Május 8. a győzelem napja Európában, de a II. világháború vége sokak számára a kijózanodást, a veszteséggel vagy éppen a szégyennel való elszámolást és a keserű újrakezdést jelentette. Ez a filmművészetben is élesen megjelenik.
Hamu és gyémánt (1958)
Andrzej Wajda legendás munkája a lengyel filmgyártás csúcspontja – és egyben a modern Lengyelország tragédiájának esszenciája. Hőse, Maciek (a fiatalon elhunyt Zbigniew Cybulski) az ellenállás veterán harcosa, aki most az ellenség ellen fordul. Társával azt a feladatot kapja, hogy egy, a szovjetekkel együttműködő párttitkárt öljön meg. Az első kísérlet sikertelen, és miközben egy hotelben vár egy új lehetőségre, Macieknek kételyei támadnak.
Szakítani akar múltjával, nem akar többé gyilkolni, bujkálni.
Társa azonban megvetéssel hallgatja szavait, és a fiú utoljára vállalja a gyilkos szerepét. A Hamu és gyémánt nemcsak egy elkárhozott nemzedék filmje, hanem azt az erkölcsi dilemmát is megmutatja, amellyel a Honi Hadsereg éveken át küzdő harcosai szembesültek: felszabadítóik ugyanolyan elnyomók, mint amilyenek korábban a németek voltak, ha mások is a módszereik és céljaik.
A bukás - Hitler utolsó napjai (2002)
Berlin, 1945 áprilisa, miközben a főváros utcáin kegyetlen harcok folynak a sokszoros túlerőben lévő szovjetekkel, Adolf Hitler (Bruno Ganz) a katonai vezetőséggel és néhány hívével elsáncolja magát a vezetőségi bunkerben. Mindenki tudja, hogy itt a vég, de az egyre rosszabb fizikai állapotban lévő Führer még felmentő seregekről, titkos szuperfegyverekről delirizál – és senki sem mer neki ellentmondani. Az elkerülhetetlen összeomlást Hitler személyi titkárnőjének, a végsőkig kitartó Traudl Jungénak (Alexandra Maria Lara) a nézőpontján keresztül mutatja meg a film, ahol látjuk, hogy gyerekkatonákat küldenek az orosz tankok ellen, aki még napokat sem, legfeljebb pár órát nyerhetnek a Birodalomnak, és ahol a fanatikus nácik – köztük a propagandaminiszter Goebbels és felesége – inkább végeznek magukkal és családjukkal, ahelyett, hogy szembenéznének bűneikkel.
Szentjánosbogarak sírja (1988)
Azok a japán katonák, akik az életüket sem kímélve fanatikusan az utolsó percig kitartottak a távoli frontvonalakon, aligha sejthették, hogy ezzel pont az anyaország szenvedéseit nyújtották el az elkerülhetetlen megadás előtt. Japánt ugyanis naponta bombázták, és az akkor még javarészt fából és papírból épült japán városokat egyszerűen elsöpörték az amerikai légitámadások. Isao Takahata szívszorító filmje a műfaj szerelmesei által mindig is sokra becsült, egész estés animáció, amely egy fiatal testvérpár sorsát követi végig a háború sújtotta Japánban. Szeita és alig négyéves kishúga, Szecukó apja egy hadihajón szolgál, amikor anyjuk életét veszti egy bombázás okozta tűzvészben. A két árva egyik nagynénjükhöz kerül, ám hamarosan kiderül, hogy a háborúban elszegényedett, bizalmatlanná vált társadalomban csak magukra számíthatnak, és kénytelenek egyedül szembenézni a szörnyűségek poklával. A fenyegető éhség és a pusztító bombázások árnyékában csak a szentjánosbogarak halvány fénye képes a reményt életben tartani.
