Lengyel rendező, forgatókönyvíró, színházi rendező. Eredetileg festőművésznek készült. 1942-től katonaként harcolt Lengyelország függetlenségéért. A lódzi filmfőiskolán 1952-ben kapott diplomát. A lengyel iskola, vagy más néven a lengyel új hullám indítója. Az 1958-ban készült Hamu és gyémánt című filmje a második világháború utáni kultuszfilmek egyik első alkotása. A lengyel sors (Csatorna 1956, Lotna 1959, Tájkép csata után 1970) sok filmjének központi témája.

Egy másik vonulatot képeznek az irodalmi művekből készült nagy sikerű alkotásai: Zeromski (Légió 1965), Iwaszkiewicz (Nyírfaliget 1970, A wilkói kisasszonyok 1979), Reymont (Az ígéret földje 1974), Przybyszewska (Danton 1982).

A lengyel irodalom legnagyobbjainak műveiből készített nagyon sikeres filmalkotásokat. Világszerte sikert aratott az 1950-es és az 1970-es éveket elemző filmjeivel (Márványember 1976, Vasember 1981). Számos filmet készített a televízió számára is (Halott osztály 1977, Évek múltán, napok múlva 1980). Színházi rendezései világhírűek. A Dosztojevszkij: Ördögök című művéből, a krakkói színház művészeivel bemutatott dráma európai színháztörténeti eseménynek számít. Életművéért Oscar díjat kapott.