10. - Smith ügynök (Hugo Weaving) - Mátrix (1999)

Neo és Trinity a menő napszemüvegükkel, bőrcuccaikkal és a netről letöltött kungfu tudásukkal annyira coolok voltak, hogy gyakran elfelejtjük, a Mátrix igazi hőse, a rendszer fenntartója, a nagy ellensége egy arctalan program, Smith ügynök volt. Vagy Smith ügynökök, hiszen ez a valami akárhányszorosára képes osztódni, új alakot tud felvenni, és gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Persze, a mesterséges intelligencia mint az emberiség legnagyobb ellensége nem itt jelenik meg először, de Smith kérlelhetetlensége egyedülálló és riasztó. És okos ötlet volt Wachowskiéktól, hogy az ügynököt egy olyan figura alakítja, aki akár egy tök átlagos biztosítási ügyintéző is lehetne, Hugo Weaving tekintete azonban egy igazi gyilkosé. És persze ezerszer erősebb, mint amilyen erősnek látszik, fittyet hány a fizika szabályaira, és bár papíron nincs igazi egyénisége céltudatosságán és találékonyságán kívül, mégis a legemlékezetesebb filmes gonoszok egyike lett.

9. - Jack Torrance (Jack Nicholson) - Ragyogás (1980)

A Stephen King azonos című regénye alapján készült mesterműben Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja, mint Jack Torrance, aki a családjával a téli holtszezon idejére egy, a világtól elzárt kísérteties hotelba költözik gondnoknak, ahol kiteljesítheti írói ambícióit. Ám az elhagyatott luxushotel életre kel, és egyrészt a frászt hozza Jack kisfiára, aki lát minden itt korábban elkövetett borzalmat, másrészt remek barátra lel az újra alkoholistává váló Jackben, akit a hely teljesen átformál, a legrosszabbat hozva ki a férfiból. De lehet, hogy mindez nem is létezik, a képek csupán a Jack agyát elborító, régóta benne lappangó őrület kivetítései, a folyamaté, amelynek hatására a szerető apa vérszomjas, gyilkos indulatokkal teli szörnyeteggé válik. És ehhez persze kellett egy másik Jack is, Jack Nicholson, aki ugyan hajlamos a ripacskodásra, de itt épp azért annyira meggyőző, mert sokáig teljesen eszköztelenül játszik – aztán bumm, felkap egy baltát, és indul az ámokfutás.

8. - Gollam (Andy Serkis) - A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége (2001)

Vannak itt őrült gyilkosok, elmebeteg diktátorok, aljas manipulátorok és a világuralomra törő gazemberek, de csak egy olyan van, mint Gollam, maga Gollam. Mert ő egy megszállott, az Egy Gyűrű tartja hatalmában, minden tettét a gyűrű határozza meg, a birtoklásvágy és kapzsiság, de legbelül még ott él egykori valód énje, Szméagol, az egyszerű kis hobbit, aki volt, mielőtt horgászás közben rá nem talált az ékszerre, hogy aztán „drágaszágával” a Köd-hegység barlangjaiban éljen. Aztán a Szauron hatalmát jelképező gyűrű újra elveszett, hogy újra felbukkanjon Frodó kezében, és innentől Gollam két énje egymással is harcban áll, és az van olyan izgalmas folyamat, mint az eredeti trilógia hatalmas csatái. És persze a nagyszerű Andy Serkis hozza Gollam kitekert mozdulatait és őrült tekintetét, ki más hozná, hiszen erre csakis ő képes.

7. - Hans Landa (Christoph Waltz) - Becstelen Brigantyk (2009)

