Az Apák gyöngye egy klasszikus ún. midlife crisis története, vagyis egy középkorú pasasról szól, akinek egyszerre az összes problémájával kell szembesülnie.
Ma már egyre gyakoribb, hogy az első házasságot egy újabb – vagy akár több is – követi, az eredmény pedig egy csomó féltestvér, akik vagy egy tető alatt kénytelenek élni, akárcsak a mostohatestvérek, vagy alig ismerik egymást. Merthogy a közös apa vagy anya még nem jelenti azt, hogy ezek a gyerekek közeli rokonként tekintenének egymásra, és pont ez történik a kissé szomorkás új vígjátékban, az Apák gyöngyében, amikor hősünk felnőtt lányát kéri meg, hogy segítsen vigyázni új házasságából született gyerekeire. Merthogy ráomlott az élet.
Andy Goodrich (Michael Keaton) arra ébred az éjszaka közepén, hogy felesége, akiről azt hitte, mellette fekszik, egy klinikáról hívja, hogy elvonóra ment, úgy 90 napra, és még el is hagyja. A dolog azért is lepi meg, mert nem tudott párja gyógyszerfüggőségéről – ami, mint kiderül, nyílt titok volt a családban -, és mert van két közös, 9 éves gyerekük, akikről egyedül kell gondoskodnia.
Azt pedig nem tudja, hogyan kéne csinálni,
így elhívja felnőtt lányát, Grace-t (Mila Kunis ), hogy segítsen már neki. Grace maga is gyereket vár, van elég baja, de besegít, már csak azért is, mert így együtt lehet apjával, amiben annak idején nem sokszor volt része. Merthogy apuka mindig a művészeti galériájával foglalkozott, ami mostanra a tönk szélére került, és ha nem talál valami ütős megoldást, akkor be kell zárnia, mert ugye a baj mindig csőstül jön.
És nagyjából ennyi a film, ami nem ígér sokat, de azt teljesíti, hiszen pont az történik hősünkkel, amit a legelején megígérnek neki, a kérdés csak az, ő milyen képet vág hozzá. Vannak kisebb kitérők, indokoltak vagy sem, és
egy ideig azt is nehéz eldönteni, hogy ez akkor most az apa vagy a lánya története,
de hamar kiderül, hogy itt nem is a cselekmény a fontos. Hanem az, hogy az apa, Goodrich – az eredeti cím is Goodrich, ami nyilván egy jó öreg beszélő név – hogyan érzi magát a bőrében, miként reagál arra érzelmileg, ami vele történik. Merthogy eleinte senkinek sem hajlandó bevallani, még önmagának sem, hogy bajban van. És első hallásra ezzel nem lehetne eladni egy filmet, de ugyebár itt van Michael Keaton, aki bizony eladja.
Ami engem illet, sosem tudtam Keatont hová tenni, kezdve a korai vígjátéki szerepeitől a Batmanen át a Birdman avagy (A mellőzés meglepő erejé)-ig vagy a Spotlight - Egy nyomozás részleteiig. Tudom, mennyire jó színész, de valahogy nem áll össze, miért is az. Merthogy nem az a klasszikus értelemben vett jóképű főszereplő alkat, de nem is annyira egyediek a vonásai, hogy karakterszínésznek nevezzük, - abban az értelemben, mint Willem Dafoe, Bryan Cranston vagy Stanley Tucci. Van Keaton kinézetében valami jellegtelen, és sosem láttam rendkívüli módon játszani, viszont mindig figyelni kell rá. Bár a mimikája mindig ugyanolyan – nekem arra emlékeztet, mintha egy mogyoródarabot akarna folyton kipiszkálni a nyelve hegyével a fogai közül -, de van benne egy olyan intenzitás, amitől még így is izgalmassá válik.
Itt is végig ugyanezt csinálja a megfelelő hatásszünetekkel, a dolog mégis működik: átérezzük ennek a pasinak minden fájdalmát, akire ráborult a világ, és csak annyit tud tenni, hogy megpróbálja türelemmel elviselni az egészet. Más esélye nincs is. Rá kell hangolódni a dologra, az biztos, mert itt tényleg nagyon kevés dolog történik, viszont ezek közül nyilván több is megtörténhet a legtöbb nézővel
– gyanítom, hogy leginkább azok fogják értékelni, akiknek így vagy úgy, de volt problémájuk a saját apjukkal.
Mila Kunisról se feledkezzünk el, mert az Apák gyöngye az ő filmje is – már csak azért is, mert executive producer is volt. Az előzetes kissé megtévesztő, neki nincs Keatonnal egyenrangú szerepe, de a legmeghatározóbb pillanatokban mindig megjelenik, és nem csak a féltestvérei miatt - akikről a film furcsa módon időnként teljesen elfeledkezik -, és van olyan jó színésznő, hogy súlyt is adjon a jelenlétének. Egy kisebb szerepben pedig feltűnik Andie MacDowell, ami azért vicces, mert ő és Keaton már voltak egy páros, a Közös többszörös című 1996-os vígjátékban.
Értékelés: 8/10