Nürnberg (2025)
A harcok vége egyben az elszámoltatást, a bűnökkel való szembenézést is jelentette. A II. világháború végén élve sikerül elfogni az egyik legfőbb náci vezetőt és háborús bűnöst, Hermann Göring birodalmi marsallt (Russell Crowe). A szövetséges országok precedens nélküli jogi lépésre készülnek, amikor bíróság elé állítják Göringet, hogy feleljen a tetteiért. A történet középpontjában egy fiatal amerikai pszichiáter (Rami Malek) áll, akinek az a feladata, hogy megállapítsa, alkalmasak-e a náci vezetők arra, hogy a nemzetközi bíróság előtt számon kérjék őket háborús bűneik miatt. Göring nagyon magas intelligenciájú ember, a pszichiáter pedig a beszélgetéseik során egyre inkább a hatása alá kerül. A Jack El-Hai regénye alapján készült film leginkább a két főhős közötti különös szellemi párharc miatt válik emlékezetessé, de bepillantást enged a példa nélküli elszámoltatás folyamatának kezdetébe is.
A film a PRIME VIDEO-n kölcsönözhető
Kritika: A Nürnberg érdekfeszítő történelmi dilemmával kezd, a válasz mellett azonban a giccset is megtalálja
James Vanderbilt jó szándékú, de zavaros filmjét a félrecastingolt főszereplő, a túlírt forgatókönyv és a mesterséges ízű drámázás is lehúzza.
Tovább
1945 (2017)
A háború végének egyik keserű tragédiája volt a sok közül a koncentrációs táborból visszatért kevesek sorsa, akik családjukat, barátaikat elveszítve, meghurcolva és megkínozva arra tértek haza, hogy otthonaikat kifosztottá, elorozták. Néha pont a korábbi szomszédjaik tették ezt. Török Ferenc filmje is egy ilyen történetét mesél el. 1945. augusztus 12, 11 óra. Titokzatos szállítmányukkal két fekete ruhás, fekete kalapos szótlan idegen jelenik meg egy magyar falu vasútállomásán valahol az Alföldön. A falu népe az orosz megszállás árnyékában a jegyző (Rudolf Péter) fiának esküvőjére készül, de a menyasszony korábbi vőlegénye is hazatér a hadifogságból. Senki sem tudja, hogy a falu felé vezető hosszú úton haladó két zsidó férfi mit akar, de
szinte mindenki a feltóduló bűntudattal és szégyennel küzd.
A Szántó T. Gábor novellája alapján készült film elsősorban arról mesél, hogy nem kell ahhoz vérnek tapadnia a kezünkhöz, hogy a gyilkosok cinkosai legyünk.
Kis falut mardos a kollektív bűntudat valahol az Alföldön közvetlen a háború után, és elég két szótlan idegen érkezése ahhoz, hogy mindenki egymásnak essen. Török Feri történelmet csinált.
Tovább
Oppenheimer (2023)
A tengelyhatalmak veresége egyben egy új világrend felépülését is jelentette, egy felosztott és megosztott Európával és az egymás ellen forduló két egykori szövetséges szuperhatalommal, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval. A hidegháború indulását pedig mi sem szimbolizálta jobban, mint a II., világháborút „lezáró” új csodafegyver, az atombomba, amelynek kifejlesztésével még a háború alatt J. Robert Oppenheimer fizikust (Cillian Murphy) bízzák meg, akinek először össze kell gyűjtenie a különböző szakterületek legjobb koponyáit, majd neki kell állnia minden idők legpusztítóbb fegyverének. Ami azért is készül el, hogy soha ne kelljen bevetni – az első „erődemonstráción” túl. Christopher Nolan zseniális munkája – ami egy bizarr fordulattal a Barbie-filmmel együtt lett sikerpáros – összefoglal mindent, amit az atombomba elkészítése jelentett: a tudomány szörnnyé formálását, azt, ahogy egy halandó ember istent játszik és persze a politikai paranoiát, ami ezután következett.
