Napi 20 óra munka, tíz év csicskalét, másfél év forgatás, fesztiválszereplések sora, két fontos díj. A mozifilmek erejével bíró Egy nő fogságban című dokut egyelőre nem sok helyen láthattuk.
A vágóként ismert Tuza-Ritter Bernadett bemutatkozó egész estés rendezéséről a Sundance fesztiválon történt januári szereplése idején több helyen is olvashattunk (például itt, itt és itt). Tuza-Ritter dokumentumfilmje egy 53 éves nőt mutat be, akit embertelen körülmények között dolgoztatnak, sőt tartanak egy budapesti családnál, ahol saját munkája elvégzése után a háziakat kell cselédként kiszolgálnia. Cserébe verbálisan és fizikailag is bántalmazzák, pénzét elszedik, fogva tartják – de Maris annyira fél a hajléktalanságtól, hogy nem mer megszökni. Aztán mégis tervezgetni kezd...
A részben a Médiatanács támogatásával létrejött alkotás rendezőjével a szervezet blogján olvashatunk interjút, amelyben Tuza-Ritter elmondta, hogy Magyarországon közel 22 ezer ember él Marishoz hasonló körülmények között (a film főszereplőjét fogva tartó családnál is volt rajta kívül két másik csicska is), akik a hivatalos szervektől szinte semmiféle segítségre sem számíthatnak. A filmes arról is mesélt, hogy mivel emberileg ő maga is rendkívüli módon bevonódott a modern kori rabszolgaként fogva tartott asszony történetébe, sokáig producert sem keresett a filmhez, mert ő maga sem tudta, hogyan fog végződni, illetve be fogja-e fejezni egyáltalán.
„Hogyan győzködhetnék valakit, hogy jó lesz a film, amikor azt sem tudom, hogy holnap visszamehetek-e forgatni?
Nyilván azt gondoltam, hogy amit forgatok, nagyon értékes anyag, de hogy ebbe mást is bevonjak úgy, hogy magam sem lehetek biztos abban, hogy mi lesz a vége, azt nem akartam” – fogalmazott az alkotó, aki azt is hozzátette: senki szenvedését sem akarta öncélúan bemutatni, ezért ha Maris a végén nem szökik meg, talán a film sem készül el.
A film terjesztésével kapcsolatban Tuza-Ritter megosztotta, hogy moziforgalmazásban is gondolkodnak, de ez dokumentumfilm esetében nagyon nehéz. Lesz majd a tévében is, de oktatási céllal, beszélgetéssel egybekötve is szeretnék vetíteni.
Külföldön óriási az érdeklődés iránta (csak Spanyolországban 90 moziban fogják vetíteni), hiszen ez az első olyan egész estés dokumentumfilm, ami európai történetet mutat be a modern kori rabszolgaságról, a magyar nézőket mégis nehéz lesz nemhogy megnyerni, de egyáltalán becsábítani a mozikba.
„Az emberek nagy része itthon nem tudja, hogy létezik a kreatív dokumentumfilmes műfaj is, ami moziélményt nyújt a nézőnek,
és nem egyenlő a televíziós, ismeretterjesztő dokumentumfilmekkel vagy a dokureality műfajával” – nyilatkozta Tuza-Ritter. Az Egy nő fogságbant így egyelőre az Echo tévén láthatják a nézők, március 26-án, 12.30-tól. Az alkotóval készült interjú teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
(via Médiatanács)