Christoph Waltz sokszor játszott már gazembert, hiszen Hollywoodban mindig jól jön egy német akcentussal beszélő, klasszikus képzettségű európai színész, de sosem volt olyan jó, mint Standartenführer Hans Landaként. Ami persze nyilván Tarantino érdeme is, aki a szerepet eredetileg Leonardo DiCapriónak szánta, majd rájött, hogy ehhez bizony egy igazi német kell – bár Waltz osztrák -, és aki a mai napig is ezt a karaktert tartja az általa teremtett összes figura közül messze a legjobbnak. Landa elképesztő intelligenciájú, több nyelvet folyékonyan beszélő karrierista, aki a kitüntetései alapján ugyan kezdetektől a náci mozgalom tagja, valójában csakis a saját boldogulása érdekli – és a saját egója. Folyamatosan saját képességeit és tehetségét csillogtatja, eredményei legalább annyira szólnak a hiúságának, mint a feljebbvalóinak, akiket, ha a sors úgy hozza, bármikor képes elárulni és újakra cserélni. Vannak ugyanakkor furcsa, kiszámíthatatlan vonásai is, mint amikor a film elején futni hagyja a menekülő Shoshannát – de az is lehet, hogy nem volt neki különösebb kihívás hátba lőni egy fiatal lányt.   

6. - Thanos (Josh Brolin) - Bosszúállók: Végtelen háború (2018)

Egy csettintés – tulajdonképpen ez a betonfejű rettenetes titán legfőbb bűne, és milyen elegáns is ez. Nem egy gombnyomás, egy bomba felrobbantása vagy valamilyen más, hasonlóan klasszikus gonosz tett, hanem csak egy kis csettintés. Amihez persze kellettek a Végtelen Kövek meg egy nagy kesztyű, de ez csak részletkérdés. Az MCU főgonosza igencsak összetett figura, és ha félretesszük erkölcsi aggályainkat, láthatjuk, hogy tulajdonképpen nemes cél vezérli, hogy a zsúfolt univerzumot, a saját világaikat lelakó és pusztító népeket egész egyszerűen megfelezze, és tágasabb életteret biztosítson nekik. Ehhez még a legnagyobb személyes áldozatra is képes, ugyanakkor cselszövő és zsarnok is, a végső gazember, aki szinte legyőzhetetlen. Josh Brolin alakítása pedig úgy is lehengerlő, hogy az anyukája sem ismerne rá.

5. - Lord Voldemort (Ralph Fiennes) - Harry Potter és a Tűz Serlege (2005)

A varázslóvilágban annyira rettegnek tőle, hogy a nevét sem merik kiejteni, ehelyett úgy emlegetik, mint „Tudodki”, „Tudjukki” vagy „Ő, akit nem nevezünk nevén” - és ez már önmagában is megmutatja, milyen félelem övezi alakját. Voldemort a világ legnagyobb fekete mágusa, akinek legfőbb célja a halhatatlanság elérése, valamint a tiszta vérvonal terjesztése, majd annak teljes felsőbbrendűvé tétele. Célja, hogy a hatalmát nem csak a varázsvilágra, hanem a gyűlölt muglik társadalmára is kiterjessze, a még most is alulértékelt Ralph Fiennes pedig csodásan hozza a megalomániát, az ármányt és elsősorban a torz lelket a torz archoz. A Voldemort név egyébként anagramma, a karakter eredeti születési nevéből „készült” - Tom Marvolo Riddle vagyis I am Lord Voldemort, a magyar változatban: Tom Rowle Denem vagyis Nevem Voldemort – amiben az a csalás, hogy a w itt két szimpla v-t jelöl.

4. - Joker (Heath Ledger) - A sötét lovag (2008)

Érdekes, és talán megérne egy hosszabb elemzést is, hogy miért van az, hogy az összes filmes képregényhős közül Batmannek vannak a legszínesebb, legjobban kidolgozott ellenfelei. Az érdem nyilván Christopher Nolané, aki Bane-t, Kétarcot és a Madárijesztőt is adta nekünk, de voltak a dolognak előzményei is, például a Pingvin és a korábbi Joker Jack Nicholsonnal, de senki sem ér fel az igazi Batmanhez. Mert lehet, hogy remek volt Joaquin Phoenix Todd phillips Jokereként, de az egy teljesen más karakter, egy meggyötört senki, míg Heath Ledger karaktere egy igazi uralkodó, a Bűn Bohóc Hercege. Őt nem a sokáig visszafojtott indulatai vezérlik, hanem a hideg racionalitás, mindenkit elsöpör az útjából, és élvezi, ha ezt a lehető legmeghökkentőbb módon teheti – például egy egyszerű grafitceruzával. Kiismerhetetlen, de céltudatos, irritáló, de nem szabad lebecsülni, ahogy azt fehérre mázolt arca miatt sok ellenfele tette. És az már közhely, hogy Ledger milyen mélyre merült a karakter pokoli bugyraiban – sokan hiszik, hogy ez vezetett öngyilkosságához -, de mindenkit lejátszott a vászonról, még Christian Bale-t is, pedig ő napjaink egyik legjobb színésze.

