Ford Fairlane

Mondj egy gyümölcsöt! Alma. Mondj egy költőt! Petőfi Sándor. Mondd a legjobb magyar szinkront! Ford Fairlane. Valószínűleg mindenki kapásból ezt hozná fel, ha nekiszegeznénk a kérdést. Renny Harlin filmje hatalmasat bukott, nálunk azonban óriási kultusza alakult ki, rengeteg idézet vált szállóigévé belőle, esetleg épült be a mindennapi beszédbe. A zseniális magyar szöveg mellett természetesen Nagy Feró a szupererő, aki semmit nem konyít a szinkronizáláshoz, de fahangjával valamiért nagyon is működik Miszter Rakkenroll Detektívként.

Torrente

Lássuk be, hogy azok a szinkronok váltak a legnépszerűbbé, amelyekben művészi szintre emelték a káromkodást. Ilyenek vagyunk, fölösleges tiltakozni.

Csuja Imre zseniális a dagadt, folyton izzadó, tróger Torrente magyar hangjaként, de ha nem művelné olyan mesteri szinten a káromkodást, nem lenne ekkora kultklasszikus a film.

Harlemi éjszakák

És ismét a trágárkodás magasiskolája, ismét egy nálunk igen kedvelt film, ami Amerikában szerényt sikert aratott, és hamar el is feledkeztek róla. Eddie Murphy első és egyetlen rendezése veszettül szórakoztató gengszterfilm az 1930-as évek feketék lakta Harlemjéből. Ha a korábban említett szinkronok mesterfokon űzték a trágárkodást, akkor a Harlemi éjszakákban egyenesen költészet – a magyar szinkron zsenialitását pedig megerősíti, hogy a Rotten Tomatoes a párbeszédeket „fájdalmasan esetlennek” tartja.  

Megmondtam, hogy nem szarakodom. Szét fogom lőni ripityára azt a görbe, nedves, büdös, francos fekete bizbaszt, amit lábujj helyett hordasz, ha nem teszed el a borotvát!

Mi ez, ha nem a trágárság aranyba foglalása?

Frédi és Béni

Persze nem kell káromkodni ahhoz, hogy egy szinkron messze jobb legyen az eredetinél.

Romhányi József Frédi és Béni-magyarítása legendás, a rímbe szedett, szellemesen kifacsart szóviccek kitűnően működnek, és különösen megsüvegelendő, hogy mindez egy rajzfilmsorozathoz készült. 

Bud Spencer–Terence Hill-filmek

Nagy-nagy szeretettel készülhettek a Spencer–Hill filmek szinkronjai, mert a magyar szöveg sziporkázik, és a színészek is odatették magukat – olyannyira hozzátartoznak a filmekhez, hogy például

egy újraszinkronizált Piedone, amelyben Bujtor István helyett az egyébként zseniális Kránitz Lajos Bud Spencer hangja, egyszerűen nem működik: mintha elvenne a film értékéből. 

Macska-jaj

Talán az utolsó szinkronklasszikusok egyike, olyan szereposztással, ami a magyar szinkron aranykorát idézi meg. Bodrogi Gyulát és Zenthe Ferencet talán itt hallhattuk utoljára szinkronhangként, és fájdalmas a felismerés, hogy a mai szinkronokat hallgatva bizony igaz az ordas nagy boomer közhely, hogy

régen minden jobb volt.

Gyalog galopp

Hogy jobb-e mint az eredeti, vagy sem, azt csak az angol nyelvet legmagasabb szinten beszélők tudják megmondani, de kétségtelen, hogy a Monty Python első nagyfilmjének klasszikus szinkronja is remekmű. Ahogy mondjuk a Waczak szállót dőreség szinkronnal nézni, mert tönkre vágja az egészet, úgy magától értetődik, hogy

a Gyalog galopp szinkronnal „az igazi”.