1. Lolita (1962)

Romantikus mestermű, vagy fájdalmasan eltájolt pedofilsimogatás? Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább a második értékítélet felé hajlunk, amikor újranézzük Stanley Kubrick filmjét, amely Vladimir Nabokov legismertebb regénye alapján készült. Kubrick és James Harris producer ráadásul azzal a kimondott szándékkal vágtak bele a regény megfilmesítésébe, hogy az eredetinél sokkal szimpatikusabbnak mutassák be a középkorú Humbertet, aki „szerelembe” esik egy fiatalkorú lánnyal. Ha ez nem lenne elég visszataszító, íme egy visszaemlékezés Harristől: „tudtuk, hogy szexuális tárgyként kell kezelnünk Lolitát, hogy megértse a közönség, miért akar mindenki ráugrani”. A lányt játszó Sue Lyon a forgatás idején 14 éves volt.

2. Diploma előtt (1967)

Az egyik olvasatban a Diploma előtt tökéletesen mutatja be a fiatalság szeszélyes pezsgését, no meg az egyetemi évek elmúlta után elérkező, elmaradhatatlan útkeresést és tanácstalanságot. A másik olvasatban Benjamin Braddock (Dustin Hoffman) egy kiállhatatlan creep, aki túlspilázott, egoista, ifjonti hisztiből szétver egy családot. Vagy az idősebb Mrs. Robinson (Anne Bancroft) a rohadék, amiért elcsábítja őt? Vagy ő is csak egy csapongó hülyegyerek áldozata, és csupán az a „bűne”, hogy a fiatal srácban olyan izgalmat, kalandot lát, amelyhez hasonlók nem adatnak meg gyakran neki elnyomott háziasszonyként? Eh, legalább a színészek meg a zene is jó.

3. Harold és Maude (1971)

A Harold és Maude még mai szemmel is meglepően merésznek hat: képzeljük csak el, hogy a mozinézők hogyan reagáltak rá 1971-ben! A fekete humorban bővelkedő, romatikus egzisztencialista vígjátékban egy fiatal férfi (Bud Cort) szeret bele egy hetvenes éveiben járó nőbe (Ruth Gordon). Ha ez nem lenne elég hajmeresztő, vegyük azt is hozzá, hogy ismerkedésük és kapcsolatuk a halál körül forog. Mindkettőjüknek az a hobbija, hogy vadidegen emberek temetésére járnak, így is találkoznak egymással. Innen már csak az meglepőbb, hogy a Harold és Maude-ból egy meghitt, életigenlő film sül ki, amelyben a szerelmespár egyik tagja sem él vissza az óriási korkülönbséggel.

4. A titkárnő (2002)

A titkárnő egy olyan kapcsolatot mutat be, amelyből akár roppant csúnya dolgok is kisülhetnének: egy huszonéves titkárnő (Maggie Gyllenhaal) viszonyt kezd sokkal idősebb főnökével (James Spader, aki a Karambol, valamint a Szex, hazugság, videó után a harmadik fura szexfilmjét is felírhatta a CV-jére), ráadásul a BDSM-nek is nekiállnak. Meglepetésünkre azonban ahogy egyre elborultabb lesz a film, úgy válik egyre meghittebbé. A titkárnő azon kevés filmek közé tartozik, amelyek közönségbarát módon mutatnak be egy működőképes, tiszteletre és beleegyezésre épülő BDSM-kapcsolatot, és mindkét résztvevője kiérdemli a happy endet a film végére.

5. A felolvasó (2008)

Lehet-e szimpatikus egy pedofil náci? Naaaa, és ha Kate Winslet játssza őt? Stephen Daldry rendező szinte döbbenetes nyíltsággal vállalja be, hogy beleáll ebbe a kérdésbe a történelmi drámában, amelyet nehéz hova tenni – de legalább elfelejteni is az. A felolvasót bemutatója óta pedofilsimogatással és holokausztrelativizálással is bőven megvádolták, amiket valószínűleg egyik készítő sem tesz ki az ablakba. Viszont Winslet és Ralph Fiennes remek munkát végeznek, a legendás Bruno Ganzot pedig érdekes volt holokauszttúlélő szerepében látni mindössze három évvel azután, hogy félelmetes alakítást nyújtott Adolf Hitlerként A bukásban. A felolvasót nem ajánlanánk lelkendezve mások figyelmébe, de egy óvatos megtekintést megér a bátraknak.

6. Őrült szív (2009)

Az Őrült szívben ismét csak Maggie Gyllenhaal esik szerelembe egy nála idősebb férfival, aki ezúttal a kiöregedett, alkoholista countryzenész Jeff Bridges alakításában. A veterán színész egy Oscar-díjat is összeszedett a szereppel: a kritikusok szerint az ő alakítása az, amely kiemeli a zenés remake-et a hasonszőrű filmek tömegéből. A korkülönbséget az Őrült szívben pedig nem is érezzük annyira karcosnak, mivel Gyllenhaal karaktere egy felnőtt, saját egzisztenciával rendelkező fél, aki ráadásul még mentálisan érettebb is, mint a szétcsúszott, küszködő Bridges - nem is fél kiállni magáért, amikor párja átlép bizonyos határokat. Végül a kapcsolatuk is megnyugtató hangvételben ér véget, így nem feltétlenül az Őrült szív lesz az a korkülönbséges romantikus film, amelynek megítélésén még évekig fogunk vitatkozni.

7. Jókislány (2024)

Még nem láttuk Nicole Kidman erotikus filmjét, amelyet hamarosan bemutatnak. A történetben egy női CEO kockára teszi karrierjét azzal, hogy viszonyt folytat fiatalabb beosztottjával (Harris Dickinson). Reménykedni azonban igenis merészelünk: a film nagyot robbant a velencei bemutatón, Hanna Reijn rendező eddig nem nagyon lőtt mellé, Kidman pedig általában kitűnő érzékkel vállal be kockázatosabb szerepeket (az is tök jó volt, amikor lepisilte Zac Efront). A Jókislány január 30-án érkezik a moziba, hamarosan pedig a PORT kritikáját is elolvashatjátok róla!

Kis halál Velencében – visszahozható-e a nézők kedve a mozis erotikához Daniel Craiggel vagy Nicole Kidmannel?

A Velencei Filmfesztivál idén a Variety szerint „az utóbbi idők egyik legfajsúlyosabb” filmes kínálatával vitt be gyomrost a kritikusoknak, szóval érdemes lesz felírnunk az ott debütáló mozik premierdátumait a naptárunkba. Ami pedig különösen érdekes: holott az elmúlt években a nézők kedve érezhetően elment a filmes szexjelenetektől, az idei kínálat mintha szándékosan akarna sokkolni a rengeteg merész, intim jelenettel. Talán erre van szükségünk, hogy ismét megkedveljük az erotikát a filmekben?

Tovább