A filmtörténet bizarr „elsőségei” - 1. rész

A film világa is folyamatosan fejlődik az első képkockáktól az első hangosfilmen át a digitális formátumig és azon is túl. Lássunk hát néhány kevésbé ismert, ám nagyon szórakoztató mérföldkövet!

Fényes nyergek (1974) – Az első fingás a mozivásznon

Mel Brooks Az ifjú Frankenstein bemutatójának évében, 1974-ben nemcsak a régi, fekete-fehér Universal-horrorokat parodizálta fergetegesen, de a grandiózus, szélesvásznú, nagyzenekarral kísért Technicolor-westernfilmeket is, Fényes nyergek címmel. És mi lenne vadnyugatibb, mint egy rakás cowboy, akik a tábortűz körül ülve babot esznek.

És tudjuk, milyen hatással van egy nagy adag főtt bab az emberi szervezetre:

az első cowboy feláll, és elereszti magát, majd sorban követi a többi is, egész kis koncertet adva, sőt, az első eresztés még a tábortüzet is meglebbenti. Ez volt az első ünnepélyes alkalom, hogy egy „fősodrú” amerikai filmben elfingta magát valaki, amit elég sokan tettek szóvá. Mindezek fényében némileg meglepő, hogy a film 4 Oscar-jelölést kapott, igaz, főleg ún. technikai kategóriákban, mint a legjobb hangvágás, és akkor gyorsan visszacsatolunk, mert ez egy Oscar-jelölést érő fingorkán!

 

Eksztázis (1933) – Az első női orgazmus a vásznon

A cseh Gustav Machatý rendezésében egy Eva nevű fiatal nő örömtelen házasságban él egy idős férfival. Egy vidéki kiruccanása során azonban megismerkedik egy vonzó fiatalemberrel, amikor meztelenül fürdik egyet egy tóban. A mai szemmel nézve rendkívül „szelíd” jelenetben szinte folyamatosan csak a nő arcát mutatják,

az orgazmust az arc eltorzulása és a lány nyakában lévő gyöngysor széthullása jelzi,

de akkoriban ez csúnyán kiverte a biztosítékot: Amerikában például először be is tiltották, majd 7 évre rá egy cenzori jóváhagyás nélküli verziót vetítettek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az aktus házasságtörésnek minősült, ami akkoriban hallatlan dolog volt.  A főszereplőnő, a 18 éves Hedy Kiesler a botrány, egy szintén rossz házasság és a nácik elől Amerikába menekült, ahol Hedy Lamarr néven lett sztár. Filmszínészi karrierje mellett Lamarr feltaláló is volt: hozzá köthető az alkalmazkodó frekvenciaugráson alapuló titkosított adatátvitel feltalálása, ami később az összes modern, vezeték nélküli hálózati rendszer, köztük a Bluetooth és a WiFi alapjául szolgált.

 

Psycho (1960) – Az első lehúzott WC

Alfred Hitchcock hatását a film világára nem lehet eléggé kihangsúlyozni: az elképesztő formaérzékkel megáldott joviális, pufók angol rendező imádott kísérletezni, és még ennél is jobban szerette sokkolni a közönségét.

Psycho című munkájával mást sem csinált, csak sokkolt:

azzal például, hogy pár perc után kinyírta a főszereplőnek hitt Janet Leigh-t, azzal, ahogy ezt a gyilkosságot megkomponálta egy zuhanyjelenetben, azzal, ahogy a gyilkos személyét felépítette, és még egy, tulajdonképpen vicces aprósággal is. Ez volt az első lehúzott WC a film történetében, és bizony abban az időben sokkolta a közönséget, hogy a filmben közelről mutatnak egy vécécsészét, amiben épp lezúdul a víz! 

