Az Apple alternatív történelmi sorozatában a végtelen univerzum végtelen lehetőségei csapnak össze a szocialista gógyival és nem egy, hanem két KGB-s girlbosszal.

Létezik-e működő szocializmus a világűrben? Vagy inkább: működik-e a létező szocializmus a világűrben? A For All Mankind című sorozatból az derült ki, milyen óriási lehetőségek nyíltak volna az űrkutatásra, ha a szovjetek szálltak volna le először a Holdra az amerikaiak helyett, ezután pedig a kiéleződött űrversenyben mindkét nagyhatalom súlyos milliárdokat fektetett volna a kozmosz felfedezésébe. A spinoff-sorozat, a Szovjetunióban játszódó Star City szereplői azonban amerikai kollégáiknál kevésbé érzik ezt a nyíltságot. Itt nem mindössze az űrhajósok épsége miatt érzett óvatosság, valamint a költségvetési viták azok, amik visszanyesik a kutatók és a felfedezők ambícióit, hanem a szocializmus számunkra oly ismerős szelleme is bekavar, amit akár három betűvel is meg lehet idézni: KGB.

Éppen ezért a Vezető Tervező (Rhys Ifans) által megálmodott missziók kozmonautái nem nemzetközi üdvrivalgás közepette szállnak fel a csillagokba, hanem egy sufnituningolt búvárharangban, teljes titokban cseszik ki őket a Vénusz általános irányába, nehogy kigáncsolja őket a politika, vagy nemzetközi szinten sérüljön a Szovjetunió csili-vili, abszolút csorba nélküli renoméja. Egy másik remek Apple-sorozatban, az Utolsó befutókban nagyjából így foglalta össze a hidegháborús kulturális különbségeket Gary Oldman karaktere: Nyugaton a seggedet biztosítod be (cover your ass), Keleten pedig a hátad mögé figyelsz (watch your back).

A Star City komor, kegyetlen világában pedig az oroszok még több ezer kilométerre a Földtől is aggódhatnak azon, ki akarja hátba támadni őket.

Az egész emberiségért?

Ha a tisztelt olvasó látta már a Star City anyasorozatát, de még nem kezdte el a spinoffot, akkor ez itt a jel arra, hogy álljon neki, mert ez is van olyan jó. A többieknek pedig azt mondanám: kezdjék el nyugodtan nézni a nagy eredeti ismerete nélkül is, mert úgy is érthető, úgy is remek élmény. A történet itt is 1969-ben indul, amikor Neil Armstrongék helyett egy szovjet kozmonauta, bizonyos Alexej Leonov lép először a Hold felszínére, ahol bejelenti, mekkora győzelem ez „a marxista-leninista életmód” számára.

A sorozatból kiderül, hogy a hangzatos szavak mögött a szovjet űrprogram berkein belül elég kegyetlen viszonyok uralkodnak: olyasmik, amik ismerősek lehetnek azok számára, akik Magyarországon viselték el a marxista-leninista életstílust a rendszerváltás előtt. Vagy olyasmik, amiket már az HBO remek, Csernobil című sorozatában is láttunk. Bizony:

elég nehéz kockázatot és felelősséget vállalni egy olyan közegben, ahol az állam semmiképp sem hibázhat, ahol bárki ellen indíthatnak koncepciós eljárásokat, és ahol a nemzetbiztonság zászlaja alatt tényleg szó szerint bármit meg lehet csinálni bárkivel.

A Star City sztoriszálaiban egy csapatnyi asztronauta, tudós, valamint aggodalmaskodó családtag próbál túlélni ebben a környezetben – illetve néhányan még álmaik valóra váltásával is megpróbálkoznak. Köztük van a gyerekes Szása Polivanov (Solly McLeod), a jószándékú, de gyerekes vadászpilóta, Valja Mironov (Adam Nagaitis), kétségekkel és démonokkal küzdő kollégája, az ő felesége, a helyét kereső Tanya (Ruby Ashbourne Serkis), valamint az első nő a Holdon, Anastasia Belikova (Alice Englert), aki egyáltalán nem éli, hogy mindenki nemzeti hősként kezeli dolgozó kozmonauta helyett. Emellett találkozunk a For All Mankindból ismert karakterek ifjabb verziójával is. A tragikus sorsú Szergej Nyikulov (Josef Davis), valamint a KGB jövőbeli ökle, Irina Morozova (Agnes O'Casey) is fontos szerepet kap, egyelőre még ártatlan szemű, naiv kezdőként.

Kémjátszmák és űrhajók a sufniból

A Star City a streamer presztízssorozataihoz hasonlóan kompetens, izgalmas drámát épít fel a népes szereplőgárda köré, amelyben egyelőre a Földön játszódó intrikák és trükközések a hangsúlyosabbak, mint az, ahogy a kozmonauták a világűrben kóvályognak. Ez nem is baj: azt már az anyasorozatból tudjuk, hogy az űrkutatás elképzelt aranykora lassan és küzdelmesen röffent be a világon, és az sem tartozott az unalmas időszakok közé. A Star Cityben ezek az évek viszont sokkal sötétebbek, sokkal veszélyesebbek voltak, mint Houstonban, ez a különbség pedig segít, hogy a sorozat már rögtön az elején megtalálja a saját hangját. Ebben segít a korszak hangulatát tökéletesen visszaadó jelmez- és látványtervezés, no meg a vilniusi forgatási helyszínek is hitelesen „játsszák el" a Szovjetuniót.

A végeredmény egy jóval hidegebb, keményebb és politikusabb széria, amelyben csak a lefektetett kánon és a magas produkciós értékek emlékeztetnek a korábbi etapokra. Ugyanúgy áhítatot ébreszt, mint az amerikaiak évtizedekig tartó, komplex építkezése az űrben, viszont ez sokkal hajlamosabb arra, hogy ezt az áhítatot terrorral ellenpontozza. Ez a terror pedig minden karakter pszichéjébe beeszi magát.

A Star City világa nem idealista vállalkozókkal, széplelkű kutatókkal és menőjenő jenki vadászpilótákkal van tele, hanem magukat ösztönből összehúzó, paranoid pártfunkcionáriusokkal, akik még bátrak is csak titokban mernek lenni – ha mernek.

A terrort pedig nem más testesíti meg, mint a sorozat eddigi leghatásosabb, legikonikusabb karaktere, az Anna Maxwell Martin átal alakított Ludmilla Raszkova. Nem véletlenül hagytam őt – kvázi a sorozat főgonoszát – kritikám végére. Így könnyebb lesz majd kikeresnem ezt a részt, amikor a színésznő elkerülhetetlenül Emmy-jelölést kap a félelemetes, szenvtelen KGB-s girlboss alakításáért, aki még több ezer kilométer távolságból is képes vasmarkával szorongatni a rábízott űrhajósok tökeit.

Raskova és az ifjú Irina sztoriszála mutatja be leghúsbavágóbban a sorozat világát, és ez hozza a legtöbb szürkezónás morális dilemmát, a legsötétebb karakterdrámát. Az anyasorozat rajongói már bőven megtanulták utálni Irina idősebb, Svetlana Efremova által alakított verzióját. Most pedig azt is végig kell nézniük, hogyan termeli ki magából a hozzá hasonló szörnyetegeket a zéró gravitációs szocializmus. És emiatt lesz a Star City az idei év egyik legjobb sorozata.