A leggyakrabban idézett zseniális magyar vígjátákok

Ezeket a mondatokat egyszerűen nem lehet megunni – és csak a (szerintünk) legjobbakat szedtük össze.

A tizedes meg a többiek (1965)

1965-re már mindenkinek teli volt a hócipője a szovjet hősi eposzokkal és a hazai partizánmesékkel. Keleti Márton háborús meséjében viszont simlis túlélőkkel, csetlő-botló kisemberekkel, amatőr ellenállókkal és a spájzban bujkáló, megszeppent egy szem orosszal van dolgunk, és persze nagyszerűen kidolgozott szituációs komikummal. De a legemlékezetesebb mégis Major Tamás komornyikja, és a hangsúly, ahogy mindenkit ki tud oktatni egy letűnt világ nevetséges, mégis méltóságteljes figurájaként.

A csodás idézetekért felerészben a címbéli Molnár tizedest alakító Sinkovits Imre, felerészben a karót nyelt inast, Albertet játszó Major Tamás felelt.

„Az oroszok már a spájzban vannak!”

„Ha én mindig azt csináltam volna, amit mondanak, már rég nem lennék itt!”

„Tűnj el, amíg nagyvonalú vagyok!”

Ebben a házban nem így szokás viselkedni!”

„Ami az imént eltüzelt széket illeti, báró Orczy Emma regényében, a Vörös Pimpernelben van egy vandál jelenet… de nem ismertetem!”

„Ez Magyarország! Átöltözünk, mindig csak átöltözünk! Hát meddig lehet ezt bírni köpönyeggel, önérzettel!”

„…ha maguknak az a mániájuk, hogy minden este bújtatnak valakit, nem jósolok nagy jövőt a családnak!”

„Mi még megadni sem tudjuk magunkat…”

„Grísa! Azt a jó moszkvai nénikédet!”

„Üres zsebbel a békét is nehéz elkezdeni!”

 

 

A tanú (1969)


„Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának” – és ez csak egy remek idézet minden idők egyik legmagyarabb vígjátékából, sorolhatnánk még vagy 50-et, amelyben tényleg minden benne van, amit kis hazánk XX. századáról tudni érdemes. Pelikán József hithű kommunista, aki végigharcolta elvbarátaival a vészterhes éveket, most gátőrként dolgozik, de lecsap rá a rendszer, amelynek bizarr logikájaként

ez hol börtönt, hol előléptetést jelent.

Kisebb csoda, hogy Bacsó Péter filmszatírája egyáltalán elkészülhetett, az viszont nem meglepő, hogy tíz évig dobozban pihentették bemutatása előtt, és ma is megunhatatlan, különösen a korán elhunyt Őze Lajos elképesztő alakítása révén Virág elvtársként.

„Az élet nem habos torta!"

„Dezsőnek meg kell halnia"

„A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.” 

„Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.

Menet közben kell az önbizalmat megszerezni”

 „A tények makacs dolgok!"

„Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit."

„Mi egy nagyon szép vallomást várunk magától, Pelikán elvtárs!”

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló."

„A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta.”

 

Indul a bakterház (1979)


Regös Bendegúz története a pikáns népmesék és a legjobb értelemben vett burleszk csodás és meglepő keveréke, ahol különös körtáncot jár egymással a korán munkára fogott, égetnivalóan rossz Bendegúz, a bakter és anyósa, a Banya, a Patás, a kikapós Csámpás Rozi, a bamba csendőrök meg egy rakás szilvás gombóc. A később is főleg a tévének dolgozó Mihályfy Sándor rendezett filmet Rideg Sándor regényéből, de a sok remek „hivatásos” komikus mellett az igaz sztár a 12 éve tragikus módon elhunyt abszolút amatőr, Olvasztó Imre Bendegúz szerepében.

„Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.”

„De szép színe van kendnek. Olyan szép sárga.”

„Mán megengedje nénémasszony, egy kicsit nagyot hallok, mivel most éppen eszek.”