Forrás: Paramount Pictures

 

Barry Lyndon (1975) – Az első film, amit csak gyertyafénynél vettek fel

Stanley Kubrick méltatlanul kevéssé ismert munkája a címszereplő szépfiú, Barry Lyndon (Ryan O'Neal) kalandjait követi, aki a hétéves háború során katona, kém, szerető, párbajhős és hamiskártyás. Kubrick nem csak a történetmesélés mestere volt, hanem örök kísérletező és a munkatársait az őrületbe kergető perfekcionista, aki

addig vette fel az adott jelenetet, amíg szerinte tökéletes  nem lett,

kerül, amibe kerül. A Barry Lyndon esetében a rendező a képi világ esetében a festői megjelenítésre törekedett, és ezt legjobban a belső jelenetek tükrözik vissza, amelyet kizárólag gyertyafénynél vettek fel. Kubrick persze csalt, a gyertyákat külön erre a célra gyártották, egy helyett három kanóccal és különleges, jobban égő viasszal, a kamerákhoz pedig olyan lencséket használtak, amiket a Zeiss a NASA számára fejlesztett ki. John Alcott operatőr meg is kapta a maga Oscar-díját a fáradozásáért.

Forrás: Warner Bros.

 

A mandzsúriai jelölt (1962) – Az első karate jelenet amerikai filmben

John Frankenheimer hidegháborús kémdrámájának hőse egy amerikai katona (Frank Sinatra), aki Koreában hadifogságba esett, ahol átmosták az agyát, egyik bajtársából pedig alvó ügynököt és orgyilkost csináltak. Miközben hősünk nyomoz, váratlanul szemben találja magát egy koreai ügynökkel, akivel már korábban is találkozott.

Ahogy a két férfi felismeri egymást, egymásnak esnek,

és bár először ököllel harcolnak, ahogy a koreai karatefogásokat alkalmaz, hősünkből is előjön – saját meglepetésére is – a titkos kiképzés, és immár tenyéréllel küzdenek. A harcnak a rendőrök érkezése vet véget  -az egyik zsaru is kap egyet -, és ezzel megtörtént az, ami addig soha: egy nagy költségvetésű amerikai film hőse a távol-keleti harcművészet révén diadalmaskodott.  

 

Distant Drums (1951) – Először hangzik el a híres Wilhelm-sikoly

A híres-hírhedt Wilhelm-sikoly mára egyfajta kikacsintás a nézőre: rendszerint a mélybe zuhanó vagy másként szörnyű halált haló mellékszereplők adják ki. Eredetileg ez egy, a hangmérnökök munkáját megkönnyítő ún. konzervhang volt, mint a háttérben szóló kutyaugatás vagy egy rozsdás kapu nyikorgása, de

a sikoly annyira jellegzetes és felismerhető, hogy ma már inkább belsős poénként használják.

A hang egy 1953-as western, a The Charge at Feather River Wilhelm közlegényének halálsikolya után kapta a nevét, noha először két évvel korábban „dolgozták ki” a Raoul Walsh rendezte Distant Drums című filmben. Ahol Quincy Wyatt százados (Gary Cooper) és egysége a szeminole indiánok ellen indít büntetőexpedíciót, de hamarosan ők válnak az üldözöttekké a floridai mocsárvilágban. Ahol egy társukat egy aligátor támadja meg és húzza a mélybe: ekkor hangzik el ez a bizonyos sikoly, amelynek azóta digitálisan feljavított változatát hallhatjuk újra és újra.

 

Ki nem mondott szeretet (1961) – Az első film, amit repülőgépen vetítettek

A James Gould regényéből készült, a jó nevű John Sturges rendezte film egy észak-amerikai kisvárosban játszódik. Főszereplői olyan jómódú és befolyásos emberek, akik nemzedékek óta nem a szívükre hallgatnak, hanem elsősorban a város elvárásainak akarnak megfelelni. A rendezett, boldog, irigylésre méltó felszín mögött azonban elfojtott indulatok és szenvedélyek működnek. A híres ügyvéd, Arthur Winner és családja életéről is kiderül, hogy látszat-értékekre épült.

A jó kritikákat kapott, de sok vizet nem zavaró film két dolog miatt maradt emlékezetes:

a gyönyörű, de nem sokkal korábban gyilkossági ügybe bonyolódó Lana Turner játéka miatt, és azért, mert ez lett az első olyan alkotás, amelyet repülőgépen is meg lehetett nézni. A 2001-ben megszűnt Trans World Airlines volt az első légitársaság, amely ezt az akkor forradalmian új eljárást bevezette New York és Los Angeles közötti járatai első osztályán, az ehhez szükséges technológiát pedig egy David Flexer nevű mozitulajdonos dolgozta ki.

Forrás: United Artists

 

Forrás: ranker.com