Nincs Halloween Michael nélkül, úgyhogy a maszkos gyilkológép megint visszatér. A kérdés, hogy minek.
Véget ért David Gordon Green Halloween-trilógiája, és egy dologban már most biztos lehetünk:
ezt a filmet még tanítani fogják.
Igaz, nem a horror műfaj klasszikusaival foglalkozó egyetemi szakokon, hanem a marketinges kurzusokon. A Halloween véget ér előzetese ugyanis olyan zseniálisan vezeti félre a nézőt, hogy ha mást nem is, ezt a mesteri szemfényvesztést muszáj megtapsolnunk.
A második rész, azaz a Gyilkos Halloween iránt sem lelkesedtünk annyira, mint a 2018-as elsőért, de a tavalyi premier után abban maradtunk, hogy a végső verdiktet majd a trilógia lezárása után lehet csak kimondani. Akkor még úgy tűnt, hogy Green és írótársa, Danny McBride pontosan tudják, honnan hova akarnak eljutni, és eleve egyetlen, három fejezetre tagolt történetben gondolkoztak. A kötelező vérontások mellett ráadásul mindkét filmnek volt egy markáns témája – az elsőnek az, hogy Laurie hogyan (nem) dolgozta fel a traumát, és örökítette át a családjára, a másodiknak pedig a helyi közösség lincselésbe átforduló kollektív bosszúvágya –, így aztán teljes joggal feltételezhettük, hogy a finálé ugyanitt veszi fel a fonalat, pláne mert a trailer is ezt sugallta.
A Gyilkos Halloweenben a kórházi kezelése miatt parkolópályára került Laurie maga jelentette ki, hogy csak és kizárólag ő végezhet Michaellel, ami nagyjából előre is vetítette, hogy mire számíthatunk. A második rész végén a szörny megöli Laurie lányát, amitől Jamie Lee Curtis karaktere nyilván még jobban bekattan, és addig nem nyugszik, amíg le nem vadássza a William Shatner-maszkos gyilkost. Végefőcím, John Carpenter ikonikus zenéje, stáblista.
Greenék eredeti terve is nagyjából ilyesmi lehetett, aztán beütött a világjárvány, és hirtelen sok idejük lett átgondolni és átdolgozni a forgatókönyvet. Arra jutottak, hogy nincs kedvük teljesen kiszolgálni a rajongói elvárásokat, és leforgatni azt a filmet, amire mindenki számít, inkább okoznak egy kis meglepetést. Míg a második rész esetében az volt a szokatlan írói döntésük, hogy ugyanott vették fel a fonalat, azaz egyetlen éjszaka alatt játszódott a két film, most ezzel a koncepcióval szakítva ugrottak négy évet az időben, és nyitottak egy új fejezetet.
Az újító szándék önmagában dicséretes, az üdvösséghez viszont még kevés. Az eredeti koncepció kukázása eleve komoly kérdéseket vet fel. Ezek szerint Greenék mégsem úgy vágtak bele a trilógiába, hogy pontosan tudták, hova fog kifutni a történet. A végeredmény sajnos ezt a verziót látszik megerősíteni, mert amíg az első két rész a klasszikus rebootok és folytatások nyomvonalán haladt, A Halloween véget ér inkább egy legacy sequelre hajaz, vagyis egy olyan folytatásra, amely fiatalabb karakterek bevonásával akar új fejezetet nyitni a franchise-ban – lásd a 2021-es Sikoly, a Szellemirtók: Az örökség vagy a Jurassic World példáját. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a játékidő nagy részében Laurie unokáját és az új barátját követhetjük, és
mind Jamie Lee Curtis karaktere, mind a jó öreg Michael Myers kispadra kerül. Ami egy Halloween-filmben azért meglehetősen vakmerő húzás.
Egészen a kötelező és sajnos egészen lapos fináléig A Gyilkos Halloween olyan, mintha nem is horrorfilm, hanem egy rebootolt Halloween-sorozat pilotja lenne, ahol az új szereplőket annyira hosszasan és ráérősen mutatják be, mintha egy egész évadra terveznének velük. Még ez sem lenne feltétlenül főben járó vétség, ha közben nem köpné szembe az egész Myers-mítoszt a történet.
A Halloween véget ér védelmére csak egy érvet lehet felhozni: utólag megszépíti a Gyilkos Halloween emlékét. Már az sem számított éppen mesterműnek, de legalább a kreatív hentelésekre nem lehetett panasz, és sőt még öniróniája is volt. A trilógia fináléja ehhez képest tökéletesen humortalan, tele van dilettáns írói megoldásokkal, és árad belőle az izzadságszag. A 2018-as első részen még érződött a lelkesedés, az, hogy rajongók készítették rajongóknak, a lezárásra azonban ebből semmi sem maradt,
mintha Laurie-hoz hasonlóan az alkotók is csak túl akartak lenni végre ezen az egész szarságon.