3. - Anton Chigurh (Javier Bardem) - Nem vénnek való vidék (2007)

A Coen testvérek Cormac McCarthy szűkszavú regényéből igazi mestermunkát hoztak létre, egy hibátlan modern westernt, ami folyamatosan képes meglepni a nézőt. Például azzal, hogy nem is mutatják, hogyan hal meg a történet főszereplője, vagy azzal, hogy a filmtörténet egyik legbizarrabb gonosztevőjét hozzák létre, akire a későbbiek során egy teljesen abszurd happy end vár. Az illető Anton Chigurh, a főhős nyomában loholó bérgyilkos, akinek olyan frizurája van, mintha szellemi fogyatékos lenne, és olyan sápadt, mint egy albínó, ám nevetséges külseje ellenére elképesztően hatékony. Annyira hatékony, vagy még rosszabb, mint a bubópestis, ahogy egy karakter viccelődik, és emiatt öntelt és szeszélyes is. Például egy vágóhidakon használt sűrített levegős szögbelövővel járkál rendes pisztoly helyett, és megengedi magának azt a luxust, hogy pénzfeldobással döntsön emberek élete felett. Kiszemelt célpontjainak azonban nincs kegyelem, még akkor sem, ha a megbízatása már értelmét veszítette. Nem véletlen, hogy a szerepben lubickoló Javier Bardem Oscar-díjat kapott.

2. - Darth Vader (David Prowse) - Csillagok háborúja

Aligha kell megmagyaráznunk Darth Vader ily előkelő helyezését a listán, hiszen melyik más gazfickó bír olyan titulussal, mint a Sötét Nagyúr, és ki más megjelenésekor zendül fel olyan impozáns zenemű, mint a Birodalmi Induló. Vader nagyúr egy középkori rablólovag és egy szamuráj kereszteződése, baljós lihegésében pedig ott van a modern technológia fenyegetése is. Már megjelenése is félelmetes, arca nem látszik, sisakja az SS rohamosztagosait idézi, fekete köpenye olyan, mint egy fejedelmi palást, minden szava és mozdulata ellentmondást nem tűrő, ahogy azt a saját alárendeltjei is a saját bőrükön érezhetik. ugyanakkor ő maga is csak egy szolga, a Császár láncos kutyája, ami még kiszámíthatatlanná teszi, de, mint tudjuk, megvan a maga emberi oldala is, ami végül elhozza neki a megváltást. Ha nem kaptuk volna meg George Lucastól a zseniális eredeti karakter kevésbé zseniális előzménytörténetét is Anakin Skywalkerrel, ő lett volna a lista első helyezettje, semmi kétség.

1. - Hannibal Lecter (Sir Anthony Hopkins) – A bárányok hallgatnak (1991)

Tulajdonképpen vicces, hogy Hannibal Lecter mindössze 16 percet szerepel az egész filmben, és így vált minden idők egyik legnépszerűbb gonosztevőjévé, amihez még egy Oscar-díj is járt pluszként Anthony Hopkinsnak. Hopkins valóban megdelejezi a nézőt, és nem szégyen bevallani, hogy rettegünk tőle, miközben élvezzük annak a negyed órának minden másodpercét, hiszen elképesztően művelt és intelligens, remek a humora, jó az ízlése, csak hát ugye egy sorozatgyilkosról van szó. A folytatásban, a Hannibalban tulajdonképpen ő lett a főhős, és ugyan belezett, agyakat zabált, mégis neki drukkoltunk. Merthogy megvan a tetteinek a logikája: ő nem önmagáért öl, hanem büntet. Igaz, nem túl magas nála az ingerküszöb, elég a rossz ízlés vagy némi udvariatlanság, és válaszként képes megenni a májunkat szép, nagy szemű babbal és jó chiantit inni rá. Irtózatos figura egy irtózatos világban, és a legfőbb irónia mégiscsak az, hogy a film másik sorozatgyilkosát ő segít elfogni.