Hagyományokra, formákra nagyon adó katonatiszti családba született, nőtt fel. Korán árvaságra jutott, akinek önmaga és családja fenntartásához is hozzá kellett járulnia. Volt segédmunkás, templom restaurátor, templomfestő mellett segéd. 1942-től a londoni irányítású Honi Hadsereg tagja. A háború után a krakkói Képzőművészeti Akadémián kezdte a tanulmányait, majd a lodzi Filmművészeti Főiskolára került. 1952-ben diplomázott. Rövidfilmeket rendezett, Aleksander Ford, a korszak legnagyobb lengyel rendezője mellett volt asszisztens.
Első filmjei trilógiává állnak össze, hisz a saját és a nemzedéke élményeiről szólnak (A mi nemzedékünk 1954, Csatorna 1956, Hamu és gyémánt 1958). A háború alatti, és az azt közvetlenül követő élethelyzetek, személyiségtípusok jelennek meg ebben a trilógiában. A történelem viharában helytálló, vagy elsodródó emberek sorsa, látszólag felesleges helytállása kerül bemutatásra. Nemzetközileg is elismert rendezővé vált főleg a Hamu és gyémánt világkarrierje után. Szerte a világban forgatott filmeket, de mindig visszatért hazájába. Az 1960-as évek külföldi munkái után 1970-ben elkészíti a Tájkép csata után című alkotását, amelyben a háborús élményeket újraértékeli, a reménytelenség utáni ugyancsak reménytelen újrakezdés pátoszát fogalmazza meg. Világsikert arat a Gerard Depardieu főszereplésével készült Danton (1982) című filmje. A francia forradalom vezetőinek sajátos hatalmi harca finom humorral, iróniával teli kételkedéssel kerül bemutatásra.
A teljes kiábrándultság, a fiatalok erejébe és tisztaságába vetett hit szólal meg az 1970-es évek végén készült trilógiájában (Márványember 1976, Érzéstelenítés nélkül 1978, Vasember 1981). Azokkal a hazugságokkal, árulásokkal néz szembe ezekben az alkotásokban, melyeket a nemzedéke követett el az 1950-es években és utána. A Szolidaritás mozgalom híve, a rendszerváltozás sürgetője. Nem politikus, de elkötelezett értelmiségi. A szükségállapot bevezetése után elhagyja hazáját, és ma is főleg Franciaországban él.
Filmjei személyesek, mégis nagyon sok esetben ismert irodalmi alapanyagból készülnek (Hamu és gyémánt Andrzejewski, Nyírfaliget 1970, Iwaszkiewicz, Az ígéret földje 1974 Reymont művéből). A regényeket átformálja, és a saját értelmezését készíti el. A játékfilmek mellett dokumentfilmeket is rendezett, televíziós alkotásai is igényességét tükrözik.
Kiváló színházi rendező, akinek a Dosztojevszkij: Ördögök című művéből készült színházi rendezését szerte a világban ismerik. A krakkói színészekkel készült eredeti előadással szinte midenüvé eljutottak. Majd más színházakba is meghívták Wajdát a Dosztojevszkij darab, és más klasszikus művek megrendezésére. Filmet és színpadi előadást máig rendez.
Hazájában nemzedékek tanulták tőle a szakmát, mert a lodzi Filmművészeti Főiskola tanára, rektora is volt. 1999-ben életművéért Oscar díjat kapott.
