Az azért itt is hamar kiderül, hogy nehéz az egyedülálló anyák sorsa. Jessica (Rainey Qualley) éppen a nagymamájától örökölt, a semmi közepén álló, lepusztult házát üríti ki, hogy új életet kezdjen valahol máshol. Pakolás közben sincs nyugton, a 4-5 éves forma kislánya, Lainey mindenért nyaggatja, és a még csecsemő Masonra is vigyáznia kell. Pénze nem nagyon van, a múltja zűrös, de már régóta tiszta. Rozoga kocsijába pakol be, amikor betoppan erőszakos, drogfüggő exférje (Jake Horowitz) és annak haverja (Vincent Gallo), akik részben rossz viccből, részben pusztán szemétségből bezárják őt a kamrába, ahonnan látszólag nincs kiút. Ő bezárva, a kicsik odakint, és a haver, Sammy, akinek már volt gyerekmolesztálási ügye, hamarosan visszatér. Valóra válhat minden anya legszörnyűbb rémálma…

Az alaphelyzet ennél egyszerűbb nem is lehetne, és én szeretem az egyszerű alaphelyzeteket. Jessica odabent a kamrában, és semmit sem lát abból, ami odakint történik, csak egy nagyon picit az ajtó alatt egy szűk résen át. Csak azt hallja, ha beszélnek hozzá, a lábdobogást, ajtócsapódást, és a folytonos bizonytalanság majdnem olyan szörnyű, mint a bezártság. Ezzel egy rutinos filmes nagyon jól tud dolgozni, rengeteg mindent ki lehet hozni ebből a kevés összetevőből, hiszen eleve adott a hangulat, és sokszor pont az a legijesztőbb, amit nem látunk, a képzeletünk pedig remek társforgatókönyvíró, ha szabad ezt állítani. D.J. Caruso (Sasszem, Disturbia, Életeken át) pedig elég rutinos rendező, a kérdés csak az, mennyire messzire mer vagy akar elmenni. A válasz az, hogy csak egy adott, biztos távolságig, ami nagyrészt érthető, hiszen két kisgyerek is része a történetnek.

Ami jó, mert nincsenek igazán rémes dolgok, nem teszik próbára az idegeinket, másrészt mindig meglátszik a filmen, ha készítői bizonyos ponton megtorpannak, öncenzúrát gyakorolnak. Vagyis a stílszerűen csak Bezárva címre hallgató film

kellőképpen feszes és izgalmas ahhoz, hogy végig lekössön, ahhoz, hogy főhősnőkért izguljunk, de nem elég merész ahhoz, hogy emlékezetessé váljon,

hogy kilépjen a saját cipőjéből, meglepjen minket vagy ne adj isten, valamilyen teljesen új megoldással álljon elő. Ami nem feltétlen baj, ma már meg kell becsülni, ha tisztességes szórakoztatást kapunk. És kapunk egy jó hősnőt Rainey Qualley személyében, akinek ismerős lehet a vezetékneve. Ő ugyanis a Volt egyszer egy... Hollywoodban (2019) szinte az egész műsort ellopó Margaret Qualley nővére – és Andie MacDowellt lánya -, amúgy Rainsford néven énekesnő. Lehet, hogy nem annyira elbűvölő, mint a testvére, de itt pont az jön át, hogy nyersebb, keményebb, és ez jó.

Jókora meglepetés, hogy a rosszfiút az a Vincent Gallo (A barna nyúl, Kínzó mindennapok, Buffalo '66) alakítja, aki egykor akkora ígéretnek lett kikiáltva, majd hosszú időre eltűnt, hogy Trump párti szélsőjobbos megmondóemberként bukkanjon fel újra, aki szerint az amerikai történelem legnagyobb baklövése az volt, amikor szavazati jogot adtak a nőknek. Ami azt illeti, a film a konzervatív The Daily Wire című, deklaráltan jobboldali híroldal első saját produkciója, de szerencsére semmiféle politikai áthallása nincs a dolognak. Na jó, annyi mégis van, hogy a történetben kulcsszerepet játszik egy régi Biblia, és talán egy kicsit kisebb szerepet egy feszület, amire persze rögtön felmerül a kérdés, ki tartja ezeket a kamrában! Gallo kellőképpen őrült és ijesztő alapjáraton, most pedig szabadjára engedték – akárcsak az alaphelyzetből, belőle is többet lehetett volna kihozni, mert minden hibbantsága ellenére most is érződik, hogy született tehetség.

A Bezárva szinte végig hozza azt, amit ígért, egy klausztrofóbiás, feszes filmet ami részben a párkapcsolaton belüli erőszakra épül, részben az anyai ösztönökre, és jól működik szinte a legvégéig. A lezárásra lenne némi panaszom, azzal, ahogy Jessica végül visszavág, az, hogy megszabadul kínzótól, valahogy nem illik a karakterhez, dramaturgiailag pedig nem éppen látványos vagy erős megoldás, pedig egy ilyen történetnek pont a végén kéne nagyot csattannia.    

Értékelés: 7/10