Mit érdemes streamelni koronavírus idején? A PORT.hu mai ajánlata az Amazon Prime Videón látható Fleabag, amit a fél világ imád, és beindította alkotója, Phoebe Waller-Bridge hollywoodi karrierjét. Kár lenne kihagyni!
A 34 éves londoni Phoebe Waller-Bridge jelenleg a tévé és a film egyik legizgalmasabb személyisége. Ugyanannyira van jelen független, saját produkciókban, mint a legnagyobb blockbusterekben, és neki köszönhetően végre vannak jól megírt női karakterek a kisképernyőn.
Waller-Bridge-nek a nagy áttörést a Fleabag hozta meg, ami saját egyszemélyes színdarabján alapul (ezt a színdarabot látva kérte fel egyébként az alkotót Daniel Craig, hogy javítsa fel egy kicsit az új Bond film, a Nincs idő meghalni forgatókönyvét – és látatlanban is biztosak vagyunk benne, hogy ez sikerült neki).
A színészként, forgatókönyvíróként és producerként egyaránt aktív Waller-Bridge azóta olyan fősodorbeli alkotásokban szerepelt, mint a Viszlát, Christopher Robin! vagy a Solo: Egy Star Wars történet, és a Fleabag után már szállított egy újabb sikersorozatot, a Megszállottak viadalát (hamarosan arról is jelentkezünk kritikával, de előzetesen máris elárulhatunk annyit, hogy kiváló).
Az első évadával 2016-ban, a másodikkal pedig 2019-ben jelentkezett Fleabagnek az alkotó volt az ötletgazdája, a forgatókönyvírója és a főszereplője. Waller-Bridge egy harmincas londoni nőt alakít, a címbeli Fleabaget, akinek zűrzavaros életét szűk félórás epizódokból ismerhetjük meg (a sitcom évadonként hat részből áll).
A sztori leírásából (Fleabag egy rosszul menő kávézót vezet Londonban, van egy karót nyelt nővére, pár éve veszítette el az édesanyját, amiből kifolyólag elég bonyolult a viszonya az apa új barátnőjével, és persze folyamatosak a pasiügyei is) nem derül ki, mitől olyan zseniális Waller-Bridge sorozata, mivel nem maga a cselekmény a rendkívüli, hanem a figura, akinek a szűrőjén mindezt kapjuk.
És ezt a szűrőt a szó legszorosabb értelmében kell venni, hiszen Fleabag gyakran töri át a negyedik falat, és közvetlenül szól a nézőhöz – úgy is lehet fogalmazni, hogy ez a sorozat egyik védjegye. Olyannyira, hogy a második évadban plusz poént is csinálnak belőle: az egyik figura többször is rákérdez Fleabagnél, amikor az a közönséghez beszél, hogy mégis mit csinál.
A főhősnő személyisége olyan, mint bármelyikünké – csak meg kell szorozni úgy százzal. Nagyon szereti a szexet – csak sokkal fontosabb helyet foglal el az életében, mint az megszokott. Határozott véleménye van – és azt sosem tartja magában. Szívesen áll bosszút hétköznapi bosszúságokért – és ilyenkor mindig megcsinálja azt a legkínosabb, legszélsőségesebb dolgot, ami nekünk is eszünkbe jutna, de megtenni nem mernénk.
Ebből talán egy kicsit már sejthető, hogy a Fleabagnek brutális a humora. Waller-Bridge egyáltalán nem fogja vissza magát sem, ami a szexuális témákat, sem, ami a kínos szituációkat illeti. Ennek köszönhetően nagyon sokszor fogjuk kellemetlenül érezni magunkat a széria megtekintése közben, de valahogy mégsem lehet ellenállni neki.
A szókimondás-e az oka, a szarkazmus mögött rejlő mély emberi dráma, az egyszerre ismerős és abszurd szituációk vagy a csodásan megírt figurák (esetleg mindez együtt), nem tudni, a Fleabag mindenesetre nem ereszt, és nagyon kevésnek fogjuk találni azt az évadonként hatszor 25 percet, amit eltölthetünk vele.
Phoebe Waller-Bridge alkotása az a vígjátéksorozat, amin igazán felszabadultan csak nagyon ritkán fogunk nevetni (inkább a vége felé), de olyan fájdalmasan igazi minden, amit ábrázol, hogy még ezt sem bánjuk. A Fleabagről nagyon nehéz írni, mert bármit is írjunk róla, mindenképpen laposabb lesz, mint amit a képernyőn láthatunk. Annyi biztos, hogy aki megnézni, egyet fog érteni vele, hogy nagyon jó helyre ment az a fél tucat Emmy (és a számos többi trófea), amit a sorozat 2019 őszén elnyert.