„Már világ életemben gavallér voltam. Már legény koromban – pedig jó sokáig voltam legény –, akik ismertek azt mondták: Buga Józsi nem szép ember, de gavallér."

Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba sincsen!”

„Csak egy igaz ember van a világon, az pedig én magam vagyok.”

„Mondtam anyámnak, hogy amint lehet, rögtön megjavulok. De hát faluhelyen ez se megy olyan gyorsan.”

„Tökéletesen boldog lettem vóna, ha a jó Isten elfelejt parasztot teremteni.”

„Ami az udvariasságot illeti, mindenki láthatja, hogy én nem szoktam túlmenni a finomság határain.”

„Nem vót énnekem semmi sürgős dógom az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább.”

 

 

Csapd le csacsi! (1990)

 


A közvetlenül a rendszerváltás után készült magyar vígjátékoknak külön íze és szaga van, karaktereik szinte felcserélhetőek egy tetszés szerint másik, ugyanekkor készült komédia figuráival, mégis egyéniek, a maguk rúgkapálós, káromkodós, önsorsrontó módján. Tímár Péter filmjének hősei fiatal házasok – Gáspár Sándor és élete legjobb filmszerepében Pap Vera, ám törékeny boldogságukat a nehezen épülő családi ház mellett a nemibeteg-gondozóból kapott idézés is alapjaiban rázza meg: semmi kétség, félrelépett a férj. A családi perpatvar zajától némileg elnyomva szupertitkos munkásőrkommandó készül bevetésre...

„Hazajövök, üres a belem. Csupa ideg vagyok. Kaja sehol. Vacsora nincs. Balhé, az van.”

„Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken, nem fejlődött ki az agyad.”

„Na, édesem, itt nem lesz nokedlizás!”

Sanyi, vegye már elő a szolgálatit, és adjon le egy figyelmeztetőt!”

„Piros fényt! Az nyugtatja..."

„Hogy kerül ide egy hím?"

„Most lekurvázott?"
„Le"

„Valaki áthajított a kerítésen egy tubust! Nem mondom, hogy maguk voltak; lehet, hogy az utca népe. Mit lehet tudni? Vagy-vagy."

„Hát, hányjál! Szóljál anyádnak, hányjatok együtt!"

„Édesem, te itt nem fogsz alukálni, mer' elvágom a torkodat..."

 

 

Macskafogó  (1986)

Szerencsés csillagzat alatt született az egyik legnépszerűbb magyar animációs film – ami azt illeti, a politikai enyhülésnek köszönhetően magyar-kanadai-NSZK koprodukcióról van szó –, hiszen Ternovszky Béla rendezte és az a Nepp József írta forgatókönyvet, akinek a Mézga családot és a Dr. Bubót (hivatalosan Kérem a következőt!) is köszönhetjük. Ehhez adjuk hozzá a rengeteg fantasztikus színészt, akik a remekül kitalált karakterek hangját adták – Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Mikó István és a mások –, és egy örök klasszikust kapunk ragyogó párbeszédekkel és zenei számokkal. A prímet persze rendre Mr. Fritz Teufel és megalázkodó beosztottja, Safranek viszik!

„Én szeretem önt, Mr. Teufel.”

„Tud sakkozni? „Hogyne! Bár tíz játszmából nyolcszor megverem magam.”

„Mehet, Safranek. És üdvözlöm a kedves feleségét!" „Köszönöm uram, de már egy éve önnel él.”

„Maga akkor a legundorítóbb, ha kedves próbál lenni.”

Ebben az esetben nyomják meg a piros gombot, és nyugodjanak békében.”

„Ide a dohánnyal, vagy ízekre pofoztatom magam! És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek!”

„Pedro, amigo mio. Ma is konzervvért iszunk. Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért.”

„Keressétek, nyavalyások, mert mehetünk vissza a balettbe ugrálni!”

„Egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska.”