Hidegen vagy melegen tálalva, de mindenképp kielégítőek voltak ezek a remekbe szabott filmes bosszúállások.
1. Cape Fear – A rettegés foka (1991)
Egy közel elfeledett thrillert vitt újra vászonra Martin Scorsese a tőle elvárt látásmóddal 1991-ben, az évtized egyik legjobb bosszúfilmjét összehozva. Az alkotásban a Nick Nolte által játszott ügyvéd életét keseríti meg Robert de Niro ördögi karaktere, aki kérlelhetetlenül, jéghideg elhatározottsággal valósítja meg a börtönben érlelt bosszútervét. A Cape Fearben nem olyan könnyű a bosszúállónak szurkolnunk, ám Scorsese értő kezei között az ő motivációi is átérezhetővé, relevánssá válnak. Mindennek köszönhetően egy okos, emlékezetes thriller sül ki a dologból, amit még akkor is érdemes újranézni, ha ismerjük a sztori kimenetelét.
2. Nincs bocsánat (1992)
Clint Eastwood egyik meghatározó westernje lett a vadnyugat halálát bemutató bosszútörténet, amelyben a színész-rendező által alakított karakternek gyűlik meg a baja egy kisváros zsarnoki vezetőjével (Gene Hackman). Azonban az Eastwood-hősöket nem olyan fából faragták, hogy hátat fordítsanak a kihívásoknak, az általa alakított, bűntudattól gyötört idős pisztolyforgatónak pedig muszáj visszatérnie az erőszak világába, hogy igazságot szolgáltasson. A két sztár mellett még Morgan Freeman is feledhetetlen alakítást nyújt, illetve a legendás Richard Harris is feltűnik egy rövid, de annál színesebb mellékszerepben.
3. Léon, a profi (1994)
„Ezt Matilda küldi". A Jean Reno által alakított Léon szavait soha nem felejti el, aki látta Luc Besson meghatározó bosszúfilmjét, amely nemcsak a zsáner egyik legjobbja, de sikeresen beindította az ifjú Natalie Portman karrierjét is. Az antiszociális bérgyilkos és a bosszúra éhes Matilda kapcsolata az egyik legellentmondásosabb és legemlékezetesebb filmes páros, akit valaha láttunk, a főgonoszként acsarkodó Gary Oldman pedig pályája egyik legvadabb, legikonikusabb alakításával tette még jobbá ezt a filmet. A Léon, a profi egy igazi villám a palackban, egy semmihez sem fogható, megismételhetetlen remekmű, ami a századik újranézésre sem veszít frissességéből.
4. Desperado (1995)
Egyszerű, de nagyszerű, stílusos, ultramenő, és valami imádnivalóan erőszakos. Robert Rodriguez ezzel az 1995-ös bosszúfilmmel tette fel magát a térképre, amelyben egy titokzatos zenész, a Mariachi áll bosszút felesége gyilkosain. Az Antonio Banderas és Salma Hayek alakításai által fémjelzett klasszikusban Rodriguez azt is demonstrálta, hogy egy király akciófilmhez se csili-vili CGI-effektekre, se óriási hollywoodi stúdiókra sincs szükség. Elég csupán pár jó karakter, és ötezer liter művér. Kár, hogy ezt későbbi karrierje során eléggé elfelejtette.
5. Oldboy (2003)
Gyakorlatilag bármelyik film szerepelhetne a listánkon Park Chan-wook Bosszú-trilógiájából, de az egyszerűség kedvéért a legismertebb és méltán legnépszerűbb Oldboyról emlékszünk meg. Oh Dae-soo rabságának, szabadulásának és bosszújának történetét elképesztő vizuális érzékkel és okos, kegyetlen fordulatokkal tálalja az innovatív koreai rendező: a film csavarját most nem lövöm le sokadszorra. Annyit viszont muszáj megjegyezni, ha még nem látta az ember az Oldboyt, akkor érdemes úgy elkezdeni, hogy előtte minél kevesebbet olvasunk, beszélgetünk róla.
6. Kill Bill (2003)
Quentin Tarantino úgy készítette el kétrészes, epikus akciófilmjét, mintha a bosszúműfajt próbálná elvinni a logikus, extrém végkifejletéig. De sikerült? Igen. A Kill Bill első része egy sodró lendületű, őrületes vérfürdőként ábrázolja a Menyasszony (Uma Thurman) bosszúhadjáratát, hogy aztán a második rész elmélyítsen minden, a film által feldobott témát, és egy agyeldobósan okos végkifejletben tegyen pontot Bill (David Carradine) ügyködéseinek végére. A filmek egyszerre elégítenek ki és állítanak fejre mindenféle várakozást, a maratoni hossz ellenére pedig nem tudjuk majd megállni, hogy egyszer se daráljuk le egyben az eposz mindkét részét.
7. Mandy – A bosszú kultusza (2018)
George P. Cosmatos rendező fiát, Panos Cosmatost akár nevezhetnénk nepobébinek is, ám nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a még pályája első felében járó direktor már most le tud tenni az asztalra legalább annyira érdekes és király filmeket, mint édesapja fénykorában. Az egyedi látásmódú, pszichedelikus stílusú kanadai rendező eddigi legnagyobb műve a 2018-as Mandy volt, amelyben a Nicolas Cage által alakított főszereplő áll agyeldobós bosszút felesége, Mandy (Andrea Riseborough) gyilkosain. Sok szempontból tudnánk olvasóink figyelmébe ajánlani ezt a filmet, de most legyen elég annyi, hogy ez az az alkotás, amelyikben Nic Cage egy láncfűrésszel kardozik. Hülye, aki kihagyja.
8. Ígéretes fiatal nő (2020)
Az ígéretes fiatal rendező, Emerald Fennell mozifilmes bemutatkozása olyan erős lett, mint amennyire megosztó. A Carey Mulligan főszereplésével készült feminista bosszútörténet érzékeny témákat boncolgat, és kegyetlen kérdésekre ad még kegyetlenebb válaszokat. A rendező későbbi filmjei (Saltburn, Üvöltő szelek) után viszont már nehéz meglepődni Fennell merészségén meg polgárpukkasztásain, és sokkal könnyebb a helyén kezelni az Ígéretes fiatal nőt: egy különleges karrier különleges nyitányaként.
Remek bosszúfilmek, amikről valószínűleg nem is hallottál
A bosszúfilm az egyik legnépszerűbb filmes műfaj, hiszen mi más indokolna egy jó kis vérfürdőt, mint megtorolni a főhős szeretteinek halálát – de vannak jól ismert és méltatlanul elfeledett darabjai is a zsánernek. Utóbbiakból szemeztünk!
Tovább
