a rögtönzésekből születnek a legikonikusabb pillanatok. Ezekből választottunk ki tízet.

A Birodalom visszavág – Harrison Ford

Ez volt az a pillanat, amikor Han Solo végleg beírta magát a mozi legvagányabb romantikus (vagy legromantikusabb vagány) hősei közé. Mielőtt Vader nagyúr kipróbálná a férfin a karbonitfagyasztót, Leia hercegnő szerelmet vall neki. Solo válasza mindössze ennyi: „Tudom.” A forgatókönyvben eredetileg ez szerepelt:

Harrison Ford azonban túl körülményesnek találta ezt a párbeszédet, és a rendezővel egyeztetve inkább leegyszerűsítette. Carrie Fisher viszont – állítólag – nem tudta előre, mit fog a partnere mondani. A többi: filmtörténelem.

A sötét lovag – Heath Ledger

Annak idején meglepve és szkeptikusan fogadták a Batman-rajongók a hírt, hogy Christopher Nolan Heath Ledgert választotta Joker szerepére, de a színész elkötelezettsége vitathatatlan volt. A rendező állítása szerint

minden, ami különlegessé tette A sötét lovag Jokerét, Ledgernek köszönhető,

aki a film több emlékezetes pillanatát is improvizálta.

Ilyen az a jelenet is, amikor Joker letartóztatását követően Gotham polgármestere is benéz a börtönbe, és ha már ott van, előlépteti Gordon felügyelőt, amit a kollégái megtapsolnak – és az ünnepléshez csatlakozik Ledger karaktere, aki gúnyosan szintén tapsolni kezd. Egy hasonló pillanat, amikor a kórház aláaknázása után a detonátorral a kezében sétál el a helyszínről, de hiába nyomja meg a gombot, nincs robbanás. Ekkor a karakter frusztráltan rázni kezdi a detonátort: ez állítólag szintén Ledger saját ötlete volt.

A Wall Street farkasa – Matthew McConaughey és Leonardo DiCaprio

Scorsese van akkora rendezőikon, hogy megengedheti magának, illetve a színészeinek, hogy játszanak egy kicsit a leírt szöveggel, úgyhogy A Wall Street farkasában nem egy, nem kettő, hanem sok improvizált pillanat található. A legikonikusabb talán az, amikor McConaughey karaktere, Jordan Belfort mentora egy étteremben magyaráz a kezdő Belfortnak, és eközben előad egy furcsa kántálást. Ezt azonban se Scorsese, se Terence Winter forgatókönyvíró nem írta bele a filmbe.

A jelenetet már leforgatták, Scorsese tovább akart lépni, és már kezdték volna átpakolni a díszletet, de Leo javaslatára felvették a képsort a kántálással is, és első próbálkozásra olyan jól sikerült, hogy végül az került be a filmbe.

Ragyogás – Jack Nicholson

Nehéz elhinni, de a filmtörténelem egyik legkultikusabb improvizált mondata majdnem a vágószoba padlóján végezte. Az emlékezetes fejszés jelenetben, amelyben a Nicholson alakította Jack Torrance meg akarja ölni a feleségét, és rátöri az ajtót, azt ismételgeti teljesen bekattanva, hogy

„megjött Johnny!”,

ami utalás Johnny Carson műfajteremtő showműsorára, a The Tonight Show-ra. A rendező Stanley Kubrick azonban Angliában élt, és neki ez a referencia semmit sem mondott, úgyhogy ki akarta vágni ezt a részt – de Nicholson szerencsére meg tudta győzni.

Nagymenők – Joe Pesci

Scorsese gengszterfilmklasszikusában legalább 251-szer improvizálnak a színészek, a forgatókönyvben ugyanis csak 70 alkalommal szerepel a „fuck” szó, a kész filmben viszont 321-szer hangzik el. De az egyik leghíresebb jelenet is rögtönzésnek köszönhető: a bárjelenet felvétele előtt, amelyben Joe Pesci karaktere megfenyít egy vicces kedvű szerencsétlent, a színész elmesélt egy sztorit Scorsesének, ami akkor esett meg vele, amikor még egy étteremben dolgozott. Itt hangzott el először a legendás „Mi olyan jópofa bennem?” (eredetiben: Funny how?) kérdés, és

a rendezőnek annyira tetszett, hogy megengedte Pescinek, hogy előadja a felvétel során, a színészkollégák legnagyobb meglepetésére, nekik ugyanis erről nem szóltak előre.