A film a PRIME VIDEO-n és az APPLE TV-n kölcsönözhető
A homok alatt (2015)
A II. világháború végének legkézenfekvőbb, legveszélyesebb emlékeztetői a mindenütt elszórt aknák voltak, gyakran aljas módon álcázott csapdák, amiket a visszavonuló németek maguk mögött hagytak, és amik még évekig szedték áldozataikat. A dán hadsereg számára logikus lépesnek tűnt, hogy ezt a veszélyt azok szüntessék meg, akik előidézték, ezért különleges feladatra vezényelték az ország területén elfogott német katonákat – köztük számos hadifoglyot. Arra kényszerítették őket, hogy az életük kockáztatásával hatástalanítsák és tisztítsák meg a dán határ mentén lévő, mintegy másfél millió robbanószert rejtő jelöletlen aknamezőket.
A dánoknak igazuk van, de mégsem.
A film felveti a háború végén oly sokat hangoztatott – és ma is olykor felvetett – kollektív bűnösség elvét, de rögtön meg is kérdőjelezi azt. A folyamatos életveszélyben végzett, gyötrelmesen lélekölő robot emberivé teszi számunkra az egykori megszállókat, és kegyetlenek látjuk azokat, akik nem sokkal korábban annyi megaláztatást és szenvedést viseltek el.
A film az APPLE TV-n kölcsönözhető
Hajnali láz (2015)
A háború vége sokaknak, különösen a nagyon fiataloknak, egy teljesen új kezdet is volt, és ezt énekli meg a saját szülei történetét feldolgozó Gárdos Péter is filmjében. Svédország, 1945. Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak. Ilyen a huszonöt éves Miklós (Schruff Milán), akit újra halálra ítélnek: az orvos hat hónapot ad neki. De Miklós élni akar! Levelet ír hát 117 magyar lánynak, akiket szintén Svédországban rehabilitálnak, és feleséget keres, hogy új életet kezdhessen. Reggeltől estig ír – levelet, verset, cikket –, fordít, a hazai híreket lesi és várja a gyógyulást, miközben körülötte sokan még mindig az átélteket igyekeznek feldolgozni, néha sikertelenül. És Miklós hamarosan rátalál az igazira. Mint aki megtáltosodott, úgy sodorja magával a tizenkilenc éves Lilit (Gila Almagor), hogy legyőzve szorongásait és kísértő álmait, nekiinduljon ő is új életük, az igazi élet felépítésének.
A film a NETFLIX-en nézhető meg
A túlélők kétségbeesett szerelme
A koncentrációs tábort túlélt magyar fiatalok lábadoznak a Vöröskereszt svédországi rehabilitációs központjaiban, és miközben az átélt borzalmakat igyekeznek feldolgozni, a szerelem is megtalálja őket. Gárdos Péter filmje, a Hajnali láz ma este a tévében.
Tovább
Lore (2012)
Bár a rendezőnő, Cate Shortland ausztrál, a film német szemszögből mutatja meg, milyen is a totális vereség és a szembesülés azzal hogy
szinte minden hazugság volt, amiben egy nemzedék felnőtt.
Németország, 1945. Öt gyerek magára marad, miután a meggyőződéses náci szüleiket a szövetségesek letartóztatták. A legidősebb, a tizennégy éves Lore (Saskia Rosendahl) vezetésével elhatározzák, hogy a romokban heverő országon keresztül megpróbálnak eljutni az északon élő nagymamájukhoz. Veszélyekkel teli útjuk során találkoznak Thomasszal (Kai-Peter Malina), a fiatal zsidó menekülttel, akinek nem maradt senkije, így hozzájuk csapódik – vagy ők hozzá. Miközben szembesülnek szüleik tetteinek következményeivel, a túlélés érdekében meg kell tanulniuk bízni az egyetlen emberben, akiről azt tanították nekik, hogy gyűlölniük kell.