Tökéletlen idők – Matthew McConaughey

Kevés színésszel forrt úgy egybe úgy szállóige, mint McConaugheyjel az „all right, all right, all right” (magyarul: „jó’ van, jó’ van, jó’ van”), amit az 1993-as Tökéletlen idők „stoner” karaktereként improvizált. A színészt állítása szerint a Doors frontembere, Jim Morrison ihlette meg, aki a Roadhouse Blues című dal élő felvételén motyogta ugyanezt. A mondat már a film forgatása közben nagy karriert futott be: a stábtagok is elkezdték használni egymás közt, McConaughey pedig azóta is minden interjújában elsüti, sőt

még az Oscar-díjátadón is megörvendeztette vele

a rajongóit köszönőbeszédében.

A bárányok hallgatnak – Anthony Hopkins

Önmagában is vérfagyasztó a pillanat, amikor az Anthony Hopkins által alakított sorozatgyilkos közli Clarice Starlinggal (Jodie Foster), hogy megölt egy közvélemény-kutatót, és elfogyasztotta a máját, de a színész erre még rátett egy lapáttal.

A rendezőt, Jonathan Demme-t rendkívül idegesítette ez a hang, de persze megadta magát, mert a filmbe és a karakterhez tökéletesen illett. Hopkins amúgy a szerepre készülve megtudta, hogy a hüllők maguk döntik el, mikor pislognak, így a filmben dr. Lecter is ilyen: csak különleges pillanatokban, tudatosan pislog.

A Karib-tenger kalózai 2. – Holtak kincse: Johnny Depp

Az első A Karib-tenger kalózai meglepően nagy siker lett, amiben komoly szerepe volt Johnny Depp karikatúraszerű alakításának (még Oscarra is jelölték érte), így aztán a második részben még inkább szabad kezet kapott a figura megformálásához. Az egyik jelenetben Jack Sparrow

fura táncba kezd egy óriási üveggel a kezében,

amely némi föld mellett ellenfele, Davy Jones szívét rejti. Depp a jelenet felvétele előtt megkérdezte Gore Verbinskit, hogy improvizálhat-e, amire a rendező az áldását adta, de a többi színésznek nem szóltak, így az ő meglepettségük teljesen őszinte.

Az elveszett frigyláda fosztogatói – Harrison Ford

Spielberg klasszikusának egyik legviccesebb jelenete, amikor Indiana Jones nemes egyszerűséggel lelövi a hadonászó kardmestert.

Egy hosszabb képsort képtelen lett volna leforgatni, így hát muszájból tették bele a filmbe ezt a zseniális poént. A Végzet Templomában aztán visszautalnak rá.

Szárnyas fejvadász – Rutger Hauer

Ridley Scott sci-fi opusa nehezen született meg: a színészeket megterhelte a sok éjszakai forgatás, a stábnak kihívást jelentett a rengeteg speciális effektus, a scriptet pedig menet közben is állandóan átírták. Rutger Hauer híres „Könnyek az esőben” monológja is máshogy szerepelt a forgatókönyvben, de a színész úgy vélte, az nem illik a replikáns karakteréhez, így átdolgozta.

A film olvasópróbáján adta hozzá ezt az ikonikus sort, amire a két jelenlévő forgatókönyvíró, David Peeples és Hampton Fancher áldását adta – szerencsére.

Via: Looper

Elindult a Port.hu új videósorozata, a SZESSÖN. Nézzétek meg az első részt, amelyben Kiss Gergő háromszoros olimpiai bajnok mutatja meg, milyen remekül bánik a dobverőkkel. Kövessetek minket a Youtube-on is!